A Tamási Áron Gimnázium vezetőtanácsa, a Szülőbizottság, a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány határozata értelmében kisebb összegű adományokat a www.szka.ro oldalon lehet felajánlani; a nagyobb összegű adományokat a Véndiák Egyesület banki utalással fogad magán-, illetve jogi személyektől.
Az egyesület banki adatainkat itt találják:
ASOCIATIA TAMASI ARON VENDIAK EGYESULET
RAIFFEISEN BANK S.A. AG.ODORHEIU-SECUIESC
IBAN: RO60 RZBR 0000 0600 1341 1018 (RON)
IBAN: RO61RZBR0000060019006930 (HUF)
BIC/Swift code: RZBRROBU
Az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport által működtetett honlapok nem tartoznak a fősodrú médiaorgánumok közé. Soha nem volt célunk a „lájkvadászat” vagy „a tényfeltárás”. Amikor tehettük – még jóval az országos és a határokon átívelő figyelem élénkülése előtt – mi is szerveztünk jütékonysági gyűjtést és kulturális programokat.
Most is követjük az eseményeket, híreket, kapcsolódó felhívásokat teszünk közzé, de a „háttérben zajló titkos események, a nagy összeesküvés-elméletek nem érdekelnek”, az a célunk, hogy a dolgok minél hamarabb visszaterelődjenek a maguk medrébe. Ebben a folyamatban szívesen és önként vállalunk szerepet.
Válasz az Uh.ro portál Magyar politikusok háttéremberéhez vezethetnek a szálak a székelyudvarhelyi tragédiában című újságcikkére – a Tamási Áron Gimnázium vezetőségének közleménye.
Meggyőződésünk, hogy az igazságnak ezer arca van. Mindannyiunknak megvan a maga szubjektív igazsága. Elhisszük, hogy a „Magyar politikusok háttérembere felé vezetnek tovább a bentlakás-tragédia sötét szálai” című újságcikk szerzője meg van győződve a saját szubjektív igazságát illetően. A válaszadás jogán azonban, kérjük, jelentessék meg teljes terjedelemben, változtatás nélkül a jelen választ, amely a mi igazságunkat tartalmazza, és nem feltételezéseken, fantázián, hanem konkrét tényeken, bizonyítékokon alapul, hadd kapjanak az olvasók egy teljesebb képet a cikk témájáról és az újságíró etikátlan magatartásáról, félrevezető, féligazságokat közlő, manipulatív mesterkedéséről. Az említett cikk nem más, mint tendenciózus karaktergyilkosság.
Igen, a Tamási Áron Gimnázium vezetőtanácsa szükségesnek látta, hogy legyen az iskolának egy szóvivője, mivel úgy érezte, hogy meghaladják a december 18-án történtekkel kapcsolatos kommunikációs feladatok. Hangsúlyozzuk, hogy Lukácsi Katalin a tanintézmény szóvivője, és nem az igazgatóé. Ez világosan kiderül az intézmény honlapján közölt felhívásból, de belső okiratokból is. Nem, a felek nem írtak alá ügyvédi jogsegélyt szolgáltató szerződést, amely az egyetlen szerződés típus, amely alapján ügyvédi szolgáltatások nyújthatóak. A feladatkör sem mondható tipikusan ügyvédinek. Bármennyire is szeretne bárki is többet belemagyarázni a helyzetbe, iskolánk szóvivője véndiák, egykori diáktanács elnök, akinek az érettségi vizsgák után is élő maradt a kapcsolata az iskolával, aki, mint oly sokan mások, véndiákként is segítette az alma matert. Nyilvánvaló, hogy az ügyvédi tapasztalat segíti a szóvivő munkáját, hiszen számára rutinszerű, hogy a szövegeit szétszedik, értelmezik, pontosabban, körültekintőbben fogalmaz, és elvileg jobban fel van vértezve a lejárató kérdések, az elszólások és buktatók ellen, mint az, aki nincs a nyilvános kommunikációhoz szokva.
A cikk írója megengedi magának, hogy a szóvivő hivatására vonatkozó egy szál információból messzemenő következtetéseket vonjon le: „Laczkó ügyvéd mögé bújik”. A szerző nemcsak a kijelentéssel és a kiemelt szerkesztéssel, de azzal is manipulálja olvasóit, hogy elhallgatja, hogy kifejezetten megkérdezte a szóvivőt, „Mitől olyan sáros Laczkó, hogy ügyvéd kell távol tartsa tőle az újságiírókat? Erre a kérdésre kérlek, válaszolj is.” Valószínűleg nem tetszett a válasz, nem állt összhangban az író által elképzeltekkel, ezért nagyvonalúan mellőzésre került. Mert valóban furcsa lenne a „Laczkó ügyvéd mögé bújik” hangzatos kiemelt alcím alatt olvasni a szóvivő válaszát: „Szó sincs arról, hogy az igazgató sáros lenne. Én sem ügyvédi feladatokat látok el. Vezetőtanácsi gyűlésen merült fel, hogy szükség lenne egy szóvivőre, és rám esett a választás. Felkértek, gondolkodtam rajta egy sort, és pénteken elvállaltam. A feladatom a tájékoztatás és a kérdések megválaszolása, olyan körülmények között, amikor, mint láttuk, ízekre szednek minden szót, és belemagyaráznak bármit is. Talán azért esett rám a választás, mert szokva vagyok ahhoz, hogy szétszedik és értelmezik a szövegeimet. Krízis van. Nagyon jól tudjuk, hogy ilyen helyzetben, amikor nagyon erős érzelmi hatás alatt vagyunk, nem kommunikálunk jól. Sőt, sokszor egyébként sem. Ha az emberek jól kommunikálnának, nem lennének perek sem. De, visszatérve, az igazgatóról le kell venni a kommunikáció terhét. Van neki elég baja. Mindenki kőkemény hetet zárt. Kivizsgálás kivizsgálást követett, fel kellett mérni és fogni, hogy egyáltalán mi is történhetett, és közben haladni kell az egyéb feladatokkal: törődni a diákokkal, a munkatársakkal, a közvetlenül károsultakkal. Nincs mit titkolni. Tedd fel a kérdéseket, és kapod a választ.”
Az újságíró – vélhetően a nagyobb hatás kedvéért – túloz, amikor azt állítja, hogy „egy napon keresztül próbálok kiegyezni messengeren, egy teljesen stupid beszélgetésben”. Az üzenetváltás vasárnap, december 24-én, karácsonykor, 10:03 órakor kezdődött, az utolsó üzenet küldése 15:59-kor történt, 12:59 és 14:58 óra között a beszélgetést megszakította egy szünet. (Mialatt a sajtószóvivő – vasárnap és karácsony lévén – megengedte magának, hogy elszaladjon vásárolni, elintézzen néhány apróságot a családjának.)
Az a bizonyos „stupid beszélgetés”, a maga teljességében, a jelen szöveg végén olvasható.
A teljes szövegből az olvasó láthatja, hány konkrét kérdést tett fel az újságíró, és hányra kapott választ. Az újságíró a szóvivőt nem győzte meg szándéka tisztességességéről, ezért nem jöhetett létre az interjú. Ugyanakkor a szóvivő többször is kérte a kérdések elküldését, felelet céljából.
Természetesen, nem hagyjuk válasz nélkül a kérdéseket. Sajnálatos módon, a technika ördöge közbeszólt, és eddig a percig nem tudtuk kezelni az e-mail fiókot, amelyet a sajtóval való kommunikáció végett újonnan létesítettünk. Ez azt jelenti, hogy igen, a mi hibánkból, nem tudtuk elolvasni az uh.ro által küldött kérdéseket. Egyébként ezt az újságíró jól láthatta. Csapatunk egyetlen tagja sem tudta megnyitni az e-mail fiókot, így senki nem tudott rákattintani az újságíró levelére, hogy elolvashassa. Ezt az újságíró pontosan látta, hiszen használ olyan programot, ami jelzi számára, mikor volt megnyitva a levél. Állításunkat igazolni tudják azok a személyek, akiknek a segítségét kértük az e-mailcím helyreállításában, de az a tény is, hogy az intézmény második közleményét nem tudtuk elküldeni a sajtó képviselőinek erről a címről, pedig érdekünkben állt. Mindenesetre, az újságíró nem érezte úgy, hogy korrekt lenne, hogy esetleg más csatornán jelezze, küldött kérdéseket, és hogy rákérdezzen, láttuk-e a kérdéseket, hiszen a személyes kapcsolatfelvétel messengeren keresztül korábban nem jelentett akadályt. Egy ilyen gesztus mindenképpen jóhiszeműségről tett volna tanúbizonyságot.
Ami késik, nem múlik. Következzenek Laczkó György iskolaigazgató válaszai az uh.ro újságírójának a kérdéseire:
1. Stefán Károly építőmérnök volt a kinevezett projektmenedzser. Az építkezési munkálatokat nem én vezettem. Nem is vezethettem, hiszen nem vagyok szakmabéli. Az építkezést szakemberekből álló csapat vezette, mindenki végezte a feladatát, hatáskörének megfelelően;
2. Stefán Károllyal kizárólag munkaviszonyom volt. Jelen voltam a közös szakmai megbeszéléseken, amelyeket rendszerint keddenként tartottunk. Ezeken a megbeszéléseken a szakértők megvitatták a felmerülő problémákat, megoldást kerestek ezekre, és követték az addigi haladatot. Soltész Miklóssal, Kövér Lászlóval és Veress Lászlóval találkoztam az átadásokon, nyilvános rendezvényeken, egyikükkel sem ápolok személyes kapcsolatot. Szász Jenő, mint szülő, aktívan részt vesz iskolánk életében, hatékonyan segített a felek közti kapcsolattartásban;
3. A kivitelező cég kiválasztása helyi szinten történt, egy bizottság egyöntetű szavazata alapján. A kivitelező alvállalkozóként a másik két épület renoválásában is részt vett. Az építési munkálatokat illetően kifejezetten döntési jogom nem volt. Kivételesen, az említett bizottságban részt vettem annak eldöntésében, hogy ki legyen a kivitelező;
4. Igazgatói minőségemben jeleztem a szükségleteket az építő csapat felé, többek közt felhívtam a figyelmet az épület alagsorán helyet kapó étkezde ázására, és kértem, hogy találjanak megoldást ennek megszüntetésére. Konkrét feladatot nem adtam, és nem is adhattam ki, hozzáértés hiányában. A kivitelezés szakmai kérdés;
5. A december 18-i krízishelyzetben, hétfőn, az aligazgató valóban, kör-e-mailben kérte a tantestülettől, hogy ne nyilatkozzanak a sajtónak. Kérését meg is indokolta. A kérés pontos szövege: „Kérünk szépen, hogy ne nyilatkozzatok a sajtónak! Nagyon megszálltak bennünket. Jobb ha csak igazgató nyilatkozik.” A címzettek között nem szerepelt sem a gondnok, sem a nevelők.
A tegnapig nem volt tudomásom arról, hogy bárki is arra kérte volna a diákokat, hogy ne nyilatkozzanak a sajtónak. Olvasva az újságírói kérdést, érdeklődtem, hogy miért is merült fel a probléma, és kiderült, hogy valóban fogalmazódott meg kérés, hogy a diákok ne nyilatkozzanak a sajtónak, azzal az indoklással, hogy a sajtó számára az olvasottság a fontos, éppen ezért az újságírók túlozhatnak, és, hogy bízzák az illetékesekre a válaszadást. Ne feledjük, hogy a kérés címzettjei krízishelyzetben tapasztalatlan kiskorúak;
6. Nincs tudomásom arról, hogy bárki bármilyen repedésről tudott volna, és azt jelezte volna. Ellenkezőleg, a nevelők és az érintett diákok is megerősítették, hogy nem voltak repedések a falon. Mivel ilyen hangok az én fülembe is eljutottak, személyesen kérdeztem meg a kórházban fekvő diákokat, hogy észleltek-e ilyesmit. Azt a választ kaptam, hogy nem. Nem tudom, mit higgyek: az általam megkérdezettek szava áll éles ellentétben a névtelenségbe burkolózók szavával, akikre egy olyan újságíró hivatkozik, akinek nem okoz problémát a szubjektív igazság objektívként való feltüntetése, környezetből kiragadott mondatok által;
7. Az én feladatom az iskolai tevékenység zökkenőmentes működtetése, az oktatási-nevelési tevékenység segítése. Reggel jártam a bentlakás épületében, utána az iskola főépületében láttam el a feladataimat. Mivel semmilyen előrelátható jelét, üzenetét nem kaptam, és nem láttam a december 18-án történteknek, ugyanolyan tehetetlenül és döbbenten állok az események előtt, mint bárki más. Nem gyakoroltam ellenőrzést a munkálatok felett, megfelelő szakképesítés hiányában ezt nem is tehettem. Engem is nagyon megviselnek a történtek, mélyen együttérzek az érintett családokkal.
A médiának nem lehet célja valaki lejáratása, az csak következménye lehet az igazság kiderítésének. A szóban forgó cikk szerzője feltételezésekbe bocsátkozik, alaptalanul gyanúsítgat, vádol, és rossz hírét kelti több szereplőnek, kusza szálakat szövöget kénye-kedve szerint, szabadon szárnyaltatja a fantáziáját, elénk tár egy szubjektív igazságot, amely akár fényévekre is állhat a valóságtól, tekintet nélkül arra, hogy durván belegázol mások életébe, hírnevébe, munkásságába. Ez elfogadhatatlan. Ilyen etikátlan újságírói magatartás mellett nem csoda, ha az emberek nem szívesen adnak interjút, és bizalmatlanok az újságíróval szemben. A továbbiakban, ahogy időnk engedi, szívesen válaszolunk minden tisztességes újságírói kérdésre, de – elkerülendő a szövegkörnyezetből kiragadott félinformációk szenzációhajhász felhasználását –, a saját felületeinken fogjuk értesíteni a közvéleményt a fejleményekről.
Székelyudvarhely, 2023. december 29.
A Tamási Áron Gimnázium vezetősége
