A tárlatot, amely egyben a XXXII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem – Tusványos kísérőrendezvénye is, Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke és dr. Bordás Beáta művészettörténész, a kiállítás kurátora nyitják meg 2023. július 18-án, kedden, 15 órakor.
Jándi Dávid (1983-1944) életművének első szakaszát barokkos, drámai feszültséggel telített kompozíciók, egymásba csavarodó testek, biblikus vagy mitológiai témák feldolgozása jellemzi. 1927-től kezdődően a sűrű tónusból egy letisztultabb látásmód bontakozik ki. Ilyen jellegűek érzékeny felületalakítású és különös színű, Árkádiát idéző pasztellképei, amelyeknek metafizikus atmoszférája időn kívüliséget sugall. A harmincas évekbeli képein nagyfokú stilizáció figyelhető meg, a negyvenes évektől kezdődően pedig stílusa teljesen megváltozik, olajképein elsősorban a szociális megközelítés válik megfigyelhetővé.
1893. április 3-án született Jándon (Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében) Léderer Dávid néven. Elszegényedett zsidó család gyermeke volt, apja Léderer Leopold kisbirtokos volt. Élete nagy részét Nagybányán töltötte, ahol 1911-től Ferenczy Károly, Réti István és Thorma János növendéke volt. Főképpen tájképeket, bibliai és mitológiai jeleneteket festett, erőteljesen hangsúlyozva a formák térbeliségét. 1913-ban Léderer családi nevét Jándira változtatta. 1914 és 1918 között harcolt az első világháborúban, de 1915-ben szabadságát a művésztelepen töltötte. 1922-től többször járt Budapesten is, ahol a Képzőművészeti Főiskola Grafika Tanszékén egy félévet töltött. 1925 és 1930 között pedig szinte évente járt Olaszországban, ahol sok időt töltött Velencében és Firenzében. Itáliai útjai nagy hatással voltak a fiatal művészre, képeiben is visszatükröződnek az itt szerzett élmények és tapasztalatok.
Több gyűjteményes kiállítása is volt. 1923-ban a Belvederében, 1926-ban a Nemzeti Szalonban, 1937-ben pedig a Tamás Galériában állított ki. 1926-ban a Nagybányai Festők Társasága rendes tagjának választotta. Rendszeresen kiállított több erdélyi városban is, 1930-ban a Barabás Miklós Céhnek is alapító tagja volt, amelynek első kiállításán szimbolikus jellegű Ego Sum című képével vett részt. 1942-től részt vett az Országos Magyar Izraelita Közművelődésű Egyesület tárlatain is, ahol a nagybányai tájak mellett elsősorban olyan ószövetségi témájú műveket mutatott be, amelyek művészetében korábban is megjelentek. 1944-ben Nagybányáról deportálták, a deportáló vonatból történő szökése közben lelőtték. (A Wikipédia nyomán)
A kiállítás – amellyel az alkotó születésének 130. évfordulójára emlékezünk – több szempontból is újdonságnak számít az Erdélyi Művészeti Központ programjában. Az EMŰK alapítása óta rendezett mintegy százharminc tárlat közül az egyéni kiállítások a második világháború utáni képzőművészeti élet jelentős szereplőit, valamint kortárs fiatal alkotókat mutattak be, régebbi mesterek alkotásai csak a különböző gyűjteményekből (pl. a Böhm- és a Kántor-gyűjtemény, dr. Kovács Ádám vagy a Sapientia Alapítvány gyűjteménye) válogatott anyagokban szerepeltek. Így most először rendeznek emlékkiállítást egy olyan magyar festőnek, akinek a teljes életműve a 20. század első felében bontakozott ki.
A kiállítás megtekinthető 2023. augusztus 26-ig, keddtől péntekig 9-től 17 óráig, szombaton 10-től 16 óráig.
Szervezők: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, Erdélyi Művészeti Központ Egyesület. Partner:
Liszt Intézet – Sepsiszentgyörgy; Támogatók: MOL – Új Európa Alapítvány, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
Az Erdélyi Művészet közlése nyomán
