A most 75 éves Lőrincz József 1990 és 2011 között, nyugdíjba vonulásáig volt a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium magyar nyelv- és irodalom szakos tanára. A költő, közíró, néprajzos és irodalomtörténész fő kutatási területe a folklórpedagógia mellett Tamási Áron élete és pályája.
Munkáiban a Tamási-jelenség több új vonatkozását tárgyalta. Többek között olyan, a székely író alkotásaiban jelenlévő ősképekre hívja fel a figyelmet, amelyek a nyelvezet, észjárás miatt többnyire regionálisnak bélyegzett életművet egyetemessé avatják. A Tamási-művek csomópontjaiba helyezett bölcs mondásokra, szentenciákra is felfigyel, amelyek által az író népről, nemzetről, szülőföldről, erkölcsről, művészetről vall, és amelyek által „egy derűs, bizakodó közép-kelet-európai létértelmezést ismerhetünk meg”.
Ahogy egyik könyvének elemzője megjegyzi, Lőrincz József „…jól ismeri Tamási életművét, kellő alázattal, ugyanakkor igazi filológusi pontossággal és minuciózussággal kezeli a témát.” Aprólékos ténygyűjtő és -feltáró munkával még azt is dekódolja, amit a Szervátiuszok senkinek se mondtak-mondhattak el, de belevésték a farkaslaki Tamási-emlékkőbe. Amint Sárközi Csaba A kiáltó kő című írásában megállapítja (Átalvető, 2006. június, 28–29.), Lőrincz József kézen fogva vezet körbe bennünket könyvében, hogy megértsük a kő titkait.
A kutató tanárnak öt Tamási Áron-tárgyú kötete jelent meg: Tamási Áron hazatérése (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2000); Tamási Áron hazatérése. Mikrofilológiai közelítések. 2. jav. kiad. (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2002); Kőbe faragott remény. A farkaslaki Tamási-emlékkőről (A szerző kiadásában, Székelyudvarhely, 2005); Kellő igék, megtartó gondolatok. Szentenciák, vallomások Tamási Árontól (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2007); Idő a humorra. Anekdoták Tamási Áronról (Gyűjtötte és átdolgozta Lőrincz József. Udvarhelyszék Kulturális Egyesület–Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Székelyudvarhely, 2010).
Aktív évei alatt, húsz éven keresztül a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban a névadó író születése évfordulójának ünnepségeit is rendre ő szervezte. És ő vezetett körbe bennünket az iskola bentlakásában és a főépületben, amikor 2022-ben, az emlékév nyarán Székelyudvarhelyen jártunk.
„Tamási ideje alatt Udvarhelynek tízezer lakosa volt, ma harmincötezren lakják a várost” – kezdte ismereteink szélesítését a tanár úr. Tamási Áront az otthonkeresés írójának, a szülőföld írójának nevezte, aki gimnáziumi éveitől kezdve elkerült a szülőfalujából – márpedig az embernek fontossá válik az, amit elveszít és ez őrá különösen is igaz volt, magyarázta Lőrincz József.
Tamási 25 könyvéről szólva azt emelte ki, hogy az író meg tudta újítani a különböző irodalmi műfajokat. A műveiben szereplő ősképek, archetípusok egyetemes jelleget kölcsönöznek írásainak. „Egyetemes perspektívába tudta helyezni mondanivalóját” – állapította meg Lőrincz József. Felhívta a figyelmünket arra is, hogy Tamási számos bölcs mondást szórt el a műveiben, több mint négyszáz ilyen szentencia található az írásaiban.
Írásunk alapját a Magyarság Háza publikációja képezte.
A szerző időközben folytatta a Tamási-kutatást. Nemrég háromrészes tanulmányt tett közzé a Hargita Népe című napilapban A szülőfalu mint világmodell címmel, amelyek fellelhetők a lap 2022. november 25-én megjelent számában, illetve ITT és ITT.
Lőrincz József Székelydályán született 1947. november 17-én – költő, irodalomtörténész, néprajzkutató, közíró, nyugalmazott magyartanár. Elemit Székelydályán, általánost Homoródszentpálon végzett, középiskolába Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson járt. A marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán szerzett általános iskolai (1971), majd a Bukaresti Egyetemen román-magyar szakos középiskolai tanári diplomát (1980). Tanított Székelyderzsben románt (1971–1978), Kányádon magyar nyelvet és irodalmat (1978–1889). 1990-től nyugdíjazásáig Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnázium magyartanáraként tevékenykedett.
Kapcsolódó
Rendhagyó templomi könyvbemutató
