Sebestyén Péter és Simó Márton köteteit mutatták be

Csütörtökön, 2024. február 8-án, Korondon találkozott olvasóival a két szerző. A barátságos hangulatú bemutatón Ft. Balla Imre plébános köszöntötte az írókat és a megjelenteket. A házigazda rövid felvezetőjét követően a szerzők egymást faggatták a múlt év végén megjelent könyveik kapcsán.

A most Csíkszenttamáson szolgáló római katolikus lelkész, író, publicista, Sebestyén Péter tisztelendő úr felvázolta, hogy Simó Márton olyan író, aki regényeiben is kitartóan a valóság talaján jár. Erős szociográfiai érzékkel ábrázolja a ma és a közelmúlt idejének székelyföldi társadalmát. Ez a nyomvonal jól végigkövethető a Gerzson szép délutánja (2020) és az Iker Iker (2022) című nagyregényeiben, novellisztikájában – Az utolsó tanító (2003), Tranzit (2009) -, illetve publicisztikai jellegű – Kijelölt hely (2016) – írásaiban is. Hősei olyan emberek, amilyenek mi magunk is lehetnénk/ vagyunk, az életszituációk pedig kísértetiesen hasonlítanak a realitásra.

A frissen megjelent új regény, az A boldogabb ember szerkezetében Móricz Zsigmond híres regényének mintáját követi. A vezérfonal gyanánt szolgáló mű, A boldog ember annak idején a nagy klasszikusunknak egy Papp Mihály (1888-1969) nevű magosligeti parasztemberrel történt találkozásai nyomán született. Az „eredeti” boldog ember, aki Móricz regényében Joó György néven szerepel, a múlt század harmincas éveiben (1932-33) került gazdálkodóként kilátástalan helyzetbe, és nem találván munkát a magyar fővárosban, arra gondolt, hogy elmondja élettörténetét „Zsiga bátáyámnak” – hiszen szegről-végről rokonságban voltak egymással – , hátha a történetek lejegyzése és publikálása által legalább az író pénzt kereshet. Móricz akkor a pályája csúcsán járt, több műfajban – szép- és közíróként, szerkesztőként, drámaíróként – állt a figyelem középpontjában, ő volt a nemzet lelki- és önismereti megnyilatkozása.

A beszélgetések folytatásokban jelentek meg, majd nyomdába került a belőle készült regény is (1935). Papp Mihály „haszna” pedig az volt, hogy egy ideig feleségestől dolgozhatott az író leányfalusi telkén, ahol kertészkednie kellett, gyümölcsfákat és szőlőt gondozott, illetve részt venni a nyári lak további bővítésében, javításában, amely munkálatokhoz Móricz mindig kikérte közeli barátja, a neves építész és írótárs, az „erdélyi polihisztor”, Kós Károly véleményét. Ha valaki ismerős Leányfalun és a Móricz-telek környékén, azon a festői helyen, tapasztalhatta, hogy az ottani föld csak nagy odafigyeléssel és kitartással művelhető: a termőréteg roppant vékony, 20-30 centiméter mélységben előbukkan a meszkő; gyakori trágyázást igényel a hely, s bizony arra is számtalan példa volt, hogy puttonyban kellett felhordani a humuszt. Papp Mihálynak sokat kellett ott izzadnia. Az író méltán lehetett büszke arra, hogy végülis termett ezt-azt az a „hobbikert”.

Majd’ kilencven évnyi távlatban és másutt „merült fel” az a téma, amely Simó Mártont ennek a könyvnek a megírására késztette. Egyébként kezdetben – a 2021/2002-es esztendőkben – szó sem volt arról, hogy – Szabó Gyula szavait idézve – „ilyen regény íródna”. Lövétei Lázár László, Csíkszentdomokoson élő költő, műfordító hívta fel Simó Márton figyelmét arra, hogy van egy falubelije, közeli ismerőse, aki „úgy érzi, hogy az élete könyvbe kívánkozna”, és érdemes lenne véle elbeszélgetni, mert izgalmas és érdekes egyéniség.

Az író így tallkozhatott Demeter Márton építőmester-vállalkozóval, és valóban talált a szó, elhatározták, hogy leülnek beszélgetni, majd írnak egy olyan könyvet, amiből kiolvasható lesz az életút „úgy, ahogy volt”… Adottak voltak a szituációk. A bizalom és a közvetlenség erősödött. Sor került az elmondottak lejegyzésére, de egy idő múltán – immár a sokadik beszélgetést követően – a kérdezőben egyre inkább megfogalmazódott egyfajta kétely. Volt egy olyan pillanat, amikor a „hős”, Demeter megkérdezte az írót, hogy „ugyanbiza neked mennyi az órabéred?”… Hogy is van ez? – gondolta Simó Márton, és felvillantak az emlékezetében azok az ismeretek, amelyeket „tárgyi tudásként” Móricz Zsigmond kapcsán gyűjtött össze diákkorában és aktív Móricz-olvasóként. Papp Mihály anno „végső elkeseredésében” folyamodott a távoli rokon íróhoz, hogy a maga nyomorúságát „eladva” lehessen a hasznára… Mivel a mai „Papp Mihály” egy teljesen más álláspontról közeledett, „szolgálatra” kérte a kortárs írót és a maga gyakorlatias, vállalkozói nézőpontjából közeldett hozzá, hiszen semmi sincsen ingyen, mint ahogyan korábban sem, mert mindenért meg kell, s meg kellett „küzsdeni”… Így aztán az író eléggé eltávolodott a témától és egyéni, meg mások tapasztalatait is beleszőve határozta el, hogy – a móriczi példát követve – harminc „beszélgetésbe” sűríti gondolatait. Ebből az elhatározásból születetett meg A boldogabb ember…

Úgy tűnik, hogy az utóbbi kilenc-tíz évtizedben nagyot változott az írói szerep. Az író manapság már kevésbé „inluenszer”, nem igazán „celeb”, aki a figyelem fényében tartózkodik. Inkább csak amolyan „fülkefény” az egész léte/ lénye, amely az iszonyúan felgyorsult időben gyorsan elillan és elhamvad az éjszakában. A mai (székelyföldi népi) hős pedig képes a folyamatos megújulásra, és képes fennmaradni úgy, hogy kényszerűségből eladja, elvesztegeti ugyan itteni javait, de  újraépíti majd, megteremti a maga létfenntartó környezetét. Gyakorlatiasan teékenykedik, de nem kapitalista, nem globalista módszerekkel, hanem annak az értékrendnek a mentén, amelyben felnőtt, s amelyet apáitól, nagyapáitól tanult. Ebből a megváltozott szituációból a mai író is tanulhat, s ha már meglátta és felfedezte, akkor kutyakötelessége rögzíteni azt, és feladata hitelesen továbbadni. Az olvasói érdeklődés fenntartása céljából azonban nem szabad most felfedni a beszélgetések teljes tartalmát itt, hagyni kell a mai irodalomfogyasztót is, hogy maga fedezze fel a rejtett értékeket és vonja le az érvényes következtetéseket. Úgyhogy érdemes, és olvasni is kell ezt a regényt minél több helyszínen és különböző magyar miliőkben. Ami a „hős” életútját illeti: az a későbbiekben fog körvonalazódni egy olyan kötetben, amely valóban az oral history szabályait követi, úgy ábrázol mindent, ahogy „vót”.

A találkozó második félórájában Simó Márton faggatta Sebestyén Péter főtisztelendő urat. Műfaji besorolását tekintve a két friss kötete igencsak eltér egymástól.

Az Ősbizalom című munka kilenc megszerkesztett tematikus beszédet tartalmaz, amelyek 2023-ban a csíksomlyói kegytemplomban hangzottak el a Páduai Szent Antal ünnepét megelőző kilenc héten keresztül. A Szent Antal nagykilencedet keddenként sok katolikus, főleg ferences templomban szokták végezni. Ft. Sebestyén elmondta, hogy ezekről a prédikációkról felvétel készült, amelyek felkerültek a helyi ferencesek által fenntartott videómegosztó-csatornára, ahol jelentős – alkalmanként 4-5 ezer fős – nézettséget értek el, hallhatóak voltak a Mária Rádió élő adásaiban is. Túl ezen – mondotta – a szentmiséknek rendszerint olyan volt ott a hallgatóközönsége, amely különbözik a „rendes” vasárnapi vagy alkalmi szertartásokon megjelenő hívek kontingensétől. Biztos abban, hogy a nagykilenced által azokat is megszólíthatta, akik ritkábban látogatják a templomot. Egyfajta lelki ünnepnek számít minden évben a Szent Antal nagykilenced, amelyen az igehirdetés külön megtiszteltetés is a külön szolgálatra felkértnek. Az egyébként szónokként is kiváló lelkész messzemenően gondoskodott arról, hogy a hétköznapi életből vett példákkal, anekdotákkal, szófordulatokkal is színesítse a beszédeit. A publicisztikai gyakorlat felelősítette benne ezt a szándékot. Azzal, hogy a gondosan megszerkesztett szövegek most kötetbe kerültek, a szószéki szolgálat egyfajta meghosszabbítását gyakorolva helyezte a nagykilenced „dokumentációját” az olvasó elébe.

Ahogy a fentiekben jeleztük, teljesen más jellegű az Aranymosás című kötet. Címe azt jelzi – a hátlap szövege alapján is – , hogy „hajdanán, a folyók aranyhalászai egy-egy zivatar után sátrat vertek a parton, és a kimert homok- és ásványszemcséket vízzel addig rázták, öblögették, tisztították a ferde rostán, míg a fenékre csíkokban elhelyezett gyapjúszöveten fennmaradtak az érces aranyrögöcskék”. A szerző az aranymosókhoz hasonlóan gyűjtögeti napról napra a különféle aforizmákat, „rakoncátlan igazságokat”, véleményeket, felismeréseket, amelyek „nemegyszer szembe mennek a hivatalos tájékoztatásokban közölt „valósággal”, hogy pótolják vagy kiegészítsék a normalitást.” Találunk itt saját gondolatot, de felbukkannak mástól, akár neves szerzőtől származó „szösszenetek” is, amelyek elmélkedésre alkalmasak, sőt: valósággal kérik a további morfondírt.

Közismert jelenség, hogy mára az egykor mérvadó orgánumok és fórumok elveszítették korábbi funkciójukat. A gazdasági válságot, a világjárványt követően, a tragikusan megszaporodott konfliktusos időszakban áttevődnek a hangsúlyok és átrendeződni látszik a világ. Olvasó – vagy helyesebben: médiafogyasztó – legyen a talpán, aki el tud igazodni a hírek és álhírek, az információk és dezinformációk tömkelegében garmadájában… Nincsen tematikai csoportosítás, de itt minden szösszenetnek és gondolatmorzsának helye van, tragikusan komoly igazságok, amelyek a mosolyra fakadás mellett mindenkit megdöbbenthetnek. Ezekkel a „cetlikkel” Sebestyén Péter műfajt teremt, kegyetlen az a görbetükör, amelyben a kortárs világ megjelenik. Mindenképp érdemes párat most idézni: „• Az élet valódi, nem a képernyőn zajlik. • Lehet kapni nálam olyan tablettát, amely láthatatlanságot biztosít. • Ha légvárakat építesz, ne spórolj az anyaggal! • Ukrajna az ENSZ-nek bemutatta legújabb, ambiciózus, nagy ívű projektjét: temetkezési nagyvállalkozó lesz. Ha élve kimászik a gödörből. • Másfél év alatt ukrán szomszédjaink az EU 200 milliárd eurós támogatását romkészítésbe fektették. • A propagandával szennyezett adatok göcsörtös fájából igen nehéz valami egyeneset kifaragni…” A beszélgetés során Sebestyén Péter elmondta, hogy a cetligyűjtést folytatja, a könyv megjelenése óta újabb két „kupacot” állíthatott össze.

Az új könyvek és jelenlegi tevékenységük bemutatása után a szerzők dedikálták a munkáikat, kötetlen beszélgetés következett, majd este 6 órától a vendéglelkész, Ft. Sebestyén Péter és a helyben szolgáló Ft. Balla Imre, illetve a Korondra besegítő plébános, Ft. Lukács János közös szentmisét mutattak be a híveknek.

Székely Sándor

Kapcsolódó

A kötetek egyelőre nem kaphatók kereskedelmi forgalomban, de megoldható a külföldi és a belföldi postázás. Sebestyén Péter elérhetősége: sebipater@gmail.com; Simó Márton a simo.marton@gmail.com villámposta-címen fogad megrendeléseket. Korlátozott példányszámban a korábbi években megjelent munkáik is rendelkezésre állnak!

Mindkét szerző rendelkezik egyéni honlappal, amely ITT , illetve ITT érhető el!

Újabb cetlik ITT olvashatók!