A közelmúltban volt a 47. évfordulója annak a szomorú eseménynek, amikor 1975. szeptember 4-én elhunyt Farkas Gáspárné Vinzeffy Piroska, korondi fodrásznő. Hivatalosan Vinczeffy Irén volt ugyan a neve, de a faluban a mesterségéről és pirospozsgás arcáról Borbély Piroskának nevezték, s így a korondiak Borbély Pirikének, az akkori gyermekek Pirike néninek szólították. Sokrétű tehetséggel áldotta meg az Isten, kiválóan rajzolt, cimbalmozott, énekelt, nótákat írt.
„Miután negyven-ötven embert megnyírt-megborotvált, rendszerint, főleg egy-egy szombaton, amikor piacos nap volt a községben, záróra után odaült az asztalhoz, dalokat írt, amelyeket saját cimbalma kíséretével elénekelt másnap a vendégeknek is” – mondotta Farkas Antal kollégánk, édesanyjára emlékezve.
„Örömmel kínálta fel dalait Cseh Judit, marosvásárhelyi énekesnőnek, aki több szerzeményét is lemezre énekelte: Ráncos képű öregasszony…, Ha egyetlen egyszer…, Sugár tornyú fehér templom..., stb. A fent mellékelt nyitóképen, három nappal a halála előtt kedves hangszere társaságában látható, mely hangszer 1975 után negyvenhét (!) éven át hallgatott” – mondotta.
„Sorsszerű, hogy éppen most, amikor Fábián Andor filmrendező Hangszerhúrok – sorsfonalak címmel dokumentumfilmet készít a kiveszőben lévő népi hangszerekről, a cimbalomról és a citeráról, és ezalkalommal is engem kért fel operatőrnek, így adódott az ötlet, hogy életre keltsük édesanyám hangszerét, amelyet elvittünk a 80. évében járó Kóré János bácsihoz, Hidegkútra, aki felhangolta, és majdnem fél évszázad múltán megszólaltatta. A cimbalomnak ma is kiváló hangzása van, a hangtompító rész ugyan még hiányzik, de pótolható. Sorsszerű még ebben a történetben az is, hogy a rokonságunkba került Vinczeffy Tünde közbenjárására ez a hangszer most az Udvarhely Néptáncműhely, a magyar népzene- és néptánchagyomány megőrzését nagy hivatástudattal szolgáló együtteshez kerülhet. Orendi István igazgató úr, szívesen fogadja a hangszer-adományt, hisz éppen a cimbalom-oktatás elindításán dolgozik, és szükség lesz náluk egy második hangszerre.”
A másfélszáz éves cimbalom így hamarosan ismét szolgálatba állhat.
Az átadóünnepségre a közeljövőben sor fog kerülni, amely eseményről itt is beszámolunk.
Farkas Antal, Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
