Élet-módKultúra

Megszólal Pirike néni cimbalma

Több évtizednyi némaság után szolgálatba áll!

A közelmúltban volt a 47. évfordulója annak a szomorú eseménynek, amikor 1975. szeptember 4-én elhunyt Farkas Gáspárné Vinzeffy Piroska, korondi fodrásznő. Hivatalosan Vinczeffy Irén volt ugyan a neve, de a faluban a mesterségéről és pirospozsgás arcáról Borbély Piroskának nevezték, s így a korondiak Borbély Pirikének, az akkori gyermekek Pirike néninek szólították. Sokrétű tehetséggel áldotta meg az Isten, kiválóan rajzolt, cimbalmozott, énekelt, nótákat írt.

Szívesen állt be olykor a helyi zenekarba is muzsikálni – külön érdekesség, hogy a hetvenes években Korondon a “cigányzenészek” mindannyian székelyek voltak, de ha lement az ember Sófalvára, Paradiczáék, “Nyicuék” ott már “tőről vágottak” voltak. Ettől függetlenül azonban kiválóan játszott a korondi banda is… – A felvétel a Farkas család albumából való

“Miután negyven-ötven embert megnyírt-megborotvált, rendszerint, főleg egy-egy szombaton, amikor piacos nap volt a községben, záróra után odaült az asztalhoz, dalokat írt, amelyeket saját cimbalma kíséretével elénekelt másnap a vendégeknek is” – mondotta Farkas Antal kollégánk, édesanyjára emlékezve.

“Örömmel kínálta fel dalait Cseh Judit, marosvásárhelyi énekesnőnek, aki több szerzeményét is lemezre énekelte: Ráncos képű öregasszony…, Ha egyetlen egyszer…, Sugár tornyú fehér templom..., stb. A fent mellékelt nyitóképen, három nappal a halála előtt kedves hangszere társaságában látható, mely hangszer 1975 után negyvenhét (!) éven át hallgatott” – mondotta.

A háttérben az egykori borbélyműhely, a képen Páll Antal (j1), Száraz Miklós György és édesanyja, baloldalt Páll Lajos látható – A felvételt Száraz György író készítette (1970) – A fotót Száraz Miklós György bocsátotta rendelkezésünkre

“Sorsszerű, hogy éppen most, amikor Fábián Andor filmrendező Hangszerhúrok – sorsfonalak címmel dokumentumfilmet készít a kiveszőben lévő népi hangszerekről, a cimbalomról és a citeráról, és ezalkalommal is engem kért fel operatőrnek, így adódott az ötlet, hogy életre keltsük édesanyám hangszerét, amelyet elvittünk a 80. évében járó Kóré János bácsihoz, Hidegkútra, aki felhangolta, és majdnem fél évszázad múltán megszólaltatta. A cimbalomnak ma is kiváló hangzása van, a hangtompító rész ugyan még hiányzik, de pótolható. Sorsszerű még ebben a történetben az is, hogy a rokonságunkba került Vinczeffy Tünde közbenjárására ez a hangszer most az Udvarhely Néptáncműhely, a magyar népzene- és néptánchagyomány megőrzését nagy hivatástudattal szolgáló együtteshez kerülhet. Orendi István igazgató úr, szívesen fogadja a hangszer-adományt, hisz éppen a cimbalom-oktatás elindításán dolgozik, és szükség lesz náluk egy második hangszerre.”

A másfélszáz éves cimbalom így hamarosan ismét szolgálatba állhat.

Az átadóünnepségre a közeljövőben sor fog kerülni, amely eseményről itt is beszámolunk.

Farkas Antal, Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

"Ezt is ajánljuk"
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb