Kárpát-medenceKultúraSzékelyföld

A Kékiringó Néptáncegyüttes ünnepélyes „visszatérése”

Beszélgetés Both Arankával

Sorban a huszonharmadik fesztiválját tarthatta meg a Kékiringó. Az elmúlt két évet sem a teljes visszafogottság jellemezte, hiszen, ha kisebb megmozdulásokkal, de mindvégig jelen voltak a székely anyaváros kulturális életében, közben turnéztak, táborokat tartottak, és kisebb-nagyobb csoportokban annak rendje-módja szerint próbákra is eljártak. Both Aranka együttesvezető kétnaposra hirdette a múlt hétvégére, április 22-23-ra, de tulajdonképpen ez négy megkezdett nap, mert csütörtökön már érkeztek, de az „érzékeny” búcsúra, a gyors kiértékelésre a többség esetében 24-én, vasárnap délelőtt került sor.

Felvonulás Székelyudvarhely

„Igen, a plakátunkon kétnapos rendezvénynek van feltüntetve, ám a vendégek érkezésével kezdődik a program, s a búcsúzkodással végződik. Ezért a mi esetünkben most tényleg négynapos eseménysorról beszélhetünk. Több hónapon át tartó előkészület, majd rengeteg utómunka jár a szervezéssel. A fesztiválunk keretében volt néprajzi kirándulás, múzeumlátogatás, táncos előadások-bemutatkozók, táncházak, közös éneklések-táncolások, koncert, gasztromómiai bemutató és borkóstoló is” – foglalta össze röviden a fesztivál lényegét Both Aranka.

Látogatás a kőrispataki Szalmakalap Múzeumban

– Végül kik jöttek el? Hány előadó? Hány csoport? Hány műsorszám valósult meg?

– A fesztivára helybéli és anyaországi baráti tánccsoportokat szoktunk hívni. Az idén a meghívott tánccsoportok mind eljöttek: Cickom (Székelyszenterzsébet), Gereben (Székelyudvarhely), Forgórózsa (Rugonfalva), Iglice (Felsőboldogfalva), Ördögborda (Balánbánya), Pipacsok (Székelykeresztúr), Seríttő (Székelyudvarhely), Zivatar (Csíkszentdomokos), Zsibongók-Csíkszenttamás; Magyarországról: Bozót Táncegyüttes, Kiscsőszi Ifjúsági Táncegyüttes, Rekettye Táncegyüttes, Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület (Kiscsősz), valamint a Kékiringó Néptánccsoport házigazdaként az összes korosztállyal. A rendezvény alatt több zenész is húzta a talpalávalót: Forró István és a Kékiringó Zenekara, Lukácsi Norbert, Dimény Bence, Fekete Kristóf, István Ildikó, Mihály Pál, Gáspár Csaba, Lőrinczi Zsolt, Csibi Szabolcs, Kalász Máté és a Magyarpalatkai Banda.

Illő környezetben – a székelykeresztúri Molnárt István Múzeum udvarán

– Az időjárás nagyjából kedvezett. Sikerült-e minden szabadtéri és terembe elképzelt programot megvalósítani?

– Szerintem nagyon kedvezett a rendezvényünknek az időjárás. Leszámítva azt, hogy reggelente elég hűvös volt annál, ami erre az időszakra jellemző, de sikerült minden programot megvalósítani! És a meteorológia esőkkel fenyegetett többször is. Szombaton már mindenki le akarta mondatni velem a felvonulást, amire nem voltam hajlandó, s lám, mégis kitisztult az ég, mire a felvonulás elkezdődött. Pénteken Székelykeresztúrra és Kőrispatakra kirándultunk a már ideérkezett vendég-tánccsoportokkal, összesen 120 ember vonult, buszokkal, jókedvvel.

Össztánac a székelyudvarhelyi Művelődési Ház előtt

Szombaton a Szejkén jártunk a Mini Erdély Parkban és a Múzeumban. Annak ellenére, hogy mindkét napon félig-meddig esős, borús idő volt, mindenki nagyon jól érezte magát.

– Milyen volt a péntek esti műsor és a táncház? Teltházas volt-e? Melyik tájegység/ táncrend volt a leginkább vonzó/ népszerű? Hoztak-e valami újdonságot a vendégek, ami ezidáig nem volt Udvarhelyszéken?

– Nagy öröm, hogy minden előadásunk teltházas volt egész fesztiválunk alatt. Pénteken volt a fesztivál hivatalos megnyitója, a házigazda Kékiringó kis-küküllőmenti táncokkal köszöntötte a vendégeket és a nézőket. A pénteki előadások az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) nagytermében zajlottak. A résztvevők láthatták rajtunk kívül az anyaországi barátaink táncait, Kovács Norbert Cimbi irányításával, a balánbányai Ördögborda műsorát: Bukovina mit vétettem címmel. Ez után koncert következett István Ildikó és barátai részéről, ezzel párhuzamosan borkóstoló volt Heit Lóránd bihardiószegi borász vezetésével, konyhaművészeti bemutatkozás és kínálkozás a résztvevők által hozott hazai finomságokból. Közös éneklés, közös tánc színesítette a koncertet. Mindezt hajnalig tartó táncház követte.

Az UFF nagytermének színpadán

– Milyen volt, miben különbözött a kultúrházas előadás és táncház az UFF-nál tartottnál?

– Szombatra már megérkeztek a helybéli vendég-tánccsoportok is. A gyülekező a Márton Áron téren volt, ahonnan muzsika és énekszóval a 13 tánccsoport levonult a Művelődési Házba. Ott gálaműsor vette kezdetét délután 5 órától. Az érdeklődő közönség 17 műsorszámot láthatott. Minden tánccsoport igyekezett a legszínvonalasabban bemutatni az előkészített koreográfiát, szerencsére nagyon gördülékenyen, tempósan járt le a gálaműsor, amit a közönség folyamatos tapssal jutalmazott. A mi fesztiválunkon csak élőzenére lehet táncolni, nincs olyan, hogy ott a sok értékes zenész, s valaki a tánccsoportok közül „gépzenére” mutatná be a táncát! Ez is nagyon megemeli a műsor színvonalát. Az idei gálaműsor zárószámában a Magyarpalatkai Banda volt a „meglepetés”, minden tánccsoport kiválasztott képviselete egy közös örömtáncra perdült a palatkai banda zenéjére. Majd a zárópillanat, mint minden évben: a tánccsoportok vezetői, képviselői feltűzik a díszes szalagjaikat a fesztiválunk zászlójára. Vacsora után szombaton is volt Táncház, ugyancsak az UFF nagytermében, ekkor is hajnali 6 óra után ért véget a mulatság.

– Mit gondol, mi volt a legnagyobb hozadéka ennek az eseménynek? Két év bezártság után ki tudott-e annyira bontakozni, mint amilyen a kovid előtt volt?

– A közösségi együttlét! Nekem mindig ez a legfontosabb! A mi fesztiválunk nem megmérettetés, nem verseny, nincs kiértékelés, nincs itt senki, aki megmondja a „tutit”. És nem is kell. Nálunk a legfontosabb, hogy legyünk sokan, érezzük és élvezzük az együttlétet. A „kékiringósaimmal” a járványhelyzetben is dolgoztunk, a rendezvényeinket, ha óvatosabban és szerényebb részvétel mellett megtartottuk, de voltak olyan tánccsoportok, akiknek a mi fesztiválunk volt az első kimozdulása! A barátságok hosszú időre köttetnek, ezt nem tudta a kovid szigorúsága, eltiltása sem megcsonkítani.

Széki táncok, széki viseletben

– Mire készülnek legközelebb? Mi lesz a legnagyobb „dobásuk”?

– Nálunk folyamatos a munka, nevezhetjük folyamatos készülődésnek is. Szerintem a folyamatos, kitartó munkának tud gyümölcse lenni. A többi csak olyan, né! Mi nem törekszünk „nagy dobásokra”, „országos hírű eseményekre”, csak tesszük a dolgunkat. Az idén 25. éves lesz a Kékiringó Néptánccsoport, azzal fogunk sokat foglalkozni, hogy méltóképpen tudjuk megünnepelni.

– Mi következik az év további hónapjaiban a karácsonyi gáláig? Milyen a tagság? Milyen az utánpótlás ígérete?

– Ezután is a legfontosabb számunkra az együttlét, a közösség. Hogy minél többet találkozhassunk, énekeljünk, táncoljunk, muzsikáljunk együtt táncolni! Kitartóan dolgozunk, én írom hűséggel a pályázatokat, mert pénz nélkül csak tervezni lehet, megvalósítani nem. Nagyon jó csapat áll mögöttem, a gyermekeim, szülők, felnőtt táncosok nagyon lelkesek, kitartók, segítőkészek. Hálás vagyok a csapatomért!… A nagy táncosaim sorra „kirepülnek”, s ez így van rendjén, mert egyetemre mennek, családot alapítanak. A kisebbekkel egy kicsit keményebben kell dolgozni, mint régebb, nem panaszkodom, de érezhető sajnos ez a két év, sokkal több energiát kell befektetnem abba, hogy fejlődjenek. Sajnos, a folytonosság, az iskolai táncoktatás elmaradt, sok ember félt, és még most is fél, nem merik visszaindítani az iskolákban az ilyen jellegű tevékenységeket. A folytatáshoz nem elég a gyerek, szükség van a szülők és a pedagógusok biztatására, lelkesítésére is.

Össznépi csoportkép a Művelődési Ház főbejáratánál

– Van-e olyan újdonság, amiről még nem beszéltek? Például népdalok tanulása. További néprajzi tájegységekkel való megismerkedés. Zenészek képzése. Kézművesség. Viseletkészítés. Egyéb újonnan bevezetendő foglalkozások…

– Én nem vagyok a folyton újítás híve, dolgozni kell, és kész! Az őseink sem változtattak állandóan valamit, éltek, dolgoztak, és ezáltal léteztek. A Kékiringóban mindig volt a táncoktatás mellett népdaltanulás, muzsikálás, kézműveskedés is, mert a hagyományaink így alkotnak egy egészet. Legyünk együtt, fogjunk össze, dolgozzunk közösen, tiszta szívvel és lélekkel.

A program a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), a Csoóri Sándor Alap, a Communitas Alapítvány támogatásával, az Elan Trio Kft. közreműködésével, Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház és a Tamási Áron Gimnzáium partnersége mellett valósulhatott meg.

További támogatók: EkoSweet Kft., Dimlex Kft., Papack Ro, Wolf Brother Hood, Neumann Computers, Abre Blanc, Minic Studio, Combridge Kft., Massroll. És minen kékiringós család!

Lakatos Lehel felvételei

 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

'Fel a tetejéhez' gomb