Ennek a hagyományos népi mesterségnek az alapfogásait már középiskolás korában kezdte megismerni. Saját meggyőződése vezérelte, nem volt a családi környezetében ilyen beállítottságú példaképe. Kezdetben ismerősök műhelyeibe kérezkedett be, majd fokozatosan gyarapította a szerszámkészletét.
Néprajz-muzeológia szakon végzett Budapesten, az Eötvös Láránd Tudományegyetem Bölcsészkarán, illetve Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Szentendrei Szabadtéri Múzeumban, azaz a Skanzenben volt szakmai gyakorlaton. Egyetemi tanulmányai mellett Verőcén inaskodott Kocsy Márton műhelyében, az Egyesült Államokban járt tanulmányúton, majd kétéves tanfolyamot végzett az Artera Alapítványnál, Székelyudvarhelyen, hogy teljes legyen a a szakmai tudását bizonyító okmányok sora.
Három éve építette fel Homoródalmáson saját műhelyét, amelyben elkészíti a vállalt munkáit, illetve képzéseket is folytat a kovácsolás iránt érdeklődő fiatalok és idősebbek számára, hiszen előfordult az utóbbi években, hogy 18 éves korú fiataltól 60 éves mérnökig szélesedett az a jelentkező spektrum, amely az általa szervezett táborok és szakmai képzések iránt érdeklődik.
Liberum Agmen Transsyilvanum – Erdélyi Szabadcsapatok
Másik szenvedélye a középkori hagyományőrzés. Néhány barátjával megalapította a Liberum Agmen Transsylvanum Egyesületet, amellyel gyakran találkozhatunk város- és falunapokon, fesztiválokon és egyéb seregszemléken Kárpát-medence szerte, de különböző szomszédos és távolabbi országokban is megjelennek időnként – voltak már fesztiválvendégek Lengyelországban, Szlovákiában, Szerbiában, Ausztriában, Németországban, Dániában. Úgy tűnik, hogy ez a kétfajta foglalatosság erősen összefügg, hiszen annak idején épp a különböző középkori használati tárgyak, fegyverek, eszközök restaurálása és reprodukálása indította el a lakatos- és a kovácsszakma felé, hiszen pótolni kellett egyes darabokat, illetve egyszerűbb volt „háztáji” körülmények közepette ezeket előállítani. Ha már visszatérnek a középkorba, akkor azt úgy teszik, hogy a kis csapatban jelen vannak a gyakori és egykor nélkülözhetetlen szakmák képviselői a mobil műhelyekben: kovácsolást mutatnak be, pénzverdét visznek magukkal, amely alkalmas bizonyos replikák készítésére, de gyakran ez a műhely készíti a feszitválok emlékérmeit, gyertyakészítő-, papírmerítő-, több textil-műhely utazik velük, de ismerik a közékori zene és tánc világát is, felvonulásokon, alkalmi táncházakban szolgáltatnak illő muzsikát.
Hagyományos házak felújításakor érdemes figyelni a vasazatra is
Ilyen téren is rendelkezik gyakorlattal, hiszen dolgozott a Skanzen Erdély-tájegysége megbízásából is. A Maros Megyei Múzeum számára is készített fegyvermásolatokat. Építkezők, házfelújítással foglaltoskodók is felkérik kapu- és ajtóvasazat készítésére, de előfordult az is, hogy többszáz „kézműves szeget” rendeltek tőle egy 18. századi ház felújításakor. Előadásában elmondta, hogy a hagyományos technikákkal készült vasazatok nem túl olcsók – hiszen tanúi vagyunk az energia- és nyersanyagár folyamatos emelkedésének – , de nem olcsó vackok, hanem évtizedeken át fognak majd szolgálni. A hagyományos házfelújítás vagy -építés nem képzelhető el a kovácsmester „érintőleges” jelenléte nélkül.
Ezzel az ősi mesterséggel érdemes foglalkozni. Igaz ugyan, hogy nem egyszerű egy műhely fenntartása, de állandó gyakorlással és tájékozódással, nyitottsággal elérhető, hogy tudását művészi szintre fejlessze, hogy díszműlováccsá, oktatómesterré váljon, akinek folyamatosan erősödik a kisugárzása a szűkebben és tágabban értelmezhető régióban. A kovácsmester is nagyban hozzájárul az autentikus, hagyományőrző és -felmutató környezet alakításához.
Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport
MEGJELENT!
Korlátozott példányszámban a két kötet még beszerezhető!
A BÁNJA-E A SZÉKELY?… I-II. kötete 250 lejért (+ belföldi utánvétes postaköltség) a rendelkezésre álló mennyiség erejéig megvásárolható. Egyelőre kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Előjegyzéseket most nem tudunk fogadni, de igyekszünk felmérni az igényeket.
A konferencia munkálatainak feldolgozása folytatódik.
Kapcsolódó publikációk:
SIMÓ MÁRTON A projekt bemutatása – felvezetés (0.)
P. BUZOGÁNY ÁRPÁD A 21. századi falumunkáról (1.)
SIMÓ MÁRTON Gondolatok a Bánja-e a székely?… II. kötete kapcsán (2.)
SORBÁN ENIKŐ háza a Sósdombon (3.)
LAKATOS MIHÁLY „Másnak térkép e táj” (4.)
MIHÁLY JÁNOS a lövétei vízimalomról (5.)
SZABÓ ELŐD Két ház revitalizációja Homoródalmáson I. (6.)
IFJ. SIMÓ MÁRTON A kovácsmesterségnek helye van a 21. században (7.)
A konferencia események feldolgozása folytatódik!
