KultúraSzépirodalom

Mire jó a humor?

Lakatos Mihály könyvéről

Nem idegen Lakatos Mihálytól a mosoly, s az sem, ami arra készteti az embert. Mert nem egyszerű szájmozdulatról vagy reflexes „kivetülésről” van szó. Ezt a kesernyés grimaszt a humor szüli. A humor pedig egy olyan lelki adomány, amellyel csak ritkán vagyunk képesek élni. És kevesek. Úgy járunk-kelünk a világban, hogy alig-alig vagyunk páran, akik elvonatkoztatunk olykor a valóságtól, mondjuk úgy, hogy a lelki drón segítségével magunk fölé tudunk emelkedni, hadd lássuk az összképet, és kíséreljük meg azt, hogy beszámoljunk arról, milyen csökött teremtések vagyunk, és mennyire esendők odalent, a mélyben, az élet felszínén. De mintha magunk alatt mégis. Ez jót tesz nekünk. Segítség az ébredéshez. És van némi hozadéka, amely megmarad(hat) az utánunk következők számára is. Akár.

Bencze László rajza

A humor ilyenformán önkontroll. Derülünk ugyan – mert azt is kell –, de már józanon, hiszen ezáltal tudomásul vesszük, hogy elszúrtuk… Tovább

Simó Márton


Lakatos Mihály
Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021. Keménytával, védőborítóval. 212 old.

A történelemnek vége – mondta Fukuyama a kilencvenes évek elején, de Ábel, Lakatos Mihály tárcáinak hőse nem hisz neki. Felmenői erős istenhitével a tarisznyájában úgy gondolja: a történelem végét nem egy ember, hanem Isten fogja bejelenteni. Korunk történéseit figyelve azonban úgy érzi, a bejelentés ideje talán már nincs is olyan messze.

A tárcák a székely, és általában a kelet-európai ember nyugati világból való teljes kiábrándultságának adnak hangot. Nyugati irányból – állítja a szerző – egy olyan hazug világ hazug ideológiája készül vörösiszapként elönteni bennünket, amely nem ismer Istent, dicsőíti a bűnt, az aberrációt, és mindent, ami az Úr és az emberi természet ellen való vétek. Nem ezt a lovat akartuk, és ma már világos, hogy rosszabb világot hagyunk a gyermekeinkre, mint amilyenben mi felnőttünk.

Tamási Ábele annak idején a szegények és elnyomottak ügyét írta a zászlajára, az enyém már csak a józan észt – mondja a szerző. – A tárcáim egyfajta memoárként is készülnek az unokák-dédunokák számára. Azt akarom, hogy tudják, hogyan tértünk le a normalitás útjáról. Tudják, és okuljanak belőle. Mert nekik kell majd visszatalálniuk rá.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

'Fel a tetejéhez' gomb