EgyházKárpát-medenceKultúraVallásVidék

Urunk színeváltozásának ünnepe

Simó Márton írása

A keleti egyház már a VI. században megülte, és karácsony, húsvét, pünkösd után ezt az ünnepet tekinti a legszentebbnek. A nyugati egyházban az első ezredforduló közeledtével kezdték számon tartani. Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetéül. Az összekapcsolást az indokolta, hogy az 1456. július 22-i győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba.

Az evangélium mai tanítása

Hogy örömhírrel induljon minden nap… (Mt 17,1–9)

Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!”

Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket és ezt mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát.

A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad.”

Újraértékelt hagyomány

A csoda hagyomány szerinti színhelyén, a galileai Tábor-hegyen még az arab hódítás előtt három bazilika épült „hajlékul a legszentségesebb zsinatolóknak”. Felszentelésük napja, augusztus 6. lett Urunk színeváltozásának (latin Transfiguratio), más néven a Legszentebb Megváltónak, a Megváltó megdicsőülésének ünnepe.

A keleti egyház már a VI. században megülte, és karácsony, húsvét, pünkösd után ezt az ünnepet tekinti a legszentebbnek. A nyugati egyházban az első ezredforduló közeledtével kezdték számon tartani. Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetéül. Az összekapcsolást az indokolta, hogy az 1456. július 22-i győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba.

Több helyen tartanak búcsút ezen a napon Székelyföldön

Nem véletlen tehát, hogy a népi emlékezet a csíksomlyói Salvator-kápolna felépültét is a nándorfehérvári diadalhoz köti, amelyet Urunk színeváltozása tiszteletére emeltek.

Székelyföldön, illetve közvetlen vonzáskörében Székelyhidegkúton, Alsócsernátonban (11.30-tól), Iszlón, Görgényszentimrén (várkápolna), Gyimesbükkön (Áldomás-pataki kápolna, 12 órától), a Hidegségben (Harangláb), Nyikómalomfalván (12.30-tól), Menaságújfaluban, Csíkvacsárcsiban, a Gyergyószentmiklós fölötti Pricske-tetőn, Gyergyószárhegyen (Szármány-hegyi kápolna, 12 órától) Atyhán (fogadalmi kápolna) és Marosszentannán is ma tartják a templom, kápolna vagy éppen kereszt búcsúját. Az atyhaiak 1928-ban választották ezt a napot fogadalmi ünneppé, engesztelésül a gyakori tűzvészek, földcsuszamlások és egyéb katasztrófák okán. A kápolnához történő kivonulással, engesztelő szentmisével és körmenettel egybekötött szabadtéri szentmisét a létezett szocializmus korában is mindvégig megtartották.

Itt megtekinthető a 2022-es szabadtéri szentmiséről készült felvétel (Farkas Antal videója):

A Katolikus.hu, a Romkat.ro, a Szekelyfold.ro, a Magnificat.ro közlése és az Élő Székelyföld Egyesület archívuma nyomán 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb