Székelyudvarhely – Bemutatkozik az Erdélyi Panoráma

Március 14-én, 17 órakor kerül sor szabadtéri installáció formájában az Erdélyi Panoráma – egy elfeledett körkép című kiállítás megnyitójára a Haáz Rezső Múzeum udvarán. Megnyitóbeszédet mond Kápolnási Zsolt történész.

Az Erdélyi körkép vagy Erdélyi panoráma vagy Bem-Petőfi Körkép (lengyelül: Panorama Siedmiogrodzka) egy 15 x 120 m méretű körpanoráma-festmény, mely a tavaszi hadjárat egyik dicsőséges pillanatát, a nagyszebeni csatát, illetve Bem József és Petőfi Sándor alakját jelenítette meg. A kép jelentős része mára elveszett. Lengyel tulajdonban lévő megmaradt részei azonban restaurálva ma is láthatók. Korábban „Bem és Petőfi” és „Nagyszebeni csata” címen is ismerték.

A körkép előtörténete

A Lengyelországban készült Racławicei körképet (Panorama Racławicka) 1896-ban Magyarországra hozták és kiállították a Városligetben. A Kościusko Tádé (Tadeusz Kościuszko) vezette lengyel sereg győztes csatáját ábrázó 15 x 114 méteres monumentális képet 800 000 néző tekintette meg. A sikeren felbuzdulva Jan Styka, a Racławicei körkép ötletadója és egyik festője megbízást kapott a Bánffy-kormánytól, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készítsen hasonló alkotást. A témaválasztást Stykára bízták, aki az 1849. március 11-i nagyszebeni csatát választotta. Döntésében szerepet játszott, hogy így a lengyel Bemet és a magyar Petőfit együtt ábrázolhatja.

Styka a lengyel Zygmunt Rozwadowski, Michal Wywiórski és Tadeusz Popiel, a német Leopold Schönchen és a magyar Margitay Tihamér, K. Spányi Béla, valamint Vágó Pál festőkkel végezte el a munkát, ami Lwówban (Lembergben) folyt. A három lengyel művész korábban részt vett a Racławicei körkép elkészítésében, így megfelelő tapasztalattal rendelkeztek a munkához. Margitay zsánerképfestő, Spányi tájképfestő, Vágó a monumentális festészet mestere, Schönchen pedig a csatajelenetek szakértője volt. „ Styka azok közé a művészek közé tartozik, a kik valósággal beleélik magokat tárgyukba, s addig nem fognak az alkotás nagy munkájához, mig minden legkisebb részletet gonddal és szeretettel át nem tanulmányoztak. A lengyel művész egész kis könyvtárt olvasott össze a magyar szabadságharczra vonatkozó munkákból; múzeumokban, ereklyetárakban fölkutatta az egykorú öltözékeket, fegyverzeteket; meghallgatta a nagy események még életben levő tanúit s kétszer is ellátogatott a helyszínére, hogy ottan gondos tanulmányokat tegyen, részletekre is kiterjeszkedő vázlatokat készítsen. Mikor aztán mindezekkel készen volt, munkatársaiul fölszó­lította az élénk előadásban jártas Margitay Tihamért, a ki azonban közbejött betegsége miatt rövid idő múlva kénytelen volt abbahagyni a munkát, továbbá a geniális Vágó Pált s újabb tájképfestészünk egyik mesterét: Spányi Bélát, hogy velük együtt megalkossa a nagymérvű körképet: Szeben ostromát. ” (Vasárnapi Újság: Bem és Petőfi. Az új körkép, 1898. 11. szám)

A munkát 1897 áprilisában kezdték el a festők és öt hónap alatt szeptemberre készültek el a teljes körképpel. Először Lwówban állították ki, majd év végén Magyarországon a „Népek Tavasza” 50. évfordulójára kiállítani. Egy városligeti pavilonban 1898 elejétől lehetett megtekinteni. A kép nagy sikert aratott és számtalan nézőt vonzott.

A Haáz Rezső Múzeum és az Erdélyi Művészet közlése nyomán

www.hrmuzeum.ro