A községközpont – előnyös fekvése mellett – tulajdonképpen annak köszönheti a helyi közigazgatás itteni megtelepedését az 1968-as megyésítéskor és átszervezéskor, hogy voltak rendelkezésre álló épületek, volt működő általános iskolája és áthaladt rajta a vasútvonal is. Tulajdonképpen Alsóboldogfalva ugyanígy rendelkezett volna ezekkel az adottságokkal, talán kis jóindulattal még megfelelő épületek is lettek volna, de valahogy erősebb érvek fogalmazódtak meg felsőbb szinteken Újszékely javára, hiszen abban az időszakban a lakosság megkérdezése nélkül hozták a döntéseket, amelyek aztán évtizedig, tulajdonképpen a jelen pillanatig meghatározták, meghatározzák az ott élők életét. Székelyszenterzsébet helyzete kicsit más.
Egyrészt félre esik, Héjjasfalva irányából könnyebben megközelíthető. Másrészt pedig a sorsa is olyan volt a múltban, hogy hol ide, hol oda csatolták. Korábban egyébként nem volt része a Székelyföldnek, Nagyküküllő vármegyéhez tartozott, onnan került át Udvarhelyszékhez, illetve Udvarhely vármegyéhez (1876), egy ideig önálló községi státusza volt (1950-1957), de rövid ideig tartozott Románandrásfalva községhez is (1957-1968). Ha olyanok az útjai, népessége és intézményekkel való ellátottsága alapján akár innen is lehetett volna jól irányítani ezt a három faluból álló községet.
Romániában gyakran hoznak olyan döntéseket, amelyek egyáltalán nem elégítik ki a lakosság elvárásait; néha lehet orvosolni ezeket, leggyakrabban azon nem sikerül, vagy pedig hosszas huzavona következik, amely során vagy meglátszik az eredmény vagy nem.
A község perem-mivolta, mássága jól érezhető Újszékelyen is. Alsóboldogfalváról azt mondják, hogy zsellérfalu. Székelyszenterzsébet pedig akár Cigányszenterzsébetnek is nevezhető lenne, hiszen ott ma már hivatalosan is többséget alkotnak a romák, azaz a helyi református magyar-cigányok… Tovább
A külön meg nem jelölt felvételeket a szerző készítette
Simó Márton
A kiszállások üzemanyagköltségét részben a Communitas Alapítvány által nyújtott támogatásból fedeztük.
