„A megálmodott világ mindannyiunkat megérint”

Hagyományos festészeti kiállítással zárult Homoródszentmártonban a 44-ik Román Viktor Képzőművészeti Alkotótábor. A minden évben ide érkező művészek keresik és csodálják azt az építészeti összképet, amely a legjellemzőbben kifejezi a székely parasztkultúra létét, keresik azt az alapigazságot, amely létezett a természet és az ember együttélésében.

A művésztábor résztvevőit és a kiállításnyitón jelen lévő vendégeket Bágyi Bencze Jakab kultúrház igazgató üdvözölte, majd átadta a szót Bodor Klárának, a tábort szervező Homoród-mente Művészetéért Alapítvány alelnökének. A Recsenyédről elszármazott Cseke Péter író érdeklődésére megfogalmazott szövegéből idézett Bodor Klára: „ez nem az a hely, amely idegen és érzéstelenül hagyja a hajdani nagyokat, hisz ők azok, akik eggyé váltak, átitatódtak a művész szellemével és nem engedték, hogy elakadjon az óra mutatója, követelték a múltat, vállukra emelték a jelent, fürkészték a jövőt. Széteső volt a táj, az emberek, a Nagy-Homoród völgye, amely a világtól távol, és mégis a közepén van. Ez a fölnevelő közeg akarva-akaratlanul védte, kísérte és nemes tettekre sarkallta Cseke Pétert, Nagy Attilát, Máthé Andrást, a hajdani nagy mestereket, kezdeményezőket, Balázs Imrét, Maszelka Jánost, Kedei Zoltánt, Szécsi Andrást, Kusztos Endrét, Sz. Kovács Gézát és még sorolhatnám.

A Homoródszentmártonban tartott Negyven év képekben című album bemutatóján ők nem lehetettek jelen, de ők voltak a megálmodói, létrehozói a Homoród-menti művelődési létnek, nemzetközi alkotótábornak. Hinni tudtak benne, s a megálmodott világ mindannyiunkat megérint, kézen fog, és bevezet a negyven év történésébe. Cseke Péter negyven évvel ezelőtt szilárd alapokra épített itt a Homoród-mentén, ezt az utat a folytatás sikere koronázta. Az alkotók, a szervezők, Sata Attilával az élen megértették az idő rejtett üzeneteit, és a korok egymást igazító folytonosságával folytatták az elkezdett munkát” – fogalmazott Bodor Klára.

Sz. Kovács Géza, a tábor művészeti vezetője arról beszélt, hogy innen indultak negyven évvel ezelőtt és azóta majdnem minden évben itt töltenek tíz-tizenkét napot a Homoród-mente szép természeti környezetében.
– Figyelmünket nem kerülte el az előttünk történő dráma. Közel ezeréves székely parasztkultúra végzetének mély drámája. Arról a természeti, építészeti környezetről szeretnék beszélni, amely benyomásaival inspirálta az itt kiállított alkotók munkáinak létrejöttét. Sokszor tettem fel a kérdést, mi képzőművészek, több mint negyven éve mit keresünk a Nagyhomoród-mente falvaiban? Lehet, hogy ebben a felbolydult, életigazságaitól elszabadult világban keressük a megnyugvást, figyeljük a napos oldalt, keressük azt az alapigazságot, amely létezett a természet és az ember együttélésében. A megmaradás bölcsője és a remény földje volt. Keressük és csodáljuk azt az építészeti összképet, amely a legjellemzőbben kifejezi a székely parasztkultúra létét. Keressük az embert, azt a gyakorlatiasságot, bölcsességet, amely jellemezte és maghatározta őseink közösségi életét és szociális viszonyait. A mindennapi élet, szükségszerűségek, követelmények alakították a formát, formálták azt a gyakorlatiasságot, közösségi szellemet, amelyet beépítettek házaikba, épületeikbe, életükbe. Az itt kiállított forma- és színvilág hozza közelbe és teszi érezhetővé ezeket – mondta a tábor művészeti vezetője.

Kiemelte: vannak objektív és szubjektív látásmódban megfestett munkák. Az objektív a konkrét formák kihangsúlyozására törekszik, annak ellenére mégis bizonyos lazaságot sugall. A szubjektíven megfogalmazott munkák lényegében egy olyan értékhullámot közvetítenek, amelyek a reális valóságból indulnak ki, annak lelki tartalmát keresik és azt próbálják kihangsúlyozni.
– E két szféra között mindenki megtalálja azt a képet, alkotást, amely ez ő szemléletéhez, lelkivilágához közel áll. Azzal a szándékkal jöttünk ide legelőször, hogy a faluközösségnek alkossunk, ehhez a negyven év alatt végig ragaszkodtunk – jelentette ki Sz. Kovács Géza.

– E két szféra között mindenki megtalálja azt a képet, alkotást, amely ez ő szemléletéhez, lelkivilágához közel áll. Azzal a szándékkal jöttünk ide legelőször, hogy a faluközösségnek alkossunk, ehhez a negyven év alatt végig ragaszkodtunk – jelentette ki Sz. Kovács Géza.

Jakab Attila polgármester úgy véli, minden olyan alkalom ünnep, amikor a kultúrház megtelik.
– Gazdagabbak lettünk jónéhány alkotással, új emberekkel, akik meglátogatták ezt a vidéket, eljöttek a művésztáborba és gazdagabbak lettünk, mert bebizonyosodott: akik már egyszer itt voltak, visszakívánkoznak. Ennek a tábornak nem csak múltja van, hanem jövője is. Több milliós befektetésből tervezünk a művésztelepnek is helyet adó Román Viktor emlékhelyet – árulta el a terveket a polgármester.

Sata Attila, az alapítvány elnöke, a tábor szervezője megköszönte a támogatók nagylelkűségét, a művészek részvételét, majd a Vox Cordis kórus egy népdalcsokorral örvendeztette meg a közönséget.

A 44. Román Viktor Képzőművészeti Alkotótábor résztvevői: Sz. Kovács Géza, Orth István, Bara Barnabás, Kádár-Dombi Péter, Gergely Erika, Nagy Dalma, Nagy Imecs Zsuzsanna, Kató Vladimír, Kalló László, Csata Jenő, Moldován Zsolt, Czirjék Lajos, Zsigmond Márton, Zsigmond Adél, Tömpe Emőke, Lendvay Zoltán, Miklós István Indián, Gál Ildikó. A kiállításon részt vevő helyi alkotók: Bancsi István, Bajusz Katinka, Dáné Hedvig, Sata Attila.

Az idei alkotótáborban készült munkák a homoródszentmárton Zoltán Aladár Művelődési Házban hétköznapokon 9 és 16 óra között tekinthetők meg.

A külön meg nem jelölt felvételeket a szerző készítette

Nagyálmos Ildikó