EgyházVallás

Surján László: Karácsonyi levél

Elmélkedés az ünnep kapcsán

Kedves szokás a nyugati világban, hogy karácsony, illetve újév táján levelet küldenek ismerő-seiknek az emberek. Ezek a levelek beszámolók, mi történt a házunk táján, mi öröm, mi bánat ért bennünket. A karácsonyhoz ennek talán csak annyi köze van, hogy jelzik a másiknak, nem felejtettelek el, szeretlek. De a karácsony más, több ennél.

Beütöttem a karácsony szót egy képkeresőbe, töméntelen giccs jött elő. Megszámoltam, a 64. volt az első, ami Jézus születését ábrázolta, az előzőknek semmilyen keresztény motívuma nem volt. Hű tükre ez a mai ember karácsony fogalmának. Ezután karácsonyi verseket kerestem, ezekből is rengeteg van, de többnyire megállnak a fenyőillat, a gyertya és a csengőszó hangulatánál. Ahhoz persze, hogy egy szép és igaz karácsonyi versre bukkanjunk, tisztáznunk kell, mi is az „igazi” karácsony.

Gerard van Honthorst (1592-1656) festménye (1622)

Prohászka püspök szavai segítettek. Szerinte teljesen másképpen viselkedünk karácsonykor, mint az év többi napján. A Megváltó Szeretet-Isten születésekor „a testté lett Ige dicsőségét zengjük, de az év folyamán végig a nem testté lett igéknek hódolunk. Karácsonykor azt énekeljük, hogy dicsőség a magasságban Istennek, hogy azután az éven át minél kevesebbet juttassunk neki belőle. A testté lett Ige születése napján irgalom és könyörület szállja meg szívünket, de az esztendőn végig gyűlölködünk, marakodunk, s kioltjuk a szeretet halovány parazsát is… Egy napig bízunk a törvény, jog, igazság eszményeiben, s 365 napon át megtagadunk jogot, és az erőszakra szavazunk.” Krisztus nem azért jött a világra, hogy az év egyetlen napja legyen a békesség és a testvériség ünnepe, hanem azért, hogy az egész év, „az egész élet, a szürke, munkás esztendőnek valamennyi napja ünnepnap legyen”.


Prohászka Ottokár (1858–1927) magyar római katolikus pap, egyházi író, kétszeres, filozófiai és teológiai doktor, politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, országgyűlési képviselő, 1905-től haláláig Székesfehérvár tizenötödik megyés püspöke. A magyar keresztényszocializmus jelentős képviselője, az 1920-as évek Magyarországának egyik legbefolyásosabb embere, a magyar egyháztörténet egyik legismertebb alakja. (A Wikipédia nyomán)


A testté lett Ige földi élete során „megtapasztalta, hogy glória helyett kereszt és gyűlölködés volt a része itt a földön, s tudja, hogy a világ iránya azóta sem változott sokban, legföljebb abban, hogy a keresztet bearanyozzák és a veszekedést szentírási citációkkal tarkítják”. Ám Krisztus mégsem fárad el, „hanem járja a maga útjait. A bűnnel, erőszakkal, szenvedéssel telített világban is megtartja a régi irányt, s járja a régi utat.” Övéi úgy viselkednek most is, mint ahogyan régen, nem fogadják be, „vagy csak úgy átmenőben”, ünnepi vendégnek, de akik igazán befogadják, felajánlják neki egész szívüket-lelküket, „azokat most is Isten fiaivá teszi”.


Illusztráció: Pexels

Idén éppen 800 éve készült el az első betlehemi jászol, amelyet Assisi Szent Ferenc talált ki és állított fel 1223 karácsonyán. Ebből az alkalomból a Vatikáni Könyvkiadó megjelentette Ferenc pápa: A betlehemi jászol – a Szenteste szereplői és szimbólumai című könyvét. A kötetben a pápa elmagyarázza a betlehemi jászol jelenetének különböző, fizikai és elképzelt szereplőinek jelentőségét és üzenetét… Tovább


„A barlangban Isten született, s hogy ezáltal fölemelte és kimondhatatlanul megnemesítette az emberiséget, hogy örök reményt és szent vágyat oltott belénk, azt, amellyel Isten és a végtelen, örök élet felé nézünk”. A karácsony annyit tesz, hogy Isten „egyenlő lett velünk. Az egyenlőtlenségek e nagy világában ez az egyenlőségnek a nagy tana. Az isteniben egyenlők vagyunk… örök érvényű erkölcsi törvények szolgálatában, örök szép eszmények szeretetében testvérek vagyunk.” (Bodnár Dánielnek a Magyar Kurírban megjelent ismertetése nyomán)

Egy évszázad választ el minket Prohászkától, de a fejmosás, amit adott, bizony jogos ma is. Ki kell váltanunk a receptet, amit a püspöktől kaptunk: ajánljuk fel egész szívünket, lelkünket Istennek, hiszen ezáltal tesz minket is fogadott fiaivá, Jézus testvérévé.

Juhász Gyula (1883-1937) Karácsony felé című versében olvassuk: „A szeretetnek csillagára nézek, / Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, / Ilyenkor decemberben.” A következő versszak vége is hasonló: „Behegesztem a sebet a szívemben, / És hiszek újra égi szeretetben, / Ilyenkor decemberben.” A lényeg viszont a vers vége: „A kis Jézuska itt van a közelben, / Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, / S ne csak így decemberben.”

Itt a lényeg. Csak a naptárban igaz, amit a szólás és a nóta is hirdet, hogy „egyszer esik esztendőben karácsony.” Az egyszer volt betlehemi karácsony nyomán, ha bennem is megszületik a megváltó, az minden napi kapcsolatot, nem évente egyszeri ünnepi hangulatot jelent.

Ahogy Szilágyi Domonkos (1938-1976) Karácsony című versében mondja: „ne a hóban, csillagokban, / ne ünnepi foszlós kalácson, / ne díszített fákon, hanem / a szívekben legyen karácsony.”

Dr. Surján László

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb