Kísértet járja be Európát és a világot. A halál angyala. Aki szeret háborúsdit játszani. Hadd öljünk szórakozásból, közben ropogtatva a pityókapelyhet, vagy köpködve a szotyit a számítógép előtt. Mert olyan izgi. A béke meg unalmas. Nem annyira szórakoztató. Mit számít, hogy mások meghalnak…
Nekünk az már csak játék a távirányítóval. Az istentelen szabadelvűség olyan perverz csúcsra jutott, hogy élvezi az öldöklést. A lövöldöző videojátékokon és a Csillagok háborúján felnőtt nemzedék könnyelműen dobja el életét, s a másikéval is könnyen játszik, mert nem sokat tett érte, és a történelmet, a felelősséget sem ismeri. Az ideológiák és a szellemi katyvasz buborékjában él, ráadásul Istent sem ismeri.
Már a kicsiket arra kell nevelni, hogy öljenek: – Józsika, mar megint kettest kaptál drónozásból! Ma nem mehetsz ki játszani! És tessék azonnal gyakorolni az aknavetést, aztán kinn az ágyú az udvaron, még vacsora előtt ötven lövést kell leadnod tíz másodperces utántöltéssel! Mit képzelsz?! Csak nem fogunk szégyenkezni miattad megint a Kálmánka szülei előtt!
Az ukránoknál már a gyermekeknek is bevezetnék tanítási anyagként a drónos lövöldözést. Az amerikai elnök pedig még százmilliárd dollárt kér a kongresszustól, hogy a fegyvergyártók üzlete tovább hasítson Izrael és Ukrajna felé. Holott a közel-keleti terroristákat is közvetve vagy közvetlenül ő pénzeli. Szintén ő nyilatkozta, miután hazatért Izraelből, hogy igenis küldi a segítséget, mert nekik a háború egy befektetés.
A világ közvéleménye kiáll a palesztinok mellett, a fősodrú média meg érzékenyít Izrael állam „jogos” agressziójához. Mert szerintük a bosszú kötelező. Hetven év alatt nem akaródzott békét kötni. Miközben a szomszédok területe fogyott s létszámuk megnégyszereződött. A megoldás a népirtás. Mert az 1300 civil élete egyik oldalon nem olyan értékes, mint a 3000 a másik oldalon. Majd megindul kétmillió menekült Európa felé, de sebaj, az izraeli elnök így bekebelezheti Gázát. Persze az is kérdés, hogy a palesztin „nép”, a filiszteusok utódai azonosíthatók e- a Hamasszal?… Nem. Mint ahogyan a világ zsidósága sem azonosítható Izrael állammal. Ezt már az amerikai tüntetések is jelzik. Szadat egyiptomi elnököt, Arafat palesztin vezetőt, Jitzak Rabin izraeli elnököt kik is ölték meg és miért?… Akkor ki nem akarja a békét? És hozzátenném, hogy szerintem Izrael állam is téved, ha azt hiszi, míg világ a világ felmentése lesz a koncentrációs táborok miatt. Ehhez a globalizált világ – amihez atomtölteteivel ő is hozzájárult- nem asszisztál a végtelenségig.
Muhammad Anvar asz-Szádát (1918-1981), egyiptomi politikus, katonatiszt, Egyiptom harmadik elnöke 1970-től 1981-es meggyilkolásáig. Oszlopos tagja volt annak a Szabad Tisztek Mozgalmának, amely az 1952-es forradalomban megbuktatta az egyiptomi királyt, majd eltörölte a monarchiát és véglegesen felszámolta a brit befolyást, valamint közeli bizalmasa Gamal Abden-Nasszernek, a huszadik század legjelentősebb arab politikusának, akit az elnöki poszton követett. Tizenegy éves elnöksége alatt sokat változtatott Egyiptom politikáján, többek között visszaállította a többpártrendszert és engedélyezte a külföldi magánbefektetéseket. A jom kippuri háborúban betöltött szerepe hőssé tette Egyiptomban, rövid időre pedig az arab világban is.
Izrael elismeréséért és a Camp David-i egyezmény aláírásáért megkapta a Nobel-békedíjat (1978 – Menáhém Begín, Izrael akkori miniszterelnökével közösen), de ezek ugyanakkor népszerűtlenné tették sok arab szemében (következményként Egyiptom tagságát az Arab Ligában egy időre felfüggesztették). Szadat egyik merénylője, Haled el-Iszlámbúli elmondása szerint tettük hátterében főként az egyiptomi–izraeli békeszerződés állt.
Jasszer Arafat (1929-2004) palesztin vezető, politikus, 1996-tól haláláig a Palesztin Autonóm Hatóság elnöke, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője, a Fatah alapítója. Eredeti neve: Mohammed Abdel-Raouf Arafat al Qudwa al-Husszein. 1994-ben Simón Peresz és Jichák Rabin volt izraeli kormányfőkkel együtt Nobel-békedíjat kapott. Nevéhez két intifáda (az izraeli megszállás elleni palesztin népfelkelés) fűződik: az első intifáda 1987-től 1993-ig tartott, a második intifáda 2000-től 2005-ig, és a sarm el-sejki megállapodás jelentette a végét.
Halála előtt pár nappal, 2004. október 29-én, jordán orvosok javaslatára, Izrael beleegyezésével gyógyászati kezelésre Párizsba szállították. November 3-án egyre súlyosbodó kómába esett, szervei fokozatosan felmondták a szolgálatot. Halálát több tévesnek bizonyult bejelentést követően végül november 11-én erősítették meg. Temetésére a kairói temetési szertartás után Ramallahban került sor, mert az izraeli hatóságok kategorikusan elutasították azt a kívánságát, hogy Jeruzsálemben helyezzék örök nyugalomra. Az eseményt bombamerénylet zavarta meg. 2013-ban özvegye kérelmezte Arafat földi maradványainak kihantolását és vizsgálatát. Svájci igazságügyi orvosszakértők a vizsgálat után közölték, hogy az Arafat földi maradványaiból vett minta a normál értékhez képest 18-szor magasabb radioaktivitást mutatott 210-es polóniumból, így elképzelhető, hogy Arafatot megmérgezték.
Jichák Rabin (1922-1995) izraeli politikus, államférfi és stratéga. Ő volt Izrael ötödik miniszterelnöke, két ciklusban: 1974-től 1977-ig és 1992-től 1995-ben bekövetkezett meggyilkolásáig. Rabin egy munkáscionista eszmék által áthatott családban nőtt fel. Iskolai évei alatt mezőgazdasági tanulmányokat folytatott és kiváló tanulóként szerepelt. 27 éven át katonai pályán mozgott. Tizenévesen csatlakozott a Pálmáh Jisuv kommandójának kötelékéhez. A ranglétrán való felemelkedése végeztével ennek műveleti vezetője lett az izraeli függetlenségi háború alatt. 1948 végén csatlakozott az újonnan alakult Izraeli Védelmi Erőkhöz (IDF) és ígéretes tisztviselőként ívelt felfelé a pályája. Az 1950-es évek elején részt vett az IDF kiképzési alapelveinek kialakításában, majd 1959-től 1963-ig az IDF Hadműveleti Igazgatóságának vezetője lett. 1964-ben vezérkari főnökké nevezték ki és felügyelője lett az 1967-ben Izrael győzelmével végződő hatnapos háborúnak. 1968 és 1973 között, az USA és Izrael közötti kötelékek elmélyítésének időszakában, Izrael nagyköveteként szolgált az Amerikai Egyesült Államokban. 1974-ben Golda Meir leköszönése után Izrael kinevezett miniszterelnöke lett. Első hivatali ideje alatt aláírta a Sínai ideiglenes megállapodást és levezényelte az entebbei rajtaütést. 1977-ben egy pénzügyi botrány nyomán lemondott.
Rabin Izrael védelmi minisztere volt az 1980-as évek jelentős részében, beleértve az első Intifáda kitörésének idejét is. 1992-ben Rabint miniszterelnökként választották újra egy izraeli–palesztin békefolyamatot is felölelő programmal. Számos történelmi jelentőségű megállapodást írt alá a palesztin vezetéssel az oslói egyezmény részeként. 1994-ben Rabin a hosszú ideje politikai ellenfelének számító Simón Peresz-szel és a palesztin vezetővel, Jasszer Arafattal közösen nyerte el a Nobel-békedíjat. Rabin 1994-ben Jordániával is aláírt egy békeszerződést. 1995 novemberében az izraeli jobboldali radikális Jigál Amir gyilkolta meg, aki szembehelyezkedett a békefolyamatokkal. Rabin volt Izrael első Izraelben született (szabra) miniszterelnöke, az egyetlen, akit meggyilkoltak, és a második Lévi Eskól után, aki hivatali ideje alatt hunyt el. Rabin az izraeli-palesztin békefolyamatok szimbólumává vált.
Simón Peresz (1923-2016) lengyelországi születésű izraeli politikus, Izrael Állam 9. elnöke. Kétszer volt Izrael miniszterelnöke és kétszer ideiglenes kormányfő; pályafutása alatt összesen 12 kormányban szolgált. 1959 novemberében választották be a Kneszetbe, melynek egy 2006-os három hónapos szünetet leszámítva 2007-ig, elnökké választásáig tagja volt.
Az izraeli függetlenségi háború alatt és után több diplomáciai és katonai posztot töltött be. 1994-ben Jichák Rabinnal és Jasszer Arafattal együtt megkapta a Nobel-békedíjat az Oslói megállapodáshoz vezető izraeli–palesztin béketárgyalásokért, melyeken külügyminiszterként vett részt.
A politikai közvélemény azt sugallja, hogy a keresztények is álljanak a jobb vagy baloldalra. Ítéljék el vagy az egyiket vagy másikat. A testvérnépek közül válasszanak egyet és amellett tegyék le a voksukat. Vagy zsidóellenesek, vagy muszlimellenesek legyenek. Mert mindkettőt nem lehet pártolni büntetlenül. Rád sütik a bélyeget.
A szélsőbaloldal szerint: ha nem támogatod az arabokat, akkor antiszemita vagy; ha támogatod az arabokat, akkor zsidóellenes vagy, ezért antiszemita; ha nem támogatod a zsidókat, akkor antiszemita vagy. Ha támogatod a zsidókat, akkor arabellenes vagy, ezért antiszemita. Ha egyiket sem támogatod, akkor duplán vagy antiszemita… Ha mindkettőt támogatod, na, az a legrosszabb!…
A náciknak és az újbaloldalnak köszönhetően olyan ideológiai katyvaszba kergették a világot, hogy ez már nem emberi.
Pedig a keresztény ember nem lehet haszonleső. Számára nem az öldöklés, nem a háború a megoldás. Számára a halál nem befektetés. És nem örül a gonoszságnak egyik oldalon sem. A bűn mindkét oldalon bűn. A gyilkosság akkor is gyilkosság. Nincs értékes és kevésbé értékes ember. Mindenki, aki e világra született, Isten alkotása. Ezt már a Bibliában is olvassuk.
A keresztény Krisztus békéjéért él és tesz meg mindent. Azt akarja sugározni a nagylelkű megbocsátással vagy a bocsánatkéréssel. A kiengesztelődéssel. Ami több mint tűzszünet. Több mint kiegyezés. A (keresztény)világ vezetői mit gondolnak, hogyan akarnak fejlődést elérni, ha irtják a maguk vagy mások népeit? Vannak fölösleges népek, nemzetek?… Nem elégelték meg már a kísérleti öldöklést a járványok, az ukrán és egyéb háborúk nyomán? Így akarnak dolgozni a népek felemelkedésén?
Krisztus megváltó halála elég volt ahhoz, hogy megtörje a sátán uralmát. Ezért mi sem drukkolhatunk egyik fél erőszakjáért sem. A jogos önvédelem nem jelent támadást. Isten az élet Istene. Nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Nekünk, akik a halál árnyékában élünk, pont az a felszabadító, hogy nem kell a másikat megölnünk, azért, hogy mi élhessünk. Atyám házában sok hely van-mondja Urunk Jézus. Tedd hüvelyébe kardodat!- szól Péterre nagycsütörtök éjjelén.
Be jó lenne, ha rá hallgatnánk.
A szövegben felhasznált fotókat és az életrajzi adatokat a Wikipédiáról vettük
