Rozsdaálló acélból készült öles betűk álltak hajdanán a gyár főépületének tetején: IMPF. Nyilvánvaló, hogy ez a román elnevezésből származó rövidítés volt. Tény azonban, hogy a nép fantáziája akkor is élénk volt – a múlt század hetvenes éveiben jártunk –, és gyorsan másfajta szimbólumot vélt itt felfedezni.
Aztán napjainkra szép lassan leáldozott a gyárnak, az iparágnak. Végképp. Odalett valahová az ötezer dolgozó… Olyan képsorok játszódnak le odabent, mint Huszárik Zoltán 1965-ben készült Elégia című filmetűdjében, amelyben „a lótól való búcsúzást” fogalmazza meg vizuálisan a döbbenetes vágóhídi képsorokban.
Most az ipar fejére húznak zsákot a kegyelmes letaglózás előtt. Mint levetett zablák, kötőfékek és patkók hevernek a csarnok kövezetén a gazdátlan szerszámok. Csökkent értékű, fölösleges itt minden, ami a lángvágó-hentesbárdra meg a kohók torkára vár. Egyébként lehet még vásárolni a roncsokból bármit, ami használható…. Tovább
