Város és egyben a hasonló nevű alapszintű közigazgatási egység, azaz község központja Szlovéniában, Muravidék régióban. A Muraszombati egyházmegye püspöki székhelye. Szlovénul Murska Sobota, németül, vend nyelvjárában Mürska Sobota vagy Mörska Sobota. Szlovénia legészakibb városa az Alsó-Mura-síkon, a Ravenskón, a Rédics és Göntérháza közötti magyar-szlovén határátkelőhelytől 32 km-re északnyugatra, a Lendva-patak jobb partján terül el. Közúton az A5-ös autópályán, vasúton az Őrihodos–Ljutomér–Ormosd-vasútvonalon érhető el. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásának székhelye volt. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része.
Nevét a szombati napokon tartott hetivásárairól kapta, előtagja arra utal, hogy a Lendva-patak, amely mellett épült, a Mura vízrendszeréhez tartozik.
A településről és Szent Miklós plébániatemplomáról már 1071-ből van közvetett adat. A 13. században a terület neve Belmura volt – azaz a Muravidék belső része -, a Nádasd nemzetség egyik birtokközpontja volt itt. Írott forrásban 1348-ban Muraszombata néven említik legkorábban. Akkor nem a mai helyén, hanem a mai Rakičan és a mai muraszombati temető között elterülő dombon állott. Kastélyát, a mai Szapáry-kastély elődjét már a 14. században említik. 1365-ben Széchy Péter fia, Miklós dalmát-horvát bán és testvére, Domonkos erdélyi püspök kapták királyi adományul illetve cserében a Borsod vármegyei Éleskőért, Miskolcért és tartozékaikért. 1479-ben Hunyadi Mátyástól kiváltságokat kapott. 1582-ben Podgiriay Borbálának volt itt kúriája. 1605-ben, mivel a lakosság Bocskai hadainak ellenállt, az a települést porig égette. Ezt követően nem a régi helyén, hanem a mai Szapáry-kastély körül épült fel. A kastélyt 1647-ben még Széchy Tamás kastélyaként említik. 1687-ben a Széchyek fiági kihalásával Kéry Ferenc felesége, Széchy Julianna grófnő a vasvári káptalan mint hiteleshely előtt írt szerződésben muraszombati kastélyát és a hozzá tartozó uradalmat a Szapáry családnak adta el. 1690-ben Szapáry Péter Muraszombat „örökös ura” lett, a város más részei királyi tulajdonban voltak. A Szapáryak egészen az első világháborúig éltek itt.
A reformáció hatására lakói a 16. században evangélikusok lettek, de 1671 és 1673 között a rekatolizáció hatására újra visszatértek a katolikus vallásra. Az evangélikus egyház csak 1886-ban tudta újjászervezni az itteni gyülekezetet, amely a vendvidéki evangélikusok központja lett.
A várost 1918 decemberében horvát félkatonai egységek szállták meg. A helyi lakosság nem támogatta a leendő Horvátországhoz, vagy az új délszláv államszövetséghez való csatlakozást. 1919-ben itt kiáltotta ki Tkálecz Vilmos a Vendvidéki Köztársaságot, amelynek székhelyévé lett néhány napra, de hamarosan a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták.
1910-ben 6965 lakosából 1497 magyar, 122 német, 5197 szlovén, 11 horvát, 8 pedig más nemzetiségű volt. 2002-ben Muraszombat község 20 080 lakosából 17 637 szlovén, 439 cigány és 138 magyar. Magának a városnak a népessége ekkor 12 393 fő volt. Napjainkban 11107 lakosa van (2020).
Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemploma közvetett források alapján már a 11. században állt. Legrégebbi része a harangtorony 13. századi. A román stílusban épített ősi templomot a 14. században gótikus stílusban építették át, ekkor épült meg a szentély. Hajóját a 15. században nagyobbították és új boltozattal látták el. A 16. században újraboltozták és két oldalkápolnával bővítették. 1910 és 1912 között Takáts László építész tervei szerint építették újjá, de régi szentélyét benne a 14. századi freskókkal meghagyták. A Szapáry-kastély a 16. században épült a középkori kastély helyén reneszánsz stílusban. Mai formáját a 18. század első felében történt átépítés után nyerte el. Ez az épület ad otthont a Muravidéki. Az evangélikus templom neogótikus stílusban épült. Az egykori zsidó temetőt emlékparkká alakították át.
Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia, Arcanum.hu, MTVA (archívum)
