Fanyar ez a ködös békeidő. Inkább szélcsend. A nagy fagy, vagy a nagy bumm előtt. Kijev áram nélkül, mi meg demokratikusan vitázunk, mennyi legyen az áram ára. A neomarxista Gréta haragszik a kapitalizmusra, mert az kizsákmányolja a föld erőforrásait. Eközben a tengerentúli tankerek javában szállítják a méregdrága cseppfolyós gázt, hadd legyen miből táplálni az európai díszkivilágítást karácsonyra.
Az amerikai elnökválasztás tövében az ukrán színészelnök most már hajlandónak mutatkozik tárgyalni a békéről. De nem akármilyen feltételekkel. A múltkor még hét pont volt, most öt maradt: tartsák tiszteletben az ENSZ határozatait, állítsák vissza Ukrajna határait, adják vissza a népszavazások után elcsatolt területeket, ítéljék el a háborús bűnöket, építsék újjá az országot, és Ukrajna kapjon garanciákat, hogy ez soha többé nem fordul elő…
Az egér játszadozik az elefánttal. Ilyen komolytalanságnak, legfelsőbb szinten rég voltunk tanúi. Még az első és a második világháborúból sem emlékeziek ilyesmire az öregek, akik túlélték. A történészek sem. És ha már a követeléseknél tartunk, én azért még fokoznám néhány aprósággal: tiltsák ki az orosz nyelvet Ukrajna területéről, Oroszország adja át olimpiai érmeit Ukrajnának, Oroszország adja át ENSZ-beli vétójogát Ukrajnának, bontsák le a Kremlt és építsék fel Kijevben, írják át az orosz történelmet, legyen ingyen sör és szárított zellerpor jár minden állampolgárnak száz évig, Putyint száműzzék a Szaharába, s őt koronázzák cárrá…
Irreális és álságos az egész. Mintha ő diktálná a feltételeket. Mintha Oroszország elvesztené a háborút. Mintha ő egyáltalán abban a helyzetben lenne, hogy diktáljon, feltételeket szabjon. Annyira komolytalan ez a hozzáállás, hogy már-már dühítő. Miközben egész Európa népe szenved egy ripacs miatt. Elveszett az életkedve, megdrágult a megélhetése, csalódott az eszményekben, mert vezető elitje miatt világméretű átverés áldozatává vált, kilátástalan lett a jövője, kiszámíthatatlan a holnapja.
Amikor békéről tárgyalok, azt jelenti, hogy leteszem a fegyvert. Nem követelőzöm, hanem azt ajánlom fel, ami mindkettőnknek jó. Hogy megállítsuk a szenvedést. Hogy nemet mondjunk az öldöklésre. Hogy azt nézzük, ami összeköt. A jóra építsünk, ne a gonoszságra. Ami előre visz és megtart. Megegyezünk abban, hogy véget vetünk a rombolásnak. Te sem ütsz, és én sem ütök vissza. Nem kell ide sem pénz, sem fegyver, csak tiszta szándék és akarat.
Zsé testvér tudhatná, hogy ő nincs abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjon. Ő már minden aduját eljátszotta. Vagy kapitulál, vagy vele hal egész népe. És nem ártatlan bárányként fogja feláldozni magát övéiért. Nem lesz megdicsőülés. Ezékiel látomása a mennyei Jeruzsálemről itt sajnos nem jön be, mert Zsé a földi Jeruzsálemet is provokálja. A vaskupola pedig nem véd meg az égiháborútól. És ez nem tesz tanúbizonyságot sem hősiességről, sem erkölcsi tartásról.
A béke a szeretet köteléke. Két ember, két család, két nép között. Érdeken, erőviszonyokon túl. Ilyen mélyre kéne leásni. Ez lejjebb van, mint a gáz, és följebb, mint a műhold. Ideje, hogy egyszer, végre magad válj a béke követévé. Hogy megbékélj önmagaddal, tieiddel, a világgal.
Akkor majd megáld a béke Istene.
