Járókeret a 75.-hez – ez szerepel alcímként a borítón. Ezzel mindjárt magához is ránt, magával sodor a szerző, hogy elkísérjük őt. Hová? Merre is? Hát: oda. Menjünk, haladjunk vele az öregedés mezsgyéin. És próbáljuk megérteni, felfogni mindazt, ami felfoghatatlan.
Sokat nem sajnálja vagy sajnáltatja önmagát, hanem beleszabadul a témáiba, hogy előbbre lépkedve az élet-erdő sűrűjében szóljon vissza nekünk, hogy néhány lépéssel odébb mire számíthatunk, s mire nem. Évtizedek óta nyilvánvaló, hogy írónk a kispróza mestere. Műfaji szempontból talán a karcolat „fekszik neki” leginkább, ezekben a kis remeklésekben érzi jól magát… Tovább
Hirdetés
