Az író, szerkesztő, az ember, a példakép. Üresen konganak ma ezek a szavak. Hiszen Szilágyi István mindezeknél sokkal többet jelent számunkra. Tegnap is többet jelentett, holnap is többet fog jelenteni.
A száraz életrajzi adatok: 1938. október 10-én született Kolozsváron, Kitanulta a lakatos szakmát, aztán 1963-ban jogi diplomát szerzett. De nem lett jogász. Író lett. Egyike a legnagyobbaknak. 1968 és 1989 között a kolozsvári Utunk folyóirat főszerkesztő-helyettese, majd 1990-től a Helikon néven újjáalakuló irodalmi lap alapító főszerkesztője volt. Első novelláskötete, a Sorskovács 1964-ben jelent meg. És ott vannak az összmagyar irodalom általa jegyzett remekművei: a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót, a Hollóidő. Meg a díjak: József Attila-díj, Kossuth-díj, a Nemzet Művésze díj, hogy csak párat említsünk. De mindentől függetlenül: Szilágyi István mérce volt mindenki számára, aki csak ismerte, olvasta műveit.
Az Erdélyi Magyar Írók ligája félárbócra ereszti a zászlót. Isten veled, Szilágyi István!
Az író temetéséről később rendelkeznek.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája közlése nyomán
