KultúraTörténelem

A Vaskirály

"…az inkább dicstelen hős, mintsem szent?" - XII. Károly svéd király arcképéhez

Egy humoros beszélgető műsorban „elejtett” érdekességnél figyeltem föl alakjára. Hogy ez a király tizenhat nap alatt átlovagolt Európán [1], és hazavágtatott. Elege volt a karanténból s a törökök „vendégszeretetéből”. Meg, hogy Mazeppa, a kozákok vezére hűséges volt hozzá. (Báthory István fejedelmünk engedte meg nekik, hogy a kucsmát ráhúzzák a fülükre…)

A kétezres évek elején a svéd vezérkari főnök és néhány katonacimbora „élőben” rekonstruálta ezt a kéthetes „transzeurópai túrát”. Kétezertizenkettőben [2] [3]  pedig – éppen most, április végén – egy magyar lovastársaság is ilyen szándékkal ült lóra, korabeli öltözetben és szerelésben, a svéd hatóságok egyszerűen letartóztatták, lovaikat elkobozták. Állatkínzásért…

Amatőr kutatásaim nem hagytak nyugton, egyre érdekfeszítőbb, különösebb és egyedibb történelmi személyiség arcát rajzolták ki. Európa nagy udvaraiban temérdek feljegyzés készült róla, koponyáját százévenként kiásták és újra megvizsgálták, regények születtek életéről – Voltaire, Borisz Georgiev, Bereményi Géza stb.- , de a titok megfejthetetlen. Pszichológiai meg történészi elemzések vadabbnál vadabb profilalkotásba kezdtek, mondván: nem véletlenül ő a svéd neonácik példája, vajon nem lett-e összeesküvés áldozata, rejtett magánélete okán nem volt-e hermafrodita vagy homoszexuális, miért nem szerette a nőket, vagy miért szerette a zöldborsólevest, hátha a személyiségzavar bugyraiban vájkálva mindent megmagyarázhatnának, – de zsenialitását még ellenfelei sem merték megkérdőjelezni.

Abban mind megegyeznek a leírások, hogy ez a 15 évesen megválasztott svéd király és hadvezér országát Európa akkori nagyhatalmává tette. A lengyelek, a dánok, norvégok, a balti országok, sőt eleinte még az oroszok is milliókat fizettek (mai eurókban is mérve), hogy megvásárolják szabadságukat. Délen Bécs és Isztambul a nagyhatalmak. A 18. század elején vagyunk, Erdélyben is lassan körvonalazódik a társadalmi elégedetlenség és lengedezik a szabadságharc szele, melyet majd II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk tűz zászlajára. Az oroszoknál Nagy Péter cár vívja kisded harcait, majd a poltavai csatában, az északi háború mindent eldöntő ütközetében fordul a hadiszerencse: Károly késve érkezik, katonái kimerültek, Mazeppa, kozák vezér sem toboroz annyi katonát, 30 ezret ígért, mint amennyi kellett volna, és a svédek vesztésre állnak. Az orosz túlerő és az orosz tél megteszi a hatását. Lelki szemeink előtt száz év múlva ugyanez játszódik le Napóleon, kétszáz múlva pedig Hitler hadaival… A sok halott mellett közel húszezer hadifogoly, s Károly élete is kevésen múlik. Lábát is eltalálja egy golyó, de még hat órát ül a nyeregben, aztán az egyik lengyel ezredes gondol egyet, s vagy ezer katona védelmében menekülőre fogják, meg sem állnak a mai Transznisztria területéig, amely már török föld. A szultán ad egy várat a Dnyeszter túloldalán, és itt a benderi „mikroklímában” rendezkednek be a karolinok – a Károlyhoz hű katonák -, kint pedig a janicsárok „tartják szemmel” a kedves vendéget. Ennivalót kapnak, még egy kis pénzt is, meg hát Károly híres volt szavatartásáról és nagylelkűségéről. Valósággal szórta a pénzt. Közben pedig, a sakkozáson túl azon is törték a fejüket, hogyan lehetne a cárt legyőzni. Már a szultánnak is kezdett begyében lenni az orosz terjeszkedés. A nagyvezírek is gyakran cserélődnek, könnyű őket lefizetni, de ők is minden intrikára hajlamosak a hatalomért. Cselszövések, pénz nem számított. Egyik helyi csatát már meg is nyerték volna Péter cár ellen, de a cárné ékszerei és némi pluszpénz meglágyították a török szívét. Károly tehát ebből is kimaradt, és akkor már a nagyvezírek ellen hergelte a janicsárokat. Míg végül aztán azok a szultán parancsára rágyújtották a várat, és amint Zrínyiként néhány katonájával kirohant volna, elfogták és Isztambulba szállították. Persze ott sem ült hiába, lemásolgatta a török hadihajók rajzát, aztán amikor a szultán megsokallta a királyi fenség vendégeskedését, „kiállította a számlát”, és hazaengedte.

A történet innen válik érdekessé, mert a diplomácia akkor is lépést tartott az eseményekkel, sőt meg is előzte azokat, hiszen mindent elő kellett készíteni. Károlynak is működtek a kémei, a török portának is dolgoztak a futárai, a postakocsik is futtatták lovaikat. A szultán szerint mindenütt királyi méltóságának megfelelően kell fogadni Károlyt akkor, is, ha álruhában, inkognitóban megy. Károly előre is küldte fél csizmáját egy alsegédjével (ma államügyésznek mondanánk), hogy otthon, hazájában se felejtsék el, ki az aktuális uralkodó. A történelmi feljegyzések kb. 10-12 napos csúszással írnak ugyanarról az eseményről. Valószínű ez a Gergely naptár be-(nem) vezetésével függ össze, hiszen a korabeli protestáns és szláv népek később tértek át a nyugati naptárra. S ez részben még Erdélyre is igaz.

A király öltözéke

1714. október 28-án Károly svéd király már Pitesten jár. Miután legalább öt évet „élvezte” a török száműzetést, és majdnem tizenöt éve elhagyta hazáját, alig 34 évesen, másodmagával kivált a mintegy 23 éllovasból, ill. a kb. 1500 tagú karolin csapatból, és Erdélyen át Svédország felé vette útját. Ez a 16 napos lovaglás már csak az útvonala miatt is érdekes, hiszen Erdélybe az Olt mentén jöttek föl, majd Nagyszeben, Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Szászrégen, Kolozsvár, Zilah, Debrecen, Pest következett. Innen Bécs, majd Németország és Stralsund, az utolsó svéd kézen levő város a Balti-tenger partján. 1714. november 11-én ért oda, majd a következő évben dán ellenszélben hajójuk partot ért Svédországban. Itt sem nyugodott, két év múlva kiűzte a dánokat Svédországból, akik mintegy ezer lovat leszúrva és hátrahagyva kotródtak ki az országból…, és új hadsereget toborozva Norvégia meghódítására indult. Itt érte a fejét a halálos golyó 1718-ban. Ez volt az ötödik, a végzetes.

„XII. Károly svéd király a pultavai szerencsétlen ütközet után a törökországi Benderből hazafelé jőve 1714 november 14-dike táján érkezett meg Zilahra, a hol Zoványi György ev. ref. püspöknél szállott meg” – írja Petri Mór Szilágy vármegye monographiája c. munkájában (1901-1904). A lenti képen a látogatás emlékét őrző debreceni emléktábla.

Halálával leáldozott a svéd birodalom napja. Az ország kincstára kiürült, több tízezer család árván, csonkán maradva nagy áldozatot fizetett a háborúskodásért. Még Isztambulból és Benderből mintegy 70 hitelező kísérte: jórészt török, örmény, zsidó és görög uzsorások, akik 1716-ban érkeztek a svéd partokhoz, s akik még legalább öt évig maradtak, amíg a király összegyűjti nekik a tartozást. Mai becslések szerint mintegy félmillió eurót. A fáma szerint a svédek ekkor szerették meg a fagyit (serbet), a töltött káposztát és a feketekávét…

XII. Károly és Mazeppa

A közép-szolnoki vármegye levéltárában egyébként tételesen olvasható az is, hogyan kellett „kiállni” e nemes vendég fogadására. Az átvonuló svédek útirendjét Brassóban állították ki, amelyben lefektették, hogy a Guberniumnak hogyan kell gondoskodnia az illusztris vendégről. Össze kellett gyűjteni: 300 köböl abrakot, 200 szekér szénát, 140 köböl búzát, 60 szekeret szállításra, 6 veder vajat, 6 veder mézet, 300 tyúkot, 50 libát, 10 pulykát, 40 kacsát, 2000 tojást, 3 disznót, két borjút, 10 juhot, és 6 hordó bort. Ezeket idézi Johann Friedrich Burenstam, aki szintén könyvet írt a témáról.

XII. Károly koponyája (1916)

XII. Károly személyiségének titka azonban egészen másfelőlről is megközelíthető. Nem akarom szentté avatni, már csak azért sem, mert nem volt katolikus. Impulzív személyisége, a háborús dicsőség szinte beteges szolgálata mégsem vonnak le semmit emberi kvalitásaiból. Mai fiataljaink, a 21. század békeidejében felnövekvő nemzedék elborzadva olvas-hall a véres századokról, a háborús kegyetlenségekről, nem tudják összeegyeztetni elpuhult, mobilsimogatós életükkel őseik életének áldozatvállalásait. S ez könnyen tetten érhető abban is, kit tartanak hősnek, ki a követendő minta.

De ez a svéd király tizenöt évesen uralkodó és hadvezér, tizenöt évet távol van hazájától, s az alatt is azon töri magát, hogy a hazájának jó legyen, a hazájának szolgáljon.

XII. Károly eemléktáblája Budapest V., Váci u. 43.

Károly önmagával is szigorú, már-már aszkéta életet élt, fegyelmezte önmagát és katonáitól is fegyelmet követelt. Tartotta magát a napi programhoz még száműzetése idején is. Naponta kétszer imádkozott katonáival. Minden csatája után térdre borult és hálát adott Istennek. Vasakaratával tízszeres túlerőt is képes volt legyőzni. Egyik róla szóló emlékérmén az áll: hármat terített le egycsapásra. Habár háborúskodása nyomán a svéd birodalom elpusztult és az orosz megszületett, Károly sosem szegte meg szavát, nem félt a harctól. Akik a hadiadót megfizették, azon nemzetekkel, ha legyőzöttek is, úgy bánt, mint saját alattvalóival. Zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy szinte minden cselekedete kívül esett az addig valószínű határain.

Ő nemcsak különc, furcsa figura, nemcsak az Észak dicstelen végű Oroszlánszívű Richárdja, hanem az erőslelkűség, a hősiesség szimbóluma is. Hiszen a szerencse nem lágyította meg és a balsors nem törte meg. Ő tetteivel felfokozta a hősök minden erényét. És ha néha végletekbe is rugaszkodott, de a szilárd jellem, a bőkezű nagylelkűség, a bátorság, az igazságosság, a tekintély kivívása, hazája szeretete az újkori történelem egyik legnagyobb alakjává teszi.

S habár nem is klasszikus „szentként” tekinthetünk rá, azért hálát adhatunk érte az Úrnak.

Oloffson Károly, Placid atya bencés szerzetes, tanár (1916-2017) – Fotó: Valasz.hu

Mert a Pesten, betegség miatt hátramaradt – és hosszú távon Magyarországon „rekedt” – kicsiny csapat tagjaiból került ki az a család, akinek kései leszármazottja, a 21 század elejének – általunk is ismert – és szeretett nagy hitvallója, a 10 évet a Gulágon raboskodó, a kommunizmus iszonyatát túlélő, 101 éves korában nemrég elhunyt bencés szerzetes, Oloffson Károly, Placid atya is…

Sebestyén Péter


P. S.

Az idők azonban változnak. Nem csak „állatkínzásért” képesek az aberrált hivatalnokok bírságolni, hanem új történelmet kívánnak olykor írni… Mérsékelt sikerrel ugyan, de azért próbálkoznak. Ez a módszer máshonnan is ismerős

Elterjedt a sajtóban, hogy Stockholm korábbi polgármestere, Jan Björinge XII. Károly király szobrát szerette volna eltávolíttatni, és javaslata szerint helyére vagy a klímaaktivista (és mindenhez értő) Greta Thunberg…, vagy pedig az egykori ENSZ elnök, Dag Hammarskjold szobrát kívbánta felállítani. Forrás: Kimondottigazsagok.hu

Jegyzetek:

[1]https://toriblog.blog.hu/2008/04/17/xii_karoly_nagy_vagtaja

[2] http://www.magyarbajusz.hu/node/123

[3]https://index.hu/kulfold/2012/07/04/allatkinzasert_tartoztattak_le_magyar_huszarokat_svedorszagban/

Hasznos linkek:

https://mek.oszk.hu/03000/03052/html/page6b.htm

https://hu.wikipedia.org/wiki/XII._K%C3%A1roly_sv%C3%A9d_kir%C3%A1ly

https://szentkoronaradio.com/blog/2015/11/30/a-rettenthetetlen-ferfisziv/

https://lemil.blog.hu/2010/01/20/vendegoldal_kismy_xii_karoly_2_0

 

 

 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb