PublicisztikaSzékelyföld

Új korszak határán – „Fecseg a felszín”

Simó Márton írása

A honi – magyar és más nyelvű – sajtó maradéka, vagy legalábbis bizonyos portálok, közösségi csoportok, pletykafészkek, ahonnan ügyes szoftverek/ algoritmusok gyűjtögetik a szűrt és ajánlott információkat a világhálóra akasztott istenadta népnek, hogy önteltségében tájékozottnak és haladó gondolkodásúnak érezhesse magát mindenki, azt adagolja úton-útfélen, hogy valóságos forradalmat élünk/ valósítunk meg azáltal, hogy részeseivé lehettünk az újrahasznosítási programnak. Jó dolog ez, siker sokak számára és üzlet. Főleg azok prosperálnak majd belőle, akik ma még meg sem születtek. De azért vannak kalmárok is, akik lesik ebben is a gyors hasznot.

Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor egyik barátom, aki a nyolcvanas években, főleg azok legvégén országos hokibajnokságban játszott – több regáti csapatnál szerződtették egy-egy szezonra, hiszen akkor is székelyek alkották ennek a sportnak a gerincét sok helyen, s így időnként kijuthatott nemzetközi mérkőzésekre is –, hozott egyszer néhány pillepalackba töltött üdítőitalt Svájcból. Ugyanaz a márka volt, de mindegyik más-más ízű nedűt tartalmazott. A palackok hamar kiürültek, de az egyik – kétliteres alkalmatosságról van szó – még utána sokáig használatban maradt, hiszen nagyon praktikusnak tűnt, törhetetlennek bizonyult, felszerelte az illető a kerékpárjára, s amikor olyan helyen járt, mindig megtöltötte borvízzel. Tiszta forrásból valóval, ami bőven a rendelkezésünkre állt abban az időben is, sőt: akkor is úton-útfélen folyt szét mindenfelé csak úgy. Ez a műanyagpalack megérte, túlélte a rendszerváltozást. Akkor már egy olyan közös barátunkkal is találkozhattunk – borvizet kortyolgatva ama dédelgetett „ősi” PET-palackból, amelynek belső fala addigra szépen elszíneződött a vasoxidtól –, aki előtte Nyugat-Németországig jutott szökve, és elmondta, hogy odaát nem szeretik túlságosan ezt a műanyag-csomagolóeszközt, s bizonyos helyeken beváltják, sőt a szemetesek is fizetnek érte, ha szelektíven helyezi ki az ember… Erről magam is meggyőződtem nemsokára, amikor kijuthattam a hagyományos polgári világba, ahol a kereskedelmet nem korlátozták, sőt teret biztosítottak a termékek és a szolgáltatások szabad áramlásának. Erről szólt az ős-EU. Nemde? A boltról… Nyugatról hazalátogató ismerősünk aztán elmondta, hogy nem kell attól tartani, hogy a fogyasztói társadalom eme áldása elkerül minket, nyugodjunk meg, hiszen kies honunk is megtelik hamarosan mindenféle el nem rothadó flakonnal, bádoggal, tetrapakkal, s annyi lesz, hogy valósággal belenyuvadunk. Hamarosan be is következett ez az időszak, és máig tart. Bár november 30-tól állítólag új korszak kezdődött ezen a téren.

Olvastam közben egy furcsa mondatot, amelyből kiderül, hogy Románia a csomagolóanyagok terén a „lineáris gazdaság” szintjén működik, s ami a hulladék, illetve a csomagolóanyag újrahasznosítását illeti, az mindössze 1,3%-ban „körforgásos”. Lehet itt írni, lehet mellébeszélni jó sokat, s fogadkozni, hogy az Európai Unió 2026-ra 85%-os begyűjtési célértéket szab meg, attól még körforgás nem lesz. A szemét egyszerűen landol: a földbe kerül. Most derült ki, hogy például a síküveggel nem tudnak mit kezdeni, de azért begyűjtenék. Emlékszem, hogy az átkosban vinni kellett a sörös- vagy az ásványvizesüveget vissza a boltba, ha vásárolni akartunk. Kellett a csereüveg. Bor vagy pezsgő vásárlásakor úgyszintén. Gyakorlatilag akkortájt a csomagolóanyagok változatlan formában történő korforgása üvegpalackok esetében bőven 90% feletti lehetett belföldi termékek esetében. Haragudtunk is az albán konyakosüvegre, mert a rendszer „visszadobta”. A pezsgősüveg pedig valóságos főnyeremény volt, mert 3 lejt kóstált, és a beváltópontoknál úgy gyűjtötték, hogy azonnal pénzt adtak érte.

Gyakorlatilag a logisztika termeli ki a sok hasznosíthatatlan mocskot. Soha nem látott mértékben „nyomulnak” a reklámok, aztán áradnak végig a sztrádák ütőerein a legkülönbözőbb módon bevezetett áruk. Ma már teljesen magától értetődő, hogy bármelyik európai gyártó jelen lehessen portékáival a sarki boltban. Prémium minőségű, kiemelten drága, kézműves, érlelt stb., illetve banális hétköznapi termékekkel egyaránt. Hogy maga a logisztika „visszaszívná” az elhasznált csomagolóanyagot arra még nem találták ki a megfelelő „fizetős” módszert… Arról viszont hallani folyton, hogy létezik – hol törvénytelenül, hol álcázva – nálunk a szemétimport. Mint olyan. Behozzák valami másnak álcázva a jóval fejlettebb és tisztább Nyugatról. Van néhány elrettentő példa, látni, komoly büntetésekről hallani, de az csak a jéghegy csúcsa. Akárcsak az embercsempészet, amely az utóbbi időszakban valóságos üzletággá lépett elő, fő-fő bűnténnyé. Elkapnak, büntetnek is olykor a hatóságok valakiket. De az csak a „fecsegő felszín”. „Hallgat a mély”, s dolgozik benne a bűn. Sokak javára.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb