Megalakulásának 80. és önállósodásának 50. évfordulóját ünnepelte a marosvásárhelyi Felsővárosi Református Egyházközség. Az immár évek óta hagyományos Felsővárosi Napok idei mottója: “Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr.” (5 Móz 8,2)
Marosvásárhely északi részén, az egykori Fürszt-telepen már az 1930-as évek végén felmerült az igény egy önálló református gyülekezeti körzet létrehozására. Ennek első konkrét lépése 1939-ben történt: a reformátusok megvásároltak az Agrár Takarékpénztártól egy szecessziós épületet.
Az épület később imaházként, iskolaként, óvodaként és lelkészi lakásként is szolgált. Az imatermet 1947. november 23-án Vásárhelyi János püspök szentelte fel, de alig telt el fél esztendő, és az államosítással az épület egy részét (az épületben működő református iskola és szolgálati lakások) elvették. A hívek az egyházellenes rendszer nyomása ellenére sem hátráltak meg, 1973-ban haranglábbal toldották meg az imatermet.
A gyülekezet létszámának növekedése miatt szükségessé vált az önállósodás, és az egyházkerület 1976. január 1-jei hatállyal engedélyezte az önálló egyházközség működését. Az önállóvá váló új egyházközség ekkor 1998 lelket számlált. Szűk esztendők következtek, de a rendszerváltás új távlatokat nyitott a gyülekezet életében, hiszen a kilencvenes években bővítési és felújítási munkálatok, valamint harangokkal ellátott toronyépítés, faragott szószék és csillárok elhelyezése valósult meg. A felsővárosi gyülekezetben lelkészi szolgálatot folytattak: id. Szabó Frigyes (1946-1964), ifj. Szabó Frigyes (1964-1993), Kántor Attila (1994-2019), Szabó László (2007-), Benkő Mihály (2019-). A gyülekezett maximálisan 4600 tagot számlált, jelenleg 2148 a lélekszám.
Az idei két napos ünnep különleges alkalom volt: együtt tekinteni vissza az elmúlt öt évtizedre, emlékezni elődeinkre, hálát adni Isten megtartó kegyelméért, és bizalommal tekinteni a jövő felé. Miközben visszaemlékező beszélgetésekre, gyermekek és ifisek énekére, a vallásórás gyermekek rajzaiból összeállított kiállításra, az ötven éve születettek, konfirmáltak, esküdtek megáldására került sor, emlékképek álltak össze a presbitérium, a nőszövetség, az ifjúsági szövetség, a 21 éve intézményesen működő diakóniai szolgálat tevékenységeiről.
Mivel a szombati rendezvény egybeesett a mohácsi vesztett csata félévezredes évfordulójával, fórumbeszélgetésre került sor egyházunk és nemzetünk sorskérdéseiről. A kerekasztal meghívottjai dr. Kolumbán Vilmos József püspök, egyháztörténet-professzor, Henter György vártemplomi lelkipásztor, Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, dr. Berekméri Róbert Árpád, a Marosi Egyházmegye főgondnoka, főlevéltáros és dr. Kálmán Attila történelemtanár volt. A beszélgetést dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, az egyházközség főgondnoka moderálta, aki a gyászos augusztus 29-ét a nemzeti összetartozás és túlélés napjaként emlegetve, javaslatot tett zarándoklatszerű kirándulások megszervezésére Mohács, Nándorfehérvár, Temesvár, Vajdahunyad helyszíneire.
Vasárnap újkenyéri úrvacsoraosztást magába foglaló hálaadó istentiszteletre, ünnepi műsorra, hozzászólásokra, szeretetvendégségre gyűltek össze az istenházat zsúfolásig megtöltő hívek, elszármazottak, gyülekezethez kötődő érdeklődők. Dr. Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, kiemelve a számvetés, az önvizsgálat, az isteni megsegítés, az egységesség fontosságát, hogy a történelem hittapasztalatta közösségmegtartó erővé, a megmaradás biztosítékává váljék. Az emberi összefogás a megtartatást mutatja, ha Isten hűsége áll a háttérben. A múlt akkor válik áldássá, ha tanít minket, és a gyülekezettörténet legnagyobb tanulsága Isten hűsége. Az ünnepi istentiszteleten a liturgiát Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese végezte, majd köszöntő szavaiban hangsúlyozta, hogy gazdag múltja ellenére sem lehet múzeum egy gyülekezet, hanem élő közösség Isten dicsőségére.
Az idei Felsővárosi Napok a többszörös hálaadás jegyében zajlott. Hála az új kenyérért, hála az ötven esztendőért és hála az elmúlt időszakban szépen felújított gyülekezeti házért. Soli Deo Gloria!
Fotók: Erdélyi Református Egyházkerület
