Nemcsak a kovácsságról beszélgettünk, hanem arról is, mit jelent hosszú távon gondolkodni egy olyan korban, ahol mindenki azonnal akar visszajelzést. Miközben a generációnk a gombnyomáshoz szokott, ő tíz évig sepregetett különböző műhelyekben, mire a sajátját megnyithatta.
Marci szerint a fiataloknak lenne igényük közösségekre és programokra, csak kevés a tér, ahol ezek létrejöhetnek. De beszélgettünk vele a kovácsmesterségről, a külföldön szerzett tapasztalatokról, a hazatérésről és arról is, miért nem cserélné el a műhelyét egy Lexusra.
Az 
riportja
A beszélgetésből az is kiderül, hogy:
– miért bukik meg a jelentkezők 97 százaléka már az első feladaton – a seprűnél,
– mit tanulhatna az azonnali sikerhez szokott generáció a kovácsmesterségből,
– hogyan egészítette ki egymást a néprajzos diploma és a kovácsszakma,
– miért nem nyomasztó a XXI. században múzeumi tárgyakat reprodukálni,
– és hogyan fér meg egymás mellett a hagyományőrzés és egy pörgő alternatív mászóterem Udvarhelyen.
