A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Irodalomtudományi Intézete, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkara, a Savaria Egyetemi Központ (Szombathely), a Savaria University Press Alapítvány és a BBTE Hungarológia Doktori Iskolája Láng Gusztáv-emléknapot szervez 2026. június 12-én, pénteken, 14-16 óra között a BBTE Bölcsészettudományi Kar székhelyén, a Marianumban (Kolozsvár, Horea u. 31, Popovici terem).
Láng Gusztáv (1936-2025) kiemelkedő irodalomtudományi és pedagógiai munkásságára erdélyi és magyarországi tanítványai, kollégái emlékeznek.
A rendezvény nyilvános. Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várnak!
Tervezett előadások
Markó Béla: Erdély, a magasban. Láng Gusztáv sajátos közéletisége;
Egyed Emese: Láng Gusztáv kolozsvári jelenléte;
Berszán István: Hogyan találjuk meg a gombákat? Láng Gusztáv Dsida-olvasata;
Balázs Imre József: Láng Gusztáv, a társszerző: a Kántor Lajossal és Veress Zoltánnal írt könyvek irodalomtörténeti helyéről;
Fűzfa Balázs: Amikor a Kántor–Láng sofőrje voltam… Utazások Láng Gusztávval;
Láng Zoltán: „Kölyökként ismertem erdélyi íróbarátait, akik a cipőjük orrát nézegetve fogadták a kritikáit”.
Láng Gusztáv 1936-ban született Budapesten. Szatmárnémetiben végezte a középiskolát, majd Kolozsváron szerzett magyar szakos tanári diplomát a Bolyai Tudományegyetemen 1958-ban. 1957 és 1959 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál dolgozott, 1959-től 1984-ig a Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának kolozsvári egyetem magyar tanszékén tanított; 1967-től XX. századi magyar irodalmat adott elő. 1984-ben áttelepült Magyarországra, ahol szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola magyar irodalom tanszékvezető tanára lett. Élete utolsó szakaszában Táplánszentkereszten élt, ott hunyt el 2025. április 12-én.
A kolozsvári egyetem egykori és a szombathelyi Tanárképző Főiskola későbbi, köztiszteletnek örvendő irodalomtörténet-tanárának, Láng Gusztávnak a neve már maga garancia a monográfia értékeit illetően. Láng Gusztáv minden bizonnyal legjobb ismerője és elemzője Dsida Jenő költészetének, értője, kitűnő közvetítője az erdélyi líra egyik legnagyobb egyénisége sokszínű, rendkívül összetett emberi értékeinek. A pályakezdés éveitől kíséri végig Dsida Jenő költészetének alakulását. A költő művészetének beható és igényes értékelését és értelmezését nyújtja, ugyanakkor a költői életút főbb mozzanataival is megismertet. Az impozáns jegyzetanyaggal, komoly tudományos apparátussal rendelkező monográfia teljesebbé teszi az irodalomtörténet eddig ismert Dsida-képét.
Irodalomkritikai cikkei, tanulmányai a Korunk, az Utunk és az Igaz Szó című lapokban jelentek meg. A Nyugat első nemzedékének költészetéről és erdélyi szerzők műveiről írt hosszabb dolgozatokat és köteteket. Babits Mihály, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Nagy Lajos munkásságának kiváló ismerője volt; Dsida Jenő hátrahagyott jegyzeteit és kéziratait gondozta, műveinek kritikai kiadását rendezte sajtó alá, Ady Endre publicisztikai írásainak avatott ismerője gondozója volt.
A keze alól kikekült középiskolai tankönyvekből és egyetemi jegyzetekből diákok generációi tanulhattak Erdély-szerte. Kántor Lajossal (1937-2017) közösen írta meg a Romániai magyar irodalom 1945–1970 című munkát, amely máig alapműnek számít a szakmában. Mint kritikus, vitáiban egy esztétikusabb értelmezésű irodalom-felfogást vall a „valóságirodalom” és „közügyi irodalom” politikaibb jellegű, sokszor népi megfogalmazásaival szemben, de szívesen járul hozzá a fogalmak közös tisztázásához. Ebben a magatartásban és vonalvezetésben kristályosodik ki az ő egyeztető szerepe az ún. második Forrás-nemzedék irodalom- és világszemléletének kialakulásában, nem utolsó sorban abban a Gaál Gábor Körben, amelynek a 60-as évek végén volt a vezetője. Politikai áttételben innen származnak ütközései is a balos „szocreál” szélsőséget támogató hatóságokkal.
Életútjáról a Kriterion Könyvkiadó honlapján olvashatunk bővebb összefoglalót.
