A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ sok szeretettel várja az érdeklődőket következő kiállításának megnyitójára, amelyet 2026. április 8-án, szerdán, 18:00 órától tartanak. Megnyitóbeszédet mond Kiss-Hegyi Anita, kulturális kapcsolatokért felelős államtitkár. A kiállítás kurátora: Fisli Éva Helyszín: 1065 Budapest, Nagymező u. 8.
A mostani tárlat 2026. április 9. és augusztus 23. között lesz megtekinthető. A kiállítás a New York-i International Center of Photography fotógyűjteményéből válogat.
„A legprofibb amerikai turisták külföldi tudósítónak nevezik magukat és ha az Egyesült Államok területén kívül születtek, kedvenc témájuk a visszatérés. Én Budapestre tértem vissza, mert történetesen ott születtem és mert a hely csak egy rövid szezonra tette lehetővé a visszatérést” – írta Capa 1952-ben.
A rövid szezon, amit Magyarország a riporter visszatérésére lehetővé tett, 1948. szeptember elejétől október közepéig tartott. A látogatásról szóló képes beszámoló az amerikai Holiday magazin 1949. novemberi számában Budapesti beszélgetés címmel jelent meg.
Robert Capa több szórakoztató tudósítást is írt európai turistaparadicsomokról a második világháború után indult, utazással és luxusélettel foglalkozó, színes havilap elképzelt olvasóinak. A Budapesti beszélgetés azonban kivétel a fotóriporter gazdagoknak szánt könnyed írásai között, hiszen saját, a harmincas években elhagyott szülőföldjéről és a visszatérés lehetetlenségéről is szól.
A kiállítás ezt a lehetetlen küldetést mutatja be, visszahelyezve az egykori Friedmann Endrét ifjúságának romos kulisszái közé.
Robert Capa 1948-ban már harmincöt éves, amerikai állampolgár, a Szabadság-rend kitüntetettje, az Orosz naplót jegyző John Steinbeck úti- és szerzőtársa; egy eleven nemzetközi szakmai és bajtársi hálózat része. A Magnum néven alapított független fotóügynökség társalapítója. A New York Herald Tribune fórumán felszólal a vasfüggöny, a hidegháború, az uszítás és az ellenségeskedés ellen.
1948. őszi hazaérkezése tizenhét évvel korábbi távozása óta korántsem az első, de 1931 óta a leghosszabban időzik itthon s aztán nem tér vissza többé.
A következő évben kiállításon szerepelt pár itt készült fotója és néhány külföldi lapban is megjelent, de az ekkoriban másokkal közösen kiadott munkáihoz hasonló, könyv terjedelmű „magyar riport” sosem. A hozzáférhető képek és a most először látható kontaktfelvételek segítségével azt vesszük sorra, milyen témák érdekelték, miből akart dolgozni az ekkor már világhírű fotóriporter.
Fisli Éva közlése nyomán
