A népművészetéről Kárpát-medence szerte ismert nagyközség központjában, a helyi szakközépiskola új épülete előtt álló monumentális szoborkompozíció előtt gyűlt össze a helyi diákok, pedagógusok, egyházi és világi elöljárók népes csoportja, hogy tiszteletét tegye a Magyar Kultúra Napján. Az „Erős várunk nékünk az anyanyelv” ma Korond egyik szimbóluma, itt méltóképpen, méltó helyen őrzik kultúránk nagyjainak szoborban és plakettekben megformázott arcmásait.
Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész alkotása immár több mint két évtizede dísziti ezt a közteret. A helyi vezetők, a Firtos Közművelődési Egyesület tisztségviselői idén úgy döntöttek, hogy többéves szünet után érdemes ide visszatérni a szabadban is ünneplendő a Magyar Kultúra Napját.
Beszédek hangzottak el, majd koszorúzás következett és a megjelentek elénekelték közösen nemzeti imánk két ilyenkor használatos versszakát, hogy aztán a Páll Lajos Művelődési Házban folytatódjék az esemény.
Egy perces néma csenddel emlékeztünk a közelmúltban elhunyt, az immár néhai Ambrus Lajos (1941-2025) magyartanárra, íróra, költőre, művelődészervezőre, akinek cselekedetei, makacs és kitartó hozzáállása nélkül Korond nem lenne olyan, amilyennek ma látjuk; ugyanakkor adóztunk Majla Sándor (1960-2015) költő, lapszerkesztő emlékének is, aki szintén e falu szülötte, s aki ugyancsak messzi földre vitte el a község hírét, olyan kezdeményezések megvalósítója volt, amelyek nem csak az Ambrus tanár úr által alapított Hazanéző című lapot gazdagították, hanem emlékezetes kiadványokkal, székelyföldi és erdélyi kisugárzású találkozók, antológiák ötlegazdájaként, kiadójaként vált ismertté.
Számos kezdeményezése mellett viszonylag rövidre szabott pályája során a költészet kissé háttérbe szorult, talán az utolsó életszakaszában sikerült visszatérnie a lírai műfajokhoz, amikor nem csupán felnőtteknek, hanem gyermekeknek írt olyan verseket, amelyek Kárpát-medence szerte felkeltették több zeneszerző érdeklődését, olyannyira, hogy számos költeménye – még életében, majd elhunyta után is – gyakran fel-felhangzik iskolai ünnepségeken, különböző hanghordozókon és videómegosztókon.
A program házigazdája, Szente Kámán tanár-közgazdász – aki egyébként Majla kortársa, iskolatársa volt egykor az udvarhelyi Gimnáziumban – röviden összefoglalta kapcsolódó emlékeit, majd átadta a szót az ECCE… Majla Sándor című kötet szerkesztőjének, Simó Mátonnak, illetve Szakács István Péter Székelyudvarhelyen élő író-irodalomtörténésznek, aki főként az Ablak – Kisebbségtudományi szemle szekesztése idején alakított ki élénk munkakapcsolatot Majla Sándorral a ’90-es évek elején.
Majla Sándor életútját, emberi és alkotói pályáját vetített-képes előadás formájában vázoltuk fel, hosszáfűzve szóban is néhány mondatot az emlékezetes mozzanatokhoz, meghagyva az olvasás általi releváció élményét mindazoknak, akik a továbbiakban kézbe veszik ezt a 200 oldalas kis könyvet. Az embert, a kulturális cselekedetek láncolatát lehet megismerni az esszészerű szöveg révén, amelybe beékelődnek a szerkesztői kérésre bekapcsolódó sors- és pályatársak emlékei is. Jó alkalom volt ez a találkozás arra is, hogy felhívjuk a figyelmet, felkeltsük az érdeklődést azokban, akik személyesen nem ismerhették. Így érvényesül az alkotói üzenet. Ha bennünk él tovább.
Korai távozása fájdalmas űr volt sokunk számára, de vigaszként szolgál, hogy Korond Pantheónja immár általa is gazdagabb és teljesebb. Becsüljük meg földi értékeinket, s mindazt, mi már nem evilági, odaátról, fentről, a múltból világíthatja be az általunk bejárható utat.
Simó Márton felvételei
Az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület közlése nyomán
Kapcsolódó:
