A magyar hadsereg 1943-as doni katasztrófája a mindenkori magyar hadtörténet egyik legnagyobb vesztesége volt. Az áldozatok pontos számát lehetetlen meghatározni, de az biztosra vehető, hogy a halottak száma meghaladja a 100 ezer főt. A „legfőbb hadúr”, a Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelzett hadvezetés a szükséges fegyverek és felszerelések nélkül küldte ki a magyar katonákat a 30-40 fokos hidegbe harcolni. Sorsuk a biztos pusztulás volt. A front összeomlása után a fejvesztett menekülés közben további több tízezer áldozat vált testi és lelki nyomorékká.
A neves történész, Borvendég Zsuzsanna nagyapja, ifj. Boross István ugyancsak a Don-kanyarban szolgált, ám néhány hónappal az összeomlás előtt egy kis szerencsének is köszönhetően visszajutott Magyarországra. Tapasztalatairól a szemtanú hitelességével naplót vezetett, amelyet hagyatékként jóval halála előtt unokájára, Borvendég Zsuzsannára bízott.
Amikor tudomást szereztem a kéziratról és megismertem a naplót, egy percig sem volt kérdés számomra, hogy méltó helye van a Kárpátia Stúdió könyvei mellett. Ezt követően Babucs Zoltánt, a kiváló hadtörténészt bíztam meg azzal, hogy ifj. Boross István naplóját lássa el magyarázó lábjegyzetekkel, és rendezze kiadás alá.
A könyv ITT megrendelhető!
A kötet november 15-én jelent meg és az Igazság Napja rendezvényen került bemutatásra, ahol Borvendég Zsuzsanna történész nem kutatóként, hanem unokaként állt a nyilvánosság elé, és megható előadásban mesélt arról, hogy mit jelentett neki a nagyapai örökség. Az elhangzottak mindannyiunk számára fontos tanulságokkal szolgálnak. Ezen keresztül számukra is átélhetővé válik egy olyan esemény, amelyre emlékeznünk kötelesség.
A Kárpátia Stúdió kölése nyomán
Kapcsolódó:
