A folyóirat idei utolsó lapszámában vezércikk helyett ezúttal Horváth István gyűjtéséből ismerhetünk meg magyarózdi kántálásokat és karácsonyi köszöntőket.
Az Enciklopédia rovatban olvasható Tar Károly nagy ívű tanulmányának, A nyugati szórvány lelkigondozó szolgálat című írásnak a harmadik része, amelyben a nyugat-európai magyar református és protestáns közösségek történetét vizsgálja. Balla Sándor A Szent Korona ezeréves sebeinek története című írásában rövid beszámolót közöl Németh Zsolt fizikus, kutató A Szent Korona sérüléseinek és átalakításainak krónikája című idén megjelent könyvének a nagyváradi bemutatójáról. Az Üzenet a Vadrózsák kelyhéből című írás Szabó Elődnek az idén novemberben, Budapesten megrendezett Kriza János-emlékkonferencián elhangzott gondolatait közli. Müller Csaba „Ez a templom a szerencse fia” című tanulmányában a Makovecz Imre által tervezett vargyasi református templom történetét tárja elénk.
Az Emlék-lapok rovatban olvasható a lapszám záró írása. Benkő Levente, a folyóirat főszerkesztője az 1848. decemberi, köpeci csaták eseményeit járja körül az „…itt 1848-ban elesett vitézek nyugosznak…” című írásában. Mint írja, „Egyed Ákos felbecsülhetetlen és vitathatatlan érdeme, hogy 1848–49 erdélyi, ezen belül székelyföldi történéseit alaposan dokumentálta, részletesen és kimerítően feltárta, tőle ismerjük például az erdővidéki események részleteit és összefüggéseit is”.
1848. december 9. Az erdélyi Köpec községet a Heydte császári kapitány dragonyosai által fedezett szász és román népfelkelők felgyújtották, 61 székely lakost lemészároltak.
1848. december 9-én a köpeci híd közelében ütköztek meg a székelyek a császári csapatokkal. A falut elfoglaló Heydte tábornok éjszaka felgyújtatta a települést, a menekülők közül sokakat lekaszaboltak. Innen származik a mondás: Baj van Köpecen. December 13-án a székelyek ellentámadása a Keresztútnál győzelemmel végződött. 1887-ben a csata helyén levő tömegsírnál fejfát állítottak. A forradalmi események során Karl von Urban volt az első katonatiszt, aki megtagadta az engedelmességet a V. Ferdinánd magyar király által kinevezett első felelős magyar kormánynak, és visszautasította, hogy felesküdjön az új magyar alkotmányra. 1848. szeptember 4-én ezredesként átvette a naszódi 17. román határőr-gyalogezred parancsnokságát, Puchner altábornagy, főhadparancsnok alárendeltségében. Egysége szeptember 18-án támadást intézett a kolozsvári nemzetőrség ellen. Urban ezredest Latour hadügyminiszter személyesen igazította el az erdélyi császári haderő feladatáról. Az utasítás szerint „kíméletlenül rendet kell csinálni” előbb az ezred körzetében, majd később egész Erdélyben. Ehhez zavargásokat kell szervezni, a román jobbágyságot a magyar lakosság ellen kell uszítani. Urban – Latour utasításának szellemében – először Naszódon lázította fel a románokat a magyar szabadságharc ellen, 1848. szeptember 14-én. Urban egységei – a 17. határőr-gyalogezred román legénységének közreműködésével – véres parasztháborút idéztek elő Erdélyben. E „hadműveletek” során a császári erők együttműködtek az Avram Iancu és társai által vezetett román felkelő osztagokkal is. 1848. október 24-én Ompolygyepű határában román felkelők lemészárolták Zalatna város menekülő polgárait. A magyar lakosságot embertelen módszerekkel, szervezetten gyilkoló és elüldöző oláh és móc szabadcsapatok nyomában Puchner altábornagy császári csapatai szállták meg a martalócok által „megtisztított” területeket. Ilyen módon Urban és Puchner csapatai az év végére sikeresen elnyomták a székely népfelkelést, és Háromszék kivételével szinte egész Erdélyt ellenőrzésük alá vonták. 1848. december 9-én Köpec községet a Heydte császári kapitány dragonyosai által fedezett szász és román népfelkelők felgyújtották, a székely lakosokat lemészárolták. A Honvédelmi Bizottmány 1848. november 29-én Bem József vezérőrnagyot az erdélyi hadsereg parancsnokává nevezte ki, vezérkari főnöke Czetz János ezredes lett. December közepén Urban és Jablonsky csapatai (császári ezredek és román népfelkelők) – Windisch-Grätz herceg főhadparancsnok utasítása szerint – az Alföld felé vonultak, de Bem december 23-án Désnél megállította őket, december 25-én visszafoglalta Kolozsvárt, és megkezdte az Erdély felszabadítását célzó hadműveletek sorát. 1848-1849 telén Bem csapatai Dél-Erdélyben többször megütköztek Urban erőivel. Urban sorozatos vereségeket szenvedett, december 29-én Bethlennél, január 4-én a Borgói-hágó (Pasul Tihuţa) mellett, ennek következtében Bukovina felé kivonulni kényszerült Erdélyből.
A címlapon Müller Csaba, a hátsó borítón Kis Péter, a naptáron pedig Ábrahám Szilárd felvétele látható. A lapszámban Balla Sándor, Bányai Sándor, Benkő Levente és Müller Csaba képeit, illetve illusztrációit használták fel.
A szerkesztőség közlése nyomán
