A mostani alkalommal nem azért került egy társaságba két egymást ismerő szerző, hogy takarékoskodjunk az idővel, mert épp valami előadássorozaton vagy könyvfesztiválon veszünk részt, és így célszerű, hanem azon oknál fogva, hogy két olyan munka látott napvilágot az utóbbi hónapokban, amelyek az egyházközséghez, annak tagságához és az gyülekezet épületeihez kötődnek.
„Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön” – írja, üzeni Dávid Ferenc. Ha figyelmesen olvassuk ezeket a sorokat, akár szellemi útravalóként is értelmezhetjük, vezérgondolatként, amely életünk útjain elkísér.
Ez a kötet kimondottan a híveknek szól. Nem egy filozófiai vagy egy mély teológiai elmélkedés van benne, hanem általános vasárnapi istentiszteleteken, ünnepeken elhangzott beszédeket tartalmaz. Azért tartotta fontosnak a szerző, hogy könyvbe foglalják e prédikációkat, mert a beszéd elszáll, de így akár évek múltán is vissza tudják olvasni azt a hívek, és akár a saját, személyes ünnepükön elhangzott prédikációt is bármikor fel tudják eleveníteni. – A beszédek olvasása által mindig felfrissülnek az élmények, de ha csak minden beszédből egy tőmondat, vagy egy kép, egy hozzá kapcsolható érzés megmarad az olvasóban, akkor már elérte célját a könyvem – vallja Simó Sándor esperes-lelkész.
A szerző sorban immár harmadik önálló kötetébe mintegy 120 prédikáció került be, de készül a folytatás is, hiszen van bőven alapanyag. Közelebbről a 2022-2023-as esztendő „termése” nyer hagyományos könyv formát. Mivel immár 2025 végén járunk, bizonyosságot nyert, hogy ismét elhangzott legalább ugyanennyi elmélkedés, beszéd és prédikáció, amely feltételezi egy vagy két hasonló méretű és kivitelű kötet létrejöttét. „Nem kell sajnálni a könyvekre fordított anyagiakat – mondják az egyházközség elöljárói – , dokumentumértékük van, és közös erővel, pályázati forrásokból, adományokból mindenképp érdemes kiadni, hiszen fontos üzenetek az elkövetkező nemzedékek számára.”
Van ugyan az egyházközségnek YouTube-csatornája, honlapja, közösségi oldala is, de mégis a Gutenberg-galaxison hagyományos formában történő megjelenítés a legbiztosabb, a leginkább maradandó, mindenki által kézbe vehető, s ami szintén nem mellékes: az igényes kivitelű kötetek jól mutatnak a könyvespolcainkon is.
Több bemutatót tartottak a megjelenés óta, legutóbb Marosvásárhelyen, Magyarzsákodban, ugyanakkor Kőhalomban is szerveztek író-olvasó találkozót, de valahogy idehaza még hivatalosat nem, bár több hónapja immár megvásárolható ez az utóbbi kötet is a lelkészi hivatalban. A szerző szerint a hívek érdeklődve fogadták, hiszen hirdette az istentiszteleti alkalmakkor, és abban bízik, hogy lesz kereslet a kötet iránt a továbbiakban is. A könyvet egyelőre 500 példányban adták ki, be lehet szerezni az egyházközség irodáiban, illetve a hasonló találkozók alkalmával. Akár most, a karácsonyi időszakban – alkalmas ajándék lehet helyben lakó és elszármazott családtagoknak egyaránt, akik valamilyen módon kötődnek még ehhez az egyházközséghez és az itt élő emberekhez.
Nem véletlenül vendégeskedett most a Kriza János nevét viselő gyülekezeti teremben Kentelky Endre, marosvásárhelyi tájépítész, hiszen tanítványa, Jobb-Simó Csenge Melánia szakdolgozatának és mesteri diplomadolgozatának egyaránt témavezetője volt.
„Új tudományág nálunk a tájépítészet – mondotta bevezetőjében Kentelky – , csak az utóbbi másfél-két évtizedben jut figyelem és energia az egyetemi oktatás különböző szintjein a környezetünkre, amelyet belakunk, s amelyben élünk, de sajnálatos módon így is keveset foglalkozunk vele. (…) Nem ismerjük kellően a növényeket, amelyek őshonosak a vidékünkön, nem élünk szimbiózisban a természettel, amelyet életmódunkkal folyton kiszipolyozunk. Különböző projekteket látunk megvalósulni, amelyek során ‘győzedelmesen’ betonteknőkbe tereljük a vizeinket; a víz lefut ezeken a csatornákon (…), manapság lecsökkent a Székelyföld talajvízmegtartó képessége, s bár nem észleljük még, mert valamelyest megvéd minket a Kárpátok-karéja, de a helyzet súlyos és évről-évre súlyosbodni fog, ha nem teszünk ellene (…). Környezettudatosan kellene élnünk. Az ilyen kutatások, amelyeket tanítványom is végzett, roppant fontosak. Az alapképzés során felkutatta Pákey Lajos (1853-1921) hagyatékában az itteni templom építése kapcsán keletkezett feljegyzéseit, ide kötődő és egyéb írásait – az eredeti terv és az építési napló egyébként az egyházközség levéltárában ma is megtalálható – , kolozsvári megvalósításait, viszonyát a 19-20. század fordulójának városi és vidéki építészetéhez, felismerte a követhető hagyományokat és újragondolta a templom környezetének rendezését, amely az utóbb években részben meg is valósult. (…) Mesteri tanulmányai során egy nagyobb volumenű munkát vállalt a Székelyudvarhely zöldhálózatának felmérése című munka folyamatában, amelyet megvédett, s amely most nyomtatásban is megjelent. Munkáira az ETDK (2023) és az OTDK (2025) hazai és összmagyar diákköri konferenciákon egyaránt felfigyeltek és díjazták.” Így került a december 21-én, vasárnap megtartott könyvbemutatón egymás mellé a két szerző, apa és lánya.
A szerző felvételei
Simó Márton
