Néhány dolgot nem árt, ha még tudunk a „lejárató magyar kormánypropaganda” legendáján túl: Magyar Péter politikai szereplőként érkezett Parajdra, nem civilként. EP-képviselőként engedélyezték neki a belépést a sóbánya körüli lezárt területekre. Ebbéli minőségében prdig őt komolyan venni a legnagyobb jószándék ellenére sem lehet.
Mondom miért:
1. Hiteles politikus nem fetreng országmentő pózban a fűben és nem fotóztatja magát teljes harmóniát sugallva olyan helyen, amely a civil lakosság elöl le van zárva, s amely terület többezer helyi lakos szívfájdalma.
2. Ha valóban az lett volna a célja, hogy a helyi fiatalok véleményét meghallgassa, akkor nyílt fórumot szervez, amelyen mindenki részt vehet – nem csupán a saját támogatói.
3. Az, hogy egy politikus bemegy egy lezárt zónába és három hónappal a sajnálatos események után tájékoztatja a május óta valószínűleg mélyaltatásban tartott (éppen most) ébredezőket, nem lehet egy átgondolatlan PR-akción kívül egyébnek nevezni.
4. Ha valódi empátiát akart volna mutatni, megáll a sóbánya immáron ikonikus lezárt bejáratánál és azzal jelzi éppen aktuális tartózkodási helyét.
5. A parajdi helyzet súlyossága ellenére Magyar Péter egyetlen dolgot vett látszólag baromi komolyan, és ezt tényleg nem lehet elvitatni tőle: önmagát.
6. Hiteles és felkészült politikus felveszi a kesztyűt, és nem válogat a közönségében: meghallgatja, és Uram bocsá’ párbeszédet kezdeményez a kritikusaival is. Nem futamodik meg pár hangosabb fiataltól – nem kerüli el a találkozást. És később nem talál ki önmegmentő magyarázatokat a közösségi médiában. Egyébként biztos vagyok benne, hogy azzal a kis dühös csoporttal el lehetett volna beszélgetni egy bölcs taktikával, intelligens közeledéssel, de hát az túlságosan melós lehetett számára. Nagyfokú emberismeretre, retorikai készségre, bátorságra, nyugalomra és önuralomra, megfelelő tárgyalási technikákra, netán egy kis öniróniára lenne szükség. Ezen tulajdonságaival csupán egy kivételes csoportot hengerelt le (az írások szerint). Nekünk – egyszerű földi halandóknak – itt a „sötétség birodalmában” soha sehol nem adatott meg az a vakszerencse, hogy megtapasztaljuk e „kivételesen sokoldalú politikai Chuck Norris” emberi és politikusi szuperképességeit – pedig, Isten bizony: Indexet, Telexet, 444-et, HVG-t,Magyar Hangot olvasunk, megnézzük az ATV, a Partizán videóit, nézünk és olvasunk, hátha látunk… Amit viszont tapasztalunk a virtuális és valós térben egyaránt, az a kettős mérce csúcsrajáratása. Miközben Pankotai Lilik, Pottyondi Edinák, Majkák és további szellemóriások már-már tehetségesen trágár, obszcén és gátlástalan módon kifejezhetik gyűlöletüket (egészséges kritikának aligha nevezhető a műfaj, amelyben repesztenek) a magyar miniszterelnökkel szemben, és ez nemesnek és bátornak tekintett cselekedetként vonul be a magyarországi demokrácia történetébe, aközben, a baloldal világámegváltóját még visszafogott kritikával sem lehet illetni, mert azok megfogalmazóját azonnali kötél általi halálra ítélik gyűlölködés vádjával a posztmodern messiás sérülékeny egójának védelmére csatasorba állított, társadalmi besorolásuk alapján értelmiséginek nevezett liberálkommandósai.
Elszaladt velem kicsit a ló, de megengedem magamnak, hogy levonjam azt a kesernyés tanulságot, hogy az emberi méltóság e kétarcú, szelektív pártfogása veszélyes gyorsasággal visz, vezet a totális szellemi csőd felé. Hogy kiket, azt döntse el majd az olvasó!…
Cseresnyés Krisztina
A szerkesztőség közleménye
Igyekszünk a parajdi bányakatasztrófa óta közzétenni médiafelületeinken minden olyan információt, amelyek megkönnyíthetik a helyiek életét, és segítünk nekik az újratervezésben. Mert Parajd jövője a mi jövőnk is!… Igazán hatékonyak csak akkor lehetünk, ha koncentráljuk erőinket, ha nem használjuk fel mások nyomorúságát saját aljas PR-munkánkhoz és a magunk javára az önös érdekérvényesítésben.
Valóban zajlik egyfajta választási kampány. Mi azonban magunkat választjuk. És látni szeretnénk a saját jövőnket. Itt a Sóvidéken. És Székelyföld-szerte egyaránt.
Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület
