A párválasztás annak idején egy nagyon megfontolt, több szempontból is átgondolt döntés volt. Csíkszentdomokoson a legény választottjának hátterét a szülők minden esetben alaposan leellenőrizték, és csak utána döntöttek arról, hogy áldást adjanak-e rá. Figyelembe vették a leány vallását, gazdasági hátterét, nemzetiségét, lakhelyét, egészségügyi állapotát, esztétikai megjelenését, feddhetetlenségét.
„Mindezek közül a legfontosabb szempont a családi háttér, a vagyon, a föld volt. Ha jó háttérrel rendelkezett a lány, lehetett csúnya is, az nem számított. Ám leginkább az azonos vagyoni helyzetű családok közti házasságot preferálták (egész Erdélyben), az ellenkező szituáció gyakran viszályt okozott. Egészen az 1950- es évekig az endogám házasságokat támogatták lokális és vallási tekintetben a szülők, és tiltották az exogámiát (más településről, vallásból választott párt).
Az 1950-es évektől vannak feljegyzések házasságközvetítőkről is, akiknek a segítségét legények kérték, hogy tehetősebb párt találjanak a településen kívülről. Egy pársoros jellemzést írtak, fényképet csatoltak és száz lejt adtak a közvetítőnek, mely a vonatköltséget fedezte. Az így talált és beházasodott asszonyokat „százlejes” feleségnek hívták. Napjainkban rugalmasabban állnak a párválasztáshoz, a szerelem előtérbe került, a feddhetetlenség és endogámia pedig háttérbe szorult.”
Székely hagyományok 8 – Részletek Simó Ilona 2024-ben készült szakdolgozatából (folkMAGazin 2025/6)
Minden, ami folk – egy helyen. – Rendeld meg vagy fizess elő egyszerűen online: ITT
