Megéri kipróbálni mindegyiket, a gyümölcsfajtáktól a fenyőkig, a rózsától az egresig vagy dísznövényekig, mindegyiknél ez az alapeljárás. A lényeg az időpont és az alany illetve a jó oltóvessző (nemes ág) kiválasztása. Sok sikert!
1. Oltani lehet kora tavasszal (március-április: alma, körte, szilva, meggy, cseresznye), nyár elején-késő tavasszal (május, június: dió, mogyoró), nyáron (július-augusztus: szilva, barack), ősszel. Fa függő. A szilva és a barack érzékenyebbek az időjárás szeszélyeire, ezért mindenképp szükség van arra, hogy az intenzív nedvkeringés elinduljon az alanyfákban.
2. Oltóvesszőt lehet szedni télen (Gyertyaszentelőtől Gyümölcsoltóig), akár a metszéskor, vagy frisset, amit azonnal átoltunk, pl. április-májusban, vagy nyár elején, amikor az új hajtások már kezdtek fásodni.
3. Az oltóvesszők legyenek vékonyabbak az ágnál, a fánál, amelyre oltani akarjuk. Legalább kis ujj, ceruza vastagságúak.
4. Az oltóvesszőből „csapokat” vágunk úgy, hogy legalább 3-4 levélrügy legyen rajta, ami nincs még kibomolva, vagyis amíg a bimbó nem pattant ki. A virágrügyek általában duzzadtabbak és az elágazások tövénél helyezkednek el, a levélrügyek magányosabbak és alább vannak. Azért kell levélrügyet, használni, mert abban vannak a növekedéshez szükséges hajtások életelemei.
5. Az oltóvesszők végét úgy vágjuk be, hogy az alsó rügy az ellenkező oldalon legyen, vagyis a rüggyel átellenben.
6. Idősebb fákat is be lehet oltani, de azokat inkább kéreg alá.
7. Fiatalabb fáknál, pl. karó vastagságúaknál (kb. 3-5 éves) inkább a csapos, ékes, csukaszáj, lapozás technikát használjuk.
8. Oltani csak fagymentes időben, legalább 10 fok hőmérsékleten érdemes, amikor az alanyok (amibe oltani szeretnénk) nedvkeringése elindult.
9. A friss oltványokat rá kell szorítani a helyükre szigetelőszalaggal, műanyagfólia-ragasztóval, és, ha szükség, egy madzaggal is rákötni. A fa sebeit sebkezelő géllel, kerti lakkal, kerti gittel, oltóviasszal, gyurmával bekenni, vagy egyszerűen csak kerti földdel, és azt betakarjuk. A kötést legalább egy hónapig nem kell levenni, hogy az új oltványok megeredjenek.
10. Ugyanazon családon belül érdemes oltással próbálkozni: alma almába, körte körtébe vagy birsbe, meggy és cseresznye egymásba, szilvába barack és így tovább. Lehetőleg a nemesebbet a vadabba, mert az ellenállóbb és úgy jobban növekszik.
11. A friss oltványokat eleinte (legalább két hétig) érdemes fóliával betakarni a fagy, a szél, a madarak ellen.
12. Az oltások alatti friss hajtásokat menetközben el kell távolítani.
Néhány oltás-típus…
Több mint 130 féle módszer létezik világszerte, de ezeket még lehet variálni, nem beszélve a szemzésről, amikor csak egy rügyet emelünk ki kérgestől és azt illesztjük az alany kivágott kérge helyére:
– ékelés-hasítékolás (egyes vagy kettős: alma, körte, dió), főleg ha az alany/törzs vastagabb
– kéreg (héj) alá (oldalt, vagy felülről, T-vágás, stb.): szilva, barack, meggy, cseresznye, valamint nyári friss hajtást vagy szemezést
– ferde vágás oldalról
– fúróval
– csapos (csukaszáj)
– angol nyelves (kecskeláb), vékonyabb alanyoknál
– bemetszéssel a fa oldalán (ha idősebb a fa), hasonlít a kéreg alá oltáshoz
– összeillesztéssel (párosítás, lapozás/lapolás): alma, körte
– holland nyelves (hasonlít a kecskelábashoz)
– kéreg lehúzással (ez is a kéreg alá történik, csak az oltóvessző lehúzott héja kinn marad az alany kérgén; általában fiatal ágaknál alkalmazható).
Megéri kipróbálni mindegyiket, a gyümölcsfajtáktól a fenyőkig, a rózsától az egresig vagy a dísznövényekig, mindegyiknél ez az alapeljárás. A lényeg az időpont és az alany, illetve a jó oltóvessző (nemes ág) kiválasztása.
Sok sikert!
