Van a Csillagok között című filmben egy jelenet, amikor a két főszereplő egy űrrepülőben beszélget egy vízzel borított bolygón, valahol a galaxis egy távoli sarkában, ahol minden eltöltött perc földi éveknek felel meg egy fekete lyuk közelségének köszönhetően. Ketyeg az óra irgalmatlanul.
Az egyik főhős az idő természetéről, illetve egy nálunk jóval fejlettebb civilizáció „időhasználatáról” elmélkedik, és valami olyasmit mond, hogy lehet, hogy azoknak a lényeknek „a múlt csak egy kanyon, amibe leereszkedhetnek, a jövő pedig egy hegy, amit megmászhatnak”. De nekünk nem. Hiába, a lineáris idő foglyai vagyunk, a múlté, a jelené és a jövőé egyaránt. Hiába nem ismerjük a jövőt, előre a foglyai vagyunk, ahogy a múlt foglyai is vagyunk, mert nem tudunk változtatni rajta. Ami volt, volt. De a jelen fölött sem rendelkezünk, mert nem tudjuk pontosan, mi az, hogy jelen, a közvetlen múlt és a közvetlen jövő közé ékelődött megfoghatatlan tüneményként érzékeljük, amivel nem tudunk mit kezdeni. Mindig kicsúszik a kezünk közül. (Györffy Ákos)
A teljes film ITT megtekinthető!
Szól az anyuka mobilja:
– Anyu, gyere haza mert éhesek vagyunk
– De hát apátok otthon van.!
Mire a gyermek:
– De ő is éhes!…
Akik itthon könnyebben elfogadják a trianoni területvesztést, nem támogatják ezt Ukrajnában, akik itthon nem tudják elfogadni, azok elvárják tőlük. Milyen különös, nem…?
Annyi eszed van, mint nekem felesleg…
Az izraeliek híres Vaskupolájának „hátránya”, hogy darabonként csak 16 elhárító rakétával rendelkezik – 4×4-es konténerben – , tehát a legoptimálisabb esetben is a 17. rakéta célba talál és a többiek is, ráadásul a konténer ára kb. 3-4 millió dollár, azaz rakétánként 120-150 ezer dollár.
Meleg nyári délelőtt az egyik felcsíki plébánián. A plébános rövidnadrágban, pólóban, baseball sapkában nyírja a füvet az udvaron. Beállít egy középkorú atyafi, s odaszól: – Maga dolgozik a dög pap helyett?
A plébános kurtán válaszol:
– Hát, igen.
A férfi tovább érdeklődik:
– Itthon van-e a pap?
– Itthon, én vagyok. Jöjjön be!
Mire a hívő:
– Jaj, bocsánat! Aztán bementek az irodába…
Így lett egyre gusztustalanabb, erőszakosabb, agresszívebb a mesterségesen gerjesztett nemzetközi Pride-mozgalom az évtizedek során. Régebben a homoszexualitás bűn volt, később már csak nemzetközileg nyilvántartott (osztályozó kóddal ellátott) betegség, majd elfogadottá lett, azután érdem, még később példa. Most üldözik, azt, aki gyógyítani akarja, elhallgattatják, fenyegetik, aki nem kér belőle, vagy aki azt vallja, hogy kezelhető jelenség. Vajon a pedofília holt tart ezek között a fokozatok között? Merre halad, mi várható…? Ha hagyjuk…
Jókainak egészen rendkívüli szókincse volt, körülbelül a tízszerese egy átlagemberének. Több szót használt, mint Arany János, pedig szerintem Aranynál senki nem tudott jobban magyarul. E tekintetben viszont még őt is túlszárnyalta Jókai. (Ugron Zsolna)
Volt valami animációs film, ahol két nagy piros gomb volt egymás mellett. Az egyik kávét adott, a másik a nukleáris indító gomb volt. Amikor az elnök kávét akart inni, a munkatársak szóltak rá ijedten, hogy a másik gombot nyomja meg.
A népszerű Bartók Albert atya, Erdély híres missziós papja, hitszónok, ferences szerzetes lelkigyakorlatot tartott a gyimesbükki híveknek. A végén megköszönte vendégszeretetüket és áradozott a csángók vallásossága láttán. A hirdetésekben Dani Gergely plébános így zárta a lelkigyakorlatot:
– A szent barát az imént feldicsért titeket, de majd én megberetvállak…! És kezdődött a szokásos fejmosás…
Bartók Albert háromszéki Kézdiszentlélek községben, 1927. augusztus 21-én született, a Perkői-kápolna alatti nagyközségben. A vajdahunyadi ferences hittudományi főiskola papnövendéke volt, amikor az 1948-as kultusztörvény betiltotta a főiskola működését, a rektor, Bálint Salvator azonban a tiltás ellenére még tovább vezette az intézményt. Ezt a kommunista hatóság megelégelte, és felheccelt ,,civilek” által 1949 őszén szétverette a főiskolát. Bartók Albert ezután 1951-ig kényszermunkás volt. Amikor 1951. augusztus 20-án az összes erdélyi ferencest a máriaradnai kolostorba internálták, akkor a vajdahunyadi főiskola növendékei a tanáraik után szöktek, majd amikor 1952 tavaszán a körülbelül 120 erdélyi ferencest három kolostorba, Körösbányára, Esztelnekre és Désre osztották szét kényszerlakhelyre, akkor a tanári kar és a ferences papnövendékek Désre mentek. Itt, az állami hatóság előtt titokban, tovább folyt a teológiai képzés… Tovább
Szaúd-Arábiát is beleértve 20 arab és iszlám ország erősítette meg az álláspontját közös nyilatkozatban, hogy Izrael tettei fenyegetést jelentenek a régióra. A közös nyilatkozatot aláíró országok: Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia, az Egyesült Arab Emírségek, Pakisztán, Bahrein, Brunei, Törökország, Csád, Algéria, a Comore-szigeteki Unió, Dzsibuti, Szudán, Szomália, Irak, Ománi Szultanátus, Katar Állam, Kuvait Állam, Líbia Állam és Mauritánia. Mintha a háború első napján nem ezeket a híreket olvashattuk volna. Irán elszigetelődéséről szólt minden. Nem a síitákért fognak háborúzni, hanem Irán geopolitikai jelentőségéért, az olcsó olajért stb.
Manapság, ha valakit elvisznek az „idegenek”, az nem számít rablásnak, hanem mentőakciónak…
Trumpnak nem megy a békecsinálás, de bombázni, azt még tud…
Sokan vallják, hogy nem kell hit Istenben, anélkül is lehetséges jó embernek lenni… És mit jelent jó embernek lenni? Jóemberkedni? Attól függ, kinek mit, mindenkinek egyéni: ezt erkölcsi relativizmusnak nevezik, a neoliberálisok és bolsevikok vallása. Valójában gyakran keleti vallások ezoterikusra torzított tanaira építkeznek.
„Iránt katonai agresszió érte! Vegyük fel őket gyorsítva a NATO-ba és az EU-ba! Azonnali fegyverszállításokat Teheránba! Vagyis mostantól szigorúan Tihirin! Ki is teszem az iráni zászlós profilképet! Fagyasszák be az izraeli vagyonokat! Tiltsák be az MTK-t! Blokkolják a Waze-t, nehogy NetanjaLER ebből is profitáljon! Azonnali szankciót, von der Pfizer meg öltözzön be iráni zászlónak az EP-ben! Szlava Perzsia!” Na ezt a monológot nem halljuk most egyetlen ukránbarát széplélektől sem. Mintha minden le volna zsírozva: Ukrajnáért Iránt, mint ahogy a nemlétező biológiai fegyverekért Irakot kellett elpusztítani…Úgy most a nem létező atombombáért Iránt. A tízmilliós Izraelnek van 80 atomtöltete, a nyolcvanmilliós Irán meg csak most kezd dúsítani… (Forrás: Gerilla/ Franciaország.)
Az allahuákbárosokat is puhítja a Sátán ganaja. Lassan ez a két választás lesz nekik is: vagy bedőlni a pénznek, vagy mártírként fanatikusan meghalni, de akkor a teokratikus vágyálmuk ál(la)ma összedől magától…
Az uniónak nincs katonai ereje, de szankciózni, azt tud… Nézz oda, te!
Az ember belső kettőssége – az értelem és a test vágyai közti küzdelem – az a „tövis”, amely gyöngeségünkre és korlátainkra emlékeztet. Miközben tudatosan Isten uralmát akarjuk követni, ösztönös énünk gyakran ellene szegül. Az ember hivatása azonban, hogy a teremtéskor kapott isteni Lélek erejével uralkodjék önmagán, és engedje kibontakozni azt a természetfölötti életet, melyet Krisztus szerzett meg számára – egy olyan életet, amely nem a természet törvényei, hanem az isteni hivatás rendje szerint formálódik. (Barsi Balázs OFM)
Először a „baloldal” fogalmát kellene definiálni. Mert ez csak egy helyhatározó szó. A tartalmát tekintve a mai leginkább értelmezhető tartalma egészen más, mint pár évtizeddel ezelőtt, horribile dictu a kifejezés eredeti tartalmát tekintve. Az eredeti tartalomvizsgálat kissé hosszadalmas volna, de már a kb. két-három évvel ezelőtti tartalmát tekintve is leginkább Thürmer Gyula képviseli az igazi baloldaliságot. Mert a társadalom gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező rétegeinek érdekeit képviselné. Azóta viszont egész más lett a politikai választóvonal, és ma a „baloldali” a globalizmus, és evvel a legerősebb nemzetközi pénzcsoportok érdekeinek képviseletét jelenti. (…) Csak halkan teszem hozzá, hogy azért is érdemes Cseh Tamást hallgatni, mert van egy olyan dala, ami Alizról, a guminőről szól, és ennek egy visszatérő eleme, ami úgy hangzik: »Kihúzom, leereszt, elteszem«. Nos, ennyi volt a rendszerváltás, mint Aliz, a guminő. Az, hogy a Szovjetunió így tűnt el. („Kihúzom, leereszt, elteszem” – Bogár László)
Én minden évben, sőt minden másodpercben haladok a korral. Mármint az enyémmel…
Sebestyén Péter gyűjtése
