A fenomenológia homlokterében a megélt tapasztalatok, az észlelés, a test és a készségek világa, a világban való mozgásban, cselekvésben és érzékelésben megnyilvánuló tapasztalat közvetlensége áll. A lapszám e fogalom mentén invitálja interdiszciplináris párbeszédre íróit és olvasóit, s vezet végig a perceptuális élmények hétköznapiságán át az elzártabb, ezoterikusabb tapasztalatokig.
Ion Copoerunak a husserli fenomenológiával, a dolgok észlelésével foglalkozó írását Marcela Venebra Muñoz tanulmánya követi, mely e tapasztalatok mentén vázolja fel filozófia és antropológia lehetséges párbeszédének kereteit. Az elméleti kérdéseket Bakos Áron a kosz tapasztalatának tárgyalásával hozza empirikus közelségbe, míg Foster Hannah írása a taktilitás múzeumi szerepére fordítja le. Deczki Sarolta a vad, nyers tapasztalat fogalmán keresztül elemzi Kabai Lóránt poétikáját. Az irodalomtudomány fonalát felvéve, de egyre inkább a megfoghatatlan felé fordulva, Serestély Zalán Borges novelláin keresztül a halál tapasztalatának kérdésével foglalkozik, míg Horváth Orsolya a lehetetlen tapasztalat fogalomkörén belül, Rudolf Otto klasszikusán keresztül a vallási élmény természetét elemzi, végül pedig Enesey Diána Jonathan Dinsmore kötete mentén a misztikus vallási élmény, a fényjelenségek tapasztalatáig jut el.
A lapszám további írásait Nyilas Atilla, Zsemlye János Konstantin, Oláh Ildikó, Demény Péter, Biró Annamária, Darabont Csenge Zsófia jegyzik. Péntek János a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának 200. évfordulója alkalmából az MTA erdélyi tagjainak munkásságát veszi számba.
A szerkesztőség Máthé Nóra A Szilágyi Júlia-féle esszé című tanulmányának közlésével emlékszik nemrég elhunyt egykori munkatársára.
Szilágyi Júlia 1936. augusztus 1-jén született Kolozsváron. Sorsát gyerekkorától kezdve beárnyékolta a történelem, zsidó származása miatt ugyanis menekülésre kényszerült. Miután magánúton leérettségizett, a Bolyai Tudományegyetemen tanult tovább, ahol magyar szakos tanári diplomát szerzett. Pályáját irodalomkritikusként kezdte a Korunk hasábjain, de az esszé műfajában teljesedett ki igazán, emellett pedig egyetemi előadásokat tartott., amelyek ismérve, fő jellemzője a kritikus gondolkodás és a szabad véleménynyilvánítás volt. Első kötete a Jonathan Swiftről szóló kismonográfiája, de Álmatlan könyv címmel memoárt is írt, amelyben legfontosabb emlékeit osztotta meg az olvasókkal. „Nem őseim vallása jelölte ki helyemet a világban, hanem az őseim története, pontosabban történetei, ahogy Thomas Mann mondatja ki Józseffel azt, amit a kultúrák teljességével azonosít. Más szóval az egyetemességgel. Egyfajta védelemmel, amelyre mi, emberek, mindnyájan rászorulunk” – írja a fülszövegben. Szilágyi Júliának rengeteg barátja volt Szilágyi Domokostól, Hervay Gizellán át Tamás Gáspár Miklósig, de a fiatalabb generációk tagjaival is szót értett – Tompa Andrea vagy éppen Balázs Imre József is szoros viszonyt ápolt vele. A kritikus gondolkodás és a bátor véleménynyilvánítás egész életében jellemző volt rá. „Szavaiban és cselekedeteiben mindig ott volt az a rendíthetetlen hit, amely az igazságért és a szabadságért folytatott küzdelem minden generáció számára példaként szolgálhat” – a Transtelex közlése nyomán. Szilágyi Júlia 2025. március 4-én hunyt el életének 88. évében.
Kapcsolódó:
A varázslat működtetése – Szilágyi Júlia halálára
