A most következő tárlaton Bartha József, Bartha Sándor és Miklósi Dénes vizuális művészek alkotásai –
installáció, könyvtárgy, fénydoboz, véletlen egybeesések és talált dolgok – kerülnek a székelyudvarhelyi
Képtár termeibe.
Az Elmozdított képek című kiállítás megnyitó eseményére várják az érdeklődőket november 14-én, csütörtökön 17 órai kezdettel. A három alkotó művei kapcsán Alexandru Polgár, a Szatmár Megyei Múzeum kurátora beszél. Közreműködik: Tóth Viktor altszaxofonos.
Az esemény szervezésében a Haáz Rezső Múzeum partnere a Székelyudvarhelyi Kamarazene Fesztivált működtető G. Egyesület.
Bartha József Székelyudvarhelyen született 1960-ban, 1987-ben fejezte be a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát, 1996-ban az Amerikai Egyesült Államokban ArtsLink ösztöndíjban, 2005-ben pedig a svájci Boswill Art Committee ösztöndíjában részesült. 1999-ben a csehországi Plasy-i Metamédia Központ rezidens művésze volt. 2008-tól tagja a Communitas Alapítvány ösztöndíj bizottságának, 2015–2020 között a bukaresti Nemzeti Kortárs Művészeti Múzeum (MNAC) Művészeti Tanácsának tagja. DLA fokozatot a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezett 2012-ben. Jelenleg Marosvásárhelyen él és dolgozik. Vizuális művész, színházi látványtervező, kurátor és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem docense. Több országos és nemzetközi kortárs művészeti projekt kezdeményezője és szervezője. A marosvásárhelyi ARTeast Alapítvány és a B5 Studio alapítója és vezetője. Egyéni kiállításai voltak Romániában, Szlovákiában, Csehországban, Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban. Számos országos és nemzetközi csoportos kiállítás résztvevője. Több, mint harminc éves látványtervezői pályafutása alatt 100-nál több előadás látványát tervezte, látványtervezőként számos díjban részesült, 2014-ben elnyerte az UNITER legjobb díszlettervező díját. A szociális tematika, a memória, a múlt feldolgozása, kifejezése, a kelet-európai jellegzetességeknek a globális világban való bemutatása foglalkoztatja.
Bartha Sándor 1962-ben született Székelyudvarhelyen. 1986-ban végezte el a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézetet, 2015-ben DLA fokozatot szerzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Egyéni kiállításai voltak Romániában, Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Szlovákiában. Számos csoportos nemzetközi kiállításon és művészeti vásáron vett részt többek között Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Hollandiában, Lengyelországban. 2021-ben részt vett a 49-ik Velencei Biennálé román pavilonjának „Context Network”, illetve 2003-ban az 50-ik Velencei Biennálé román pavilonjának „alteridem.exe” kiállításain. 1990-ben elnyerte a Romániai Művelődésügyi Minisztérium grafika-díját, 1993-ban a „Diet Sayler” ösztöndíjat. 1997-ben a Kulturkontakt Ausztria, 2002-ben az ECF (European Cultural Foundation), 2006-ban a „Proiectgruppe” és a Hamburg Kulturbehörde ösztöndíjasa volt. Jelenleg képzőművész és tervezőgrafikus, Budapesten él és a nagyváradi Partium Egyetem Képzőművészeti szakának docense. Alkotásaiban az aktuális társadalmi történésekre reagál, azokat az egyén szintjére vonatkoztatva tárgyalja. Installációit, animációit, printjeit, objectjeit az ironikus és groteszk hangnem jellemzi, ezen keresztül reflektál mindazokra a visszásságokra, amelyek hétköznapjainkat nagy mértékben meghatározzák.
Miklósi Dénes 1960-ban született Székelyudvarhelyen, jelenleg Kolozsváron és Székelyudvarhelyen él és dolgozik. 1984-ben végezte a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát, 1991-1992-ben a bécsi Szépművészeti Akadémián tanult. Alapító tagja az Etna Alapítványnak (1990), a kolozsvári Tranzit Ház projektnek (1997), a Julesz Egyesületnek (2006), a SPAC/Protokoll-nak (2010) és a kolozsvári Minerva Sajtófotó-gyűjtemény
digitális archiválási projektnek (2013–). Tagja a kolozsvári Conset ideiglenes intézményi platformnak (www.conset.ro). Utóbbi kiállításai: Informális gyakorlatok – Az értelmiségi osztály Deák Ferenc portréin keresztül, MAGMA, Sepsiszentgyörgy (2024); Aluvial Galéria, Kolozsvár; Puls 22, MNAC Bukarest (2023); Kedves Bori – A nő reprezentációja ideológia és valóság között a Dolgozó Nő folyóirat lapjain (1946–1990), Minerva Ház/tranzit.ro, Kolozsvár (2023); A madár él – tanútörténetek és a nyomtatás gondolata, MAGMA, Sepsiszentgyörgy (2022). A fotográfia segítségével az egyénhez, a közösséghez és az intézményrendszerhez szorosan kötődő, integrálatlan tevékenységek nyomon követése érdekli. Legutóbbi projektjeiben az emlékezet és a történelem kapcsolatát elemezte és a fotográfiai folyamatot, mint hatalmi apparátust vizsgálta.
Az alkotók jelen kiállítása kapcsán Alexandru Polgár a következőképpen fogalmaz: „Egyfelől a munkák saját
egyéni művészeti jelentésüket hozzák, másfelől arra hivatottak, hogy a felgyűlt életmű egészéből is szemléltessenek valamit. Fontos az, hogy minden alkotás valamilyen létező képhez vagy képsorozathoz nyúl, amelyre úgymond ráírja magát, kimozdítván azt eredeti pozíciójából. Magától értetődően egyfajta «odüsszeia-hatás» is beleíródik a Székelyudvarhelyről elszármazott és részben «haza» költözött alkotók kiállításába.”
A Haáz Rezső Múzeum Kossuth Lajos utca 42 szám alatti Képtárában az Elmozdított képek című tárlat 2024.
november 15. – 2025. január 15. között hétköznapokon 9–16 óra között látogatható.
A Haáz Rezső Múzeum és az Erdélyi Művészet közlése nyomán
