Ma reggel írtam egy versikét: „Locsolkodni onlájn szabad,/ hogy ne veszélyeztesd magad, / s ne hordd szét a vírust másnak,/ fogadjál szót Arafátnak…” – alkalomhoz illő, híven tükrözi a kor hangulatát.
Elsősorban azért tekintem remekműnek, mert hasznosítja a rendelkezésre álló és illő motívumkincset, zseniális népi minimalizmussal ábrázolja ezt a mételyes kort, amelyben élünk.
Ettől a pillanattól kezdve közkincsnek tekinthető, az alkotás szerzője most hirtelen felindultságból az ismeretlenség homályába vész.
Lehet csiszolgatni, lehet újabb és újabb variációkat készíteni.
Jó E-locsolkodást!
Hirdetés
