BudapestKultúraMagyarországNagyvilágTörténelem

ELSŐ VILÁGHÁBORÚ, 1914 – Az augusztusi láz és az értelmiség szerepe

Nyílt Forrás podcast - Molnár Eszter Edina

Augusztusi láz. Így nevezzük az első világháborús hadüzeneteket követő elsöprő lelkesedést – amely egész Európában szinte minden olyan hangot elfojtott, amely kételyt fogalmazott meg. De hogyan fogadta, és főként: hogyan készítette elő az értelmiség az első világháborút? Ezt a kérdést vizsgálja Molnár Eszter Edina, a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatója.

Bevonuló hadkötelesek az I. világháború kitörése után a budapesti József körúton 1914 augusztusában – Fotó: Müllner János / Fortepan 256234 / Országos Széchényi Könyvtár

Megtudjuk, a látszólagos egyöntetűség mögött mélyreható különbségek is vannak: Kosztolányi Dezső rettegett a behívótól, miközben lelkes fordításokkal támogatta az első világháborút, Bauer Ervin gyűlölte a háborút, de szinte végig a fronton szolgált, de Csáth Géza, Balázs Béla, Kaffka Margit és Ritoók Emma is mindannyian a maguk módján viszonyultak az első világégést kísérő összeurópai pszichózishoz. Életük egyszerre példa, tanulságtétel, megrázó és lebilincselő kalandregény… Tovább

Kapcsolódó

1914-ben egy addig még soha nem tapasztalt nagyságú háború vette kezdetét. Ez nem más volt mint az első világháború, melyben a világ legnagyobb hatalmai vettek részt, köztük az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Oroszország és még sokan mások. A több, mint 4 évig tartó csatározás az emberiség történelmének egyik legnagyobb pusztítását eredményezte, emellett pedig gazdasági és politikai hatásai sem elhanyagolhatóak… Tovább

Az első világháború utolsó brit veteránja, a 111 évesen 2009-ben elhunyt Harry Patch ekképp idézte fel a Passchendaele-ért vívott harcokat: „Egy lövészárokba estem be és ott volt ez az alak. Egyidős lehetett velünk, a nyakától az ágyékáig felszaggatták a repeszek. A kezét fogtam élete utolsó percében. Csak egy szót tudott kinyögni: »Anyám«. A nőt nem láttam, de biztosan ott volt. Semmi kétségem nincs felőle. A katona elhagyta ezt a világot és a következőbe lépett, én pedig Isten jelenlétét éreztem. Sosem fogom elfelejteni. Sosem lehet elfelejteni. Sohasem.”

 

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb