Egy műalkotás létrehozása gyakran valamiféle eksztatikus létállapotot, mámort feltételez. Az ihletett állapot megnyújtására tett kísérletek felbukkannak az alkotók önvallomásos visszatekintéseiben, illetve külső megfigyelők, köztük alkotótársak vagy családtagok visszaemlékezéseiben is.
Ezek az eksztatikus állapotok formavilágként is gyakran megjelennek műalkotásokban (irodalomban, filmben, színházban, képzőművészetben), a századfordulón vagy a hippi-korszakban nagyobb mértékben, de akár napjainkban is. A tudattágító vagy tudatszűkítő szerek kapcsán nem csak azt vizsgálják szerzőink, hogy milyen ábrázolásmódokat találtak az alkotók a mámor érzékeltetésére. Bioetikai, mentálhigiéniai megközelítésmódok is helyet kapnak a lapszámban, és így egy széles spektrumú és sokdimenziós kép mozaikjai állnak össze.
A novemberi szám szerzői: Andrási Gábor, Herczog Noémi, Hevér Lóránt, Horváth Lajos, Horváth-Kovács Mátyás, Krivánik Dániel, Miklós Nóra, Nyilas Atilla, Pólik József, Stenszky Cecília, Tapodi Zsuzsa, Tóth Zoltán János, Tőtős Dorottya, Visky Ábel, Zsigmond Andrea. A képanyag Cservenka Edit munkája.
A szerkesztőség közlése nyomán
