A hegyi úton, a félig bevágott fatörzsek mellett fejszés parasztok helyezkedtek el, s megadott jelre a mélybe döntötték a fákat. A lótól leugró tatárokat kőzápor, vasvillás borsai parasztok, kapniki és felsőbányai bányászok, s megyei fegyveresek várták. Az összecsapás a felfegyverzett lakosság teljes győzelmével végződött. 309 éve, 1717. augusztus 24-i utolsó tatárjárás idején a tatárok nagy pusztítást végeztek az erdélyi Mezőségen található Széken és hatszáz embert hurcoltak el a településről. Na de a környékbeliek összefogtak és egy emberként szabadították ki asszonyaikat és gyermekeiket.
Emlékezzünk a hősökre
„A tatárok ráütöttek Székvárosára, a templomokat kirabolták, úrasztali edényeit elvitték, a nép a kajáni gát felé szaladt, itt többeket levágtak s nagy részét, mintegy 600-at, köztük nőket, gyermekeket, férfiakat elraboltak, s magukkal vitték Máramarosba, ahonnan egy része mintegy két heti rabság után megszabadult. Ez évben szerfelett tartó nagy szárazság uralkodott, s pusztított a pestis…”
„Haltanak meg e siralmas gyászos esztendőben bűnös nemzetünk közül novemberig 100 ezernél többen…”
„…az egész város és ekklézsia megegyezett akaratból fogadást töttenek vala, hogy azt a napot, mely Birtalannevére iratik a Kalendáriumban, fiúról fiúra, nemzetségről nemzetségre poenitentis tartásra szentelik, böjttel és háromszori isteni szolgálattal az Istent engesztelik. De jaj, csakhamar elfelejtkezének fogadásokról, elhagyák a megírt napi Poenitentia (vezeklés) fentartását…”
Később azonban, amikor újólag „a dühös tatártól való félelem rémítené országunkat” 1759-ben, újólag erős fogadalmat tettek, hogy minden évben ezt a napot vezekléssel (böjttel) és aznapi háromszori istentisztelettel megülik, s megemlékeznek Birtalan napjáról.
Szék lakossága 1759 óta minden évben eleget tesz a fogadkozásnak
Ama emlékezetes augusztus 24-én, amikor a falut a tatárok felprédálták, és a lakosság egy részét leölték, mintegy 600 rabszíjra fűzött széki lakossal és más falubelivel északnak vették az irányt, a Máramarosba.
Nagybányát nem merték megtámadni, különben is az északi vidékeket már fellármázták, megszervezték a hírszerző szolgálatot. A Gutin hegységen át vezető úton a Nagybányáról érkezett segítséggel egy kisebb tatár csapatot szétvertek. A tatárok, eljutva Szigetig, kifosztották a református templomot, Váncsfalvát, Nánfalvát földdel tették egyenlővé. Barcánfalván több száz fegyveres, rónaszéki és sugatagi sóvágó és paraszt váratlanul megtámadta a tatárokat. Meg is futamodtak, csak Borsán álltak meg.
A hegyi úton, a félig bevágott fatörzsek mellett fejszés parasztok helyezkedtek el, s megadott jelre a mélybe döntötték a fákat. A lótól leugró tatárokat kőzápor, vasvillás borsai parasztok, kapniki és felsőbányai bányászok, s megyei fegyveresek várták. Az összecsapás a felfegyverzett lakosság teljes győzelmével végződött. Nem kegyelmeztek a tatároknak. A feljegyzések szerint 5 ezer tatár pusztult el. A hadizsákmány több mint 8 ezer ló volt. Több ezer fogoly, nő, gyermek, férfi szabadult ki a rabságból.
Birtalan napjának emlékére a lányok és az asszonyok mindig fekete kendőt viselnek. Ez ihlette meg a költőt is, erről szól Kányádi Sándor Fekete-piros című verse is:
Körbe-körbe
majd pörögve
majd verődve
le a földre
föl az égre
szembenézve
sose félre:
egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár.
Honnan járják, honnan hozták,
honnan e mozdulat-ország?
Forrás: Keresztes Zoltán: Tatárbetörés Erdélyben, 1717-ben (részlet)
Kapcsolódó:
