Idén lenne nyolcvan éves, de immár két évtizede nincs köztünk. Húsz év telt el azóta, hogy Székelymuzsna elveszítette egyik meghatározó szellemi alakját. Bán Péter, pedagógus, író, műfordító – de mindenekelőtt muzsnai ember – itt született, itt élt, és innen indult, majd itt fejeződött be az életpályája.
Halálának 20. évfordulóján falustársai azt szeretnénk, ha emléke nem csupán a szívükben élne, hanem látható, maradandó formát is öltene Muzsnában. Ezért elhatározták, hogy a 2026-os évben megvalósítják a Harmath István szobrászművész által elkészített Bán Péter-gipszmodell bronzba öntését és talapzatra történő felállítását.
Bán Péter Székelymuzsnán született 1946. július 14-én. Székelykeresztúron érettségizett, a Babeș–Bolyai Tudománygyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári képesítést szerzett. Vágás, Varság, Székelyderzs községekben és szülőfalujában, majd 1980-tól Farkaslakán tanított másfél évtizeden át. 1995-ben lett rokkantnyugdíjas igen szerény nyugdíjjal. Hazaköltözött szülőfalujába, a Székelyföld peremvidékére, ahol a nemzeti kultúra megbecsülése és ápolása messze nincs előtérben, a minden napi fennmaradásért küzdenek az emberek. Életének utolsó évtizedében „muzsnai remeteként” emlegették, magányosan és nagyon szorgalmasan alkotott, számos nyelvről fordított. A közélettől sem maradt távol. 2006 júliusának végén halva találták az írót és igen idős édesanyját a szülői házban. Halálnak pontos dátuma ismeretlen. Talán 2006. július 28.?… Jelentős kéziratos hagyaték maradt utána. Szülőházában emlékszobát rendezett be a Viharsarok Egyesület (2011). Elsősorban orosz, észt, lett, litván költők műveit fordította magyarra, mesegyűjtőként és -fordítóként, ifjúsági íróként is jelentőset alkotott. Életművének jelentős része kiadatlan, pályájáról nem készült tudomnyos igényű irodalomtörténeti összefoglaló… Bán Péter nem alapított családot. Tulajdonképpen az irodalom, a kulturális kapcsolatok építése, a tájékozódás, a nyelvtanulás és műfordítás jelentette számára az élet értelmét és lényegét. Általában öltönyben járt, amelyhez hozzátartozott a szürke vagy fekete színű zakó. Mivel rövid hajat viselt és mindig simára borotvált arccal jelent meg az emberek között, megszólalásig emlkeztetett egy… plébánosra. Nem lehetett tudni, hogy épp melyik faluban szolgál… Gyakran ő maga kanyarított „klerikális” történeteket, amelyeken aztán jókat deült a hallgatósága… A misebor azonban soha nem került elő, mert az menet közben sajnálatos módon valahogy mindig odalett…
A megvalósítás teljes költsége: 16.000 lej. A Viharsarok Egyesület jelenleg nem rendelkezik a teljes összeggel.
Ezért fordulnak most a közösséghez:
Ha egykor tanítványa voltál,
ha ismerted őt,
ha fontosnak tartod, hogy Székelymuzsna megőrizze értékeit,
kérjük, támogasd lehetőségeid szerint az emlékszobor megvalósítását.
Minden hozzájárulás közelebb visz ahhoz, hogy a 20. évfordulón ne csak emlékezzünk,
hanem maradandó jelet állítsunk.
Mert egy közösség ereje abban mérhető, hogyan őrzi meg azokat, akik formálták.
A támogatásgyűjtés gyakorlati módjáról hamarosan tájékoztat a kezdeményező.
A Viharsarok Egyesület közlése nyomán
Kapcsolódó:
Bán Péterről írja a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon: Bán Péter (Székelymuzsna, 1946. júl. 14.) – műfordító. Székelykeresztúron érettségizett, a Babeş-Bolyai Egyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári képesítést szerzett. Vágás, Varság, Székelyderzs községekben és szülőfalujában tanított, majd Farkaslakán pedagógus. Irodalmi munkásságát a Napsugárban versírással kezdte; román, orosz, lett, litván, bolgár, cseh és szlovák költők verseinek fordításával a Korunk, Igaz Szó, Utunk, Dolgozó Nő, Ifjúmunkás, Brassói Lapok, Előre, Igazság, Hargita, Vörös Lobogó, Új Elet, Művelődés, Echinox, az ungvári Kárpáti Igaz Szó, a budapesti Új Tükör s a miskolci Napjaink hasábjain szerepel. Műfordításai jelentek meg az Építő Amfion (1969), Égtájak (Bp. 1976), A végtelenség szomja (Bp. 1977), A lett irodalom kistükre (Bp. 1977) c. antológiákban. Török, lett, litván, mordvin mesefordításait a *Nagyapó mesefája sorozat közölte. Dsida Jenő és Kányádi Sándor verseit litván nyelven tolmácsolta a vilniuszi Literatura ir Menas c. irodalmi folyóiratban. A litván és a lett írószövetség vendégeként a Szovjetunióban járt (1971, 1979). Szülőfaluja tájszavait is összegyűjtötte (NyIrK 1970/1).
Megnyitották a Bán Péter-emlékszobát
Bágyi Bencze Jakab – Bán Péterre emlékezve
Cseke Gábor – “Örökre feküdni…”
