EgyházÉlet-módPublicisztikaVallás

Várandós advent…

Sebestyén Péter írása

Várakozni jó. Izgalmas. Feszültséggel teli. Szemed lélegzetvisszafojtva a puska távcsövének fénynyílásán, ujjad remegve tapad a fegyver ravaszára, hogy elsüthesd, ha előbukkan a vad.

Vendéged érkezik. Rég nem láttad. Külföldön volt évekig. Már szólt. Bejelentette. Nyugtalanul jársz fel s alá, egyre gyakrabban pillantasz órádra kényszeredetten, heves szívdobogással kémleled az utat, hol jönnie kell. Kíváncsian nézel ki az ablakon, mintha minden nesz, csengőhang az ő érkezését jelezné. Szavakat ismételsz magadban, és lélekben már rég átölelted. Boldog vagy. Rendbe szeded magad, igazítasz még egyet nyakkendődön, tükröd segít, hogy sminked-frizurád megfelelő legyen. Már kopogtat!… Hallod a lépteit. Üzenetrögzítőd jelez: itt vagyok…

Gyermeket vársz. Szívet melengető ez az örömhír. Micsoda jóleső érzés! Már csak ezért is megérte élni. Virágot veszel. Ólomsúllyal nehezülnek rád a percek a kórház folyosóján. Hallod, ahogyan felsír. Aztán nyílik az ajtó. Fehérköpenyes nővérke szólít: tessék bejönni!…

Nyertél. Állást. Díjat. Egzotikus kirándulást. Pályázatot. Jelezték is villanylevében. Érte jöttél, hogy átvedd. Vannak mások is melletted. Sokan. Állsz a sorban, és már-már siettetnéd az időt… Aztán a hangszóró hangja töri meg a feszült csendet. Téged szólítanak. Hallod a neved, és bemész. Taps, elismerés, virág. Igen, ez neked szól. Szinte kiszökik a szíved a helyéről. Ez kész csoda. Bizony, ezt is megérted.

Élet és halál közt, akit szeretsz. Nem sejtetnek jót a tünetek. Az orvosok is tanácstalanok. A vizsgálat eredménye késik. Torkodban galuska. Tördeled ujjaidat és verejtékezel. Arcod összerándul a kíntól. Keserű perceid óráknak tűnnek. Aztán megjön a diagnózis. Együtt kell élned a kereszttel.

Igazságtalanság ért. Perre mentél, s már-már nyertél. De az ügy elakadt. Fellebbeztél. Bonyolult a kérdés. A törvényes igazságosztás útvesztői felmorzsolják maradék türelmedet. Már nem is nagyon gondolsz rá. Legszívesebben elfelejtenéd, vagy bele se fogtál volna. Kilátástalan lett minden.

Vesztesnek érzed magad. Átvertek, kihasználtak. Elfogytak körülötted a fények, és óriásira dagadtak az árnyak. Imádra nem érkezett válasz. Hallgat az Ég.

Minden Advent egyszersmind emlékezéssel telítődött készülődés. Várakozás arra, ami már beteljesült, csak nem vettük észre. Noha sokszor kimerülünk a várakozásban, noha minduntalan sürgetnénk, noszogatnánk az Urat, jöjjön már, ne feszítse tovább a húrt, mégis, közben tanulunk. Alakulunk. Megértjük, hogy nem érett, felnőtthöz illő a toporzékoló követelőzés. Ehelyett csendbe merülve lassítjuk le a külső pörgést.

Az évszakok váltakozó ritmusa is segít az elcsendesedésben. Figyeljünk befelé. Figyeljünk egymásra. Szavaink teljenek meg igazi, hiteles tartalommal. Párosítsuk őket a gondoskodó szeretet tiszta gesztusaival. Tartsuk nyitva a szívünket. Élesítsük lelki antennáinkat, hogy az isteni jelzésekre – amelyek egy meglátogatott betegtől, vagy hozzánk közel álló, de elhanyagolt testvérünktől jönnek – azonnal „vevők” lehessünk. A tevékeny készülődés sok örömet tartogat, amelyek, mint a mikulási ajándék, rejtekhelyen vannak, ezért keresni kell őket…

Vegyük észre, hogy, amire úgy áhítozunk, amit még el-, meg-, vagy bevárnánk, az épp most történik. Ahogyan a Kis Herceg rókájával kellene viselkednünk, ahhoz, hogy megszelídítsük: mindennap üljünk hozzá egy kicsit közelebb. Pilinszky írja: „Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel sem kevesebb annál, amire vár…”

Jöjj el Uram, Jézus!

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb