Udvarhelyszék, az összmagyarság és a magyar állami elismerések

Mintegy két héttel ezelőtt, amikor nemzeti ünnepünk alkalmával állami kitüntetésket adtak át az Országházban, illetve a Pesti Vigadóban, mindjárt feltünt, hogy ebben az évben a Székelyudvarhelyen, illetve a történelmi Udvarhelyszéken élő vagy itt született személyek igen magas számban részesültek elismerésben. Már akkor elhatároztam, hogy megpróbálok egy összesítést végezni, s milyen jó, hogy kissé hanyagoltam a cikk megírását, hiszen azóta újabb két személy került be a látóterembe.

Abban az írásban nyolc jelesünket említettem, akik közül Eötvös Péter zeneszerző-karmester, sajnos, azóta elhunyt.

Közben kiderült, hogy Medve Anna és Bálint Sándor is ott szerepel a kitüntetettek listáján. Dr. Medve Anna Parajdon született, Szovátán érettségizett, majd Magyarországra kerülvén a veszprémi Pannon Egyetemen futott be komoly kutatói és pedagógusi pályát – munkásságáért a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata elismerését vehette át.

Bálint Sándor a székelykeresztúri Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet alapítója, volt elnöke ugyancsak a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Bálint Sándor 1958. december 21-én született Székelyszentmiklóson. A szülőföld, a szülőfalu és a székely-magyar kultúra iránti szeretetet szüleitől örökölte, akik a legsötétebb kommunista diktatúrabeli elnyomásban is azt tanították neki, hogy a keresztény hit erőforrása az embernek, és a falu szíve a templom. Édesapjához és testvéréhez hasonlóan több évtizeden keresztül viselt, illetve visel ma is vezetői tisztséget az unitárius egyházban”, mindemellett pedig szívügyének tekinti néhai falustársa, a Kossuth-díjas költő, Farkas Árpád (1944-2021) emlékének és éleművének ápolását és üzenetének átörökítését.

Akkor nézzük hát, hogy mennyi az annyi?

Magyarország becsült népessége 9 603 634 (2022), a szomszédos országokban, illetve világszerte szétszóródva élő magyarok száma – hozzávetőlegesen, hiszen a különböző országok statisztikái a 2012 és 2024 közötti időszakban szétszórtan keletkeztek – 4 900 765. Ennek alapján 14 504 399 magyarral számolhattunk.

A magyar állami díjak jelentős része a külföldön lakó, olykor magyar állampolgársággal már nem rendelkező, de magyar tudatú, illetve a magyar kulltúráért és tudományosságért aktívan cselekvő és kiemelkedő eredményeket elérő személyeknek is odaítélhető.

Udvarhelyszéken jelen pillanatban 113 166 lélek él (2024), a magyarok aránya 98,7%-os, de mi aljas módon itt mindenkit székely-magyarnak tekintünk. A március 15-én átadott díjak száma 372, amelyből 10 került innen származó, vagy itt élő magyar emberhez, ami az összes elismerések 2,68%-a, miközben ez a népesség a magyarság mintegy 1,29%-át képviseli. Ez pedig összmagyar viszonylatban is az átlag kétszerese!

Ha még azt is ideszámítjuk, hogy a megosztott Kossuth-díjban részesült Misztrál együttes tagjai is második hazájuknak tekintik az Udvarhelyszéken elhelyezkedő Énlakát, akkor ez az arány még tovább javítható… Illetve az is jelentékenyen növelheti, ha számba vesszük azt, hogy a Székelyföld és Erdély más vidékein élő mostani magyar díjazottak milyen udvarhelyszéki kötődésekkel rendelkeznek…

Elmondható, hogy eléggé erős az udvarhelyszékiek érdekérvényesítési képessége, beágyazóádsa az összmagyar társadalom szövetébe.

Kérdés azonban, hogy Romániában, ahová immár több mint száz esztendeje kényszerűen „betagozódunk”, vajon mennyire látszik, milyen módon érvényesül a „hozzáadott székely érték”… Érdemes lesz figyelni erre is, amikor díjakat osztogatnak a Dambovita-partján!… Megveregetik-e a vállunkat? Ideszólnak-e néha biztatás gyanánt? Vagy közben, amikor tehetik, elküldözgetnek valamerre?… A búsba, vagy egyéb felé?… Mert szokásuk.