Székely András Bertalan – Interferenciák–Interferințe – könyvbemutató

Hogyan érvényesül a Kolozsvárról Magyarországra áttelepedett, vegyes házasságból származó balett-táncos? És a grafikus? És egy Erdélyben született, magyarországi könyvtár-főigazgató? És egy Felvidékre átköltözött székelyföldi költő, prózaíró, műfordító? És egy szintén Székelyfölről Magyarországra költözött pályatársa? Melyik fővárost tekinti otthonának egy Bukarestben született, Budapesten élő kulturális diplomata?

Hogyan végzi néprajzos munkáját és a magyarországi ortodox egyházi értékek gondozását egy méhkeréki román néprajzkutató? Mely román szerzőket ajánlja az olvasók figyelmébe egy erdélyi születésű, Magyarországra telepedett magyar történész? Lehetséges-e az önazonosság-őrzés Budapesten egy Désen született román újságíró számára?

Egyebek mellett ilyen, és ezekhez hasonló kérdésekre keresi a választ interjúalanyaival Székely András Bertalan budapesti művelődésszociológus, magyarság- és nemzetiségkutató.

A szerző kilenc mélyinterjút tartalmazó, Interferenciák – Intereferințe című kétnyelvű – magyar és román – kötetének bemutatója november 2-án, csütörtökön 18.30-kor lesz a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.

A szerzővel Benkő Levente, a Művelődés kulturális folyóirat főszerkesztője beszélget.

Dr. Székely András Bertalan (Budapest, 1952) művelődésszociológus, nemzetiségkutató, szerkesztő. Földmérő mérnöki diplomáját 1977-ben a BME-n, a szociológusit pedig 1981-ben szerezte az ELTE BTK-n. Egyetemi doktori disszertációját, szintén az ELTE Szociológiai Intézetében védte meg, 1982-ben. Utóbbi értekezése témája a korabeli romániai és csehszlovákiai magyar középiskolás történelemtankönyvek tartalomelemzése és összehasonlítása volt, nemzeti identitástudat szempontjából. A Kárpát-medence magyar és nem magyar nemzetiségeivel, a közösségi identitás kérdéseivel, a közép- és kelet-európai népek kapcsolattörténetével, a kisebbség és a kultúra összefüggéseivel, négy évtizede foglalkozik kutatóként, oktatóként és konferenciák, programok, nagyrendezvények szervezőjeként. Tanított a Soproni Egyetem Közgazdasági Karán, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán és a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán. Kutatási eredményei alapján 1989 májusától a nemzetiségpolitikai rendszerváltozás első, csak külhoni magyarokkal és hazai nemzetiségekkel foglalkozó kormánytisztviselőjéül hívták a Miniszterelnöki Hivatalba. 2015. évi nyugdíjba vonulásáig a Miniszterelnökségen és a nemzetiségekért felelős mindenkori minisztériumokban töltött be tisztségeket. Minden Magyarországon élő nemzetiség kulturális ügyeivel foglalkozott, a nemzetiségek helyzetét elemző kormánybeszámoló munkálatait fogta össze, a nemzetiségekkel összefüggő külkapcsolati tennivalókat is koordinált (ENSZ, ET, EU, EBESZ és a kormányközi kisebbségi vegyes bizottságok teendői). A magyar–szlovén, a magyar–horvát kormányközi kisebbségi vegyes bizottságnak és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának is évekig a tagja volt. (A Wikipédia nyomán)