FotóművészetképzőművészetkiállításKultúra

Haáz F. Rezső képei – egyre inkább megmutatkozik a sokoldalú alkotó életműve

Kiállítás a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban

Harmadik állomásához érkezett ez az összeállítás, amely Haáz F. Rezső sokoldalú munkásságába nyújt betekintést. A Molnár István Múzeum emeleti kiállítótermében az alkotó festményeiből és grafikáiból látható egy reprezentatív válogatás, a múzeum kertjében pedig – illő környezetben – megtekinthető néhány székelyföldi és erdélyi népviselet-ábrázolása, amelyeket kinagyítva és vízálló kivitelben készíttetett el a székelyudvarhelyi Forrásközpont Balázs Ödön fotográfus közreműködésével.

Sándor-Zsigmond Ibolya

A Székelykeresztúron megnyitott kiállításon többen is méltatták a jeles pedagógus, képzőművész és múzeumalapító személyiségét. Sándor-Zsgmond Ibolya néprajzkutató, a vendéglátó intézmény nevében örömét fejezte, hogy ilyen színvonalas összeállítás érkezett most a városba, és reméli, hogy hamarosan viszonozni tudják a gesztust; dr. Miklós Zoltán, a Haáz F. Rezső múzeum igazgatója felidézte a hőskort, amelyben a „nagy öregek” Székelyföld-szerte évtizedeken át tartó szenvedéllyel és megszállottsággal végezték a gyűjtőmunkát, hogy ott is létrehozhassanak fontos közgyűjteményeket, ahol a múlt század első felében ilyenek még nem léteztek – Molnár István székelykeresztúri, Tarsiznyás Márton gyergyószentmiklósi, id. Haszmann Pál felső-háromszéki, csernátoni, illetve – természetesen – Haáz Ferenc Rezső tevékenységét is méltatta; Lőrincz Ildikó művészettörténész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa pedig az alkotó pályarajzát vázolta fel.

Haáz F. Rezső (1883-1958), a neves székelyföldi etnográfus, pedagógus Szepesbélán született. Középiskoláit Késmárkon és Iglón végezte, a budapesti képzőművészeti főiskolán szerzett rajztanári képesítést (1906). Székelyudvarhelyen a Református Kollégiumban (1906–27), majd a Református Tanítóképző Intézetben (1927–45) tanár, a kollégium fiúgimnáziumának igazgatója (1946–48). Tanárként került Székeléyudvarhelyre, ahol székellyé lett, s ahol aztán haláláig élt és dolgozott.

Tanulmányokat közölt az Udvarhely vidéki Lövéte székely népviseletéről (Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. Sepsiszentgyörgy 1929), a székely ványolókról, az udvarhelyi szekérről, a „lakodalmas prémes”-ről (Siklódi Pállal) a Néprajzi Értesítőben (1931–32).

Lövétei népviselet

Diákjai segítségével évtizedek alatt egybehordta és iskolai múzeumi gyűjteménnyé rendezte Udvarhely vidéke tárgyi néprajzi anyagát; gyűjteménye lett az alapja Székelyudvarhely Municípiumi Múzeumának, amelynek 1948-ban megszervezője és első igazgatója volt (1948–51). Gyűjtőmunkájával párhuzamosan a népi mesterségek művészi értékű kincseire, a hagyományos mintákra támaszkodva népi iparművészeti mozgalmat indított, fellendítve a telekfalvi fafaragást, a korondi fazekasságot, a népi szövést-varrást is. Születésének centenáriumán, 1983-ban városában emlékünnepséget, festményeiből, grafikáiból kiállítást rendeztek. A róla elnevezett intézmény főleg az utóbbi években, amióta átkerült a felújított Háverstumpf-villába, egyre többet tesz képzőművészeti hagyatéka népszerűsítéséért is.

A megnyitóünnepség közönsége – kissé felszabadultabban, de még mindig maszkban

A kiállítás egy hónapon át, 2021. június 15-ig tekinthető meg.

A fotókat Simó Márton, a videófelvételt Farkas Antal készítette.

Élő Székelyföld Munkacsoport

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb