KultúraSzékelyföld

Balázs Árpád – A székely anyaváros szerelmese – FRISSÍTVE!

A szerző várostörténeti olvasókönyvet írt

Nincs könnyű helyzetben az, aki Balázs Árpádot be kívánja helyezni valamilyen skatulyába. Riporter, újságíró, közösségszervező, civil aktivista. Mindezek táborába külön-külön és együtt sorolható. A kötetei is olyanok, hogy egyszerre több műfajt is képviselnek. Ezalkalommal újabb – immár a tizenhetedik – munkáját vehetik kézbe az érdeklődők. Minden bizonnyal ez a könyve az eddigi legelegánsabb, a legízlésesebb, már első ránézéskor érzékelhető a befektetett komoly munka. A kivitelezés a Molioris Kiadó hozzáállását dicséri.

A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium Nyirő Józsefről elnevezett disztermében tartották meg 2023. október 28-án délután 5 órától az új könyv bemutatóját. A helyiség annak ellenére is zsúfolásig megtelt, hogy időközben zajlottak a Művelődési Házban a III. Székelyudvarhelyi Könyvünnep rendezvényei. Ebben az évben az egy olyan eseménysorozat, amely bevonzza a székely anyavárosba úgyszólván egész Erdély, a Kárpát-medence szép- és szakirodalmi újdonságait, azokat a szerzőket, akik bizonyos optikán át „menők”, anélkül azonban, hogy felmutatná a város vagy Udvarhelyszék értékeit, az utóbbi egy-két esztendő itteni hozadékát, a Gutenberg-galaxishoz innen hozzáadott értéket…

Ezekről a tapasztalatokról hamarosan többet írunk, most azonban térjünk vissza a Díszterembe, illetve a Városunk Székelyudvarhely című könyvhöz…

„Ha Székelyudvarhelyre gondolok – írja Balázs Árpád kötete bevezetőjében – , mindig megtelik a szívem szeretettel. Aki messze él tőle, és újra látja, annak még inkább. A székely anyaváros, a szülőváros, a választott város – ahol felnőttünk, ahol óvodába, iskolába jártunk – , az utcák, az emberek, az iskolák, a templomtornyok mind-mind belénk égtek. Nem lehet kitörülni, elfelejteni. Akárhová mentünk vagy megyünk, vittük, visszük magunkkal.” Nyilvánvaló, hogy ez a vallomás erősen meghatározza az „ars poeticát”, azt a gondolatmenetet, amellyel Balázs Árpád dolgozott a kötet összeállításakor.

A témák nem ismeretlenek: felbukkannak a könyv lapjain azok a különböző lakosságrétegek, azok az emberek – élők és holtak – , akik meghatározták, formálták a helyet: polgárok, mesteremberek, parasztok, értelmiségiek, lelkészek, politikusok, különböző tisztségek viselői, innen elszármazott, vagy ide is kötődő jelesek, híres látogatók, ide letelepedők, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Székelyudvarhely összképe ilyenné alakuljon. A várost benépesítők mellett markánsan megjelennek a tárgyak, az alkotások is, amelyek az idők folyamán létrejöttek és hagyatékként ránk maradtak, hogy mi alakítsuk és őrizve az értéket, okosan építsünk tovább… Székelyudvarhely megyei jogú város, municipium, ahogy ma hivatalosan megnevezik, de volt egykor megyeközpont is, székely anyaváros, ahol olyan események történtek, amelyek országossá öregbítették a hírnevét. Ha úgy vesszük: egyfajta centrum. Az itt élők és az elszármazottak számára: Világ Közepe.

A történelmi Belváros nem túl nagy, talán fél négyzetkilométer – Vatikánváros is csupán 44 hektáron fekszik! – , de olyan értékeket rejt, amelyeket érdemes megismerni, hogy jobban megbecsülhessük azt, ami a miénk. Balázs Árpád igyekszik sorra venni az itt álló házakat, egyszerű bennvalókat, a műemlékjellegű objektumokat, de oly módon, hogy elénk idézi a letűnt nemzedékeket, amelyek egykor azokat benépesítették.

A leltár nem teljes, folytatni kell a számbavételt, mert érdemes (!), hiszen az elkészült fejezetek, történetek feledésbe merült részleteket, különös emberi sorsokat villantanak fel. Komoly szakirodalmi jártasság, levéltári, közgyűjteményi kutatás kell az ilyen munkához. Önerőből – hiszen nem szokása ösztöndíjakra pályázni – nem is tudta volna mindezeket elvégezni, ha nem segítik őt a helyiek. Mivel írásai időközben megjelennek, megjelentek különböző folyóiratokban, mivel a világhálót és a közösségi oldalakat is kiválóan használja, követői, olvasói, közeli és távoli ismerősei egyaránt hozzájárultak a „dolgozatok” alakulásához. Sok fontos adalékot közölnek a kapcsolati háló jóvoltából, régi publikációkat, naplókat, leveleket, fotográfiákat juttatnak el hozzá, hogy azok üzeneteit beépíthesse az írásaiba.

Ez a könyv másutt élők számára is érdekes, hiszen időutazásra invitál

Az udvarhelyieket viszont arra készteti, hogy még jobban és tudatosan ragaszkodjanak kedves városukhoz. Ha nem szerették volna eléggé, akkor szeressék még inkább, becsüljék, ragaszkodjanak és járuljanak hozzá minden érték megőrzéséhez és átadásához…

Folytatni fogja Balázs Árpád. „Ha a Jóisten és az egészségem is úgy engedi!” – teszi hozzá. Érdeklődésének egyik fontos helyszínét most a város temetői jelentik. Részben már feltárta az ősi katolikus, református és unitárius temetőkertek titkait, de leírja, elmondja minden fórumon, hogy a régi sírkövekkel foglalkozni kell, és figyelni arra, hogy egy-egy név és két évszám között milyen sors rejlik. Ilyen vonatkozásban is fontos lépéseket tett, sikerült több gondozatlan sírhelyre felhívnia a figyelmet, mohás köveket tisztogatott, hogy elolvashassa és tovább adhassa a rájuk vésett üzenetet. A sport, a művelődési élet, a helyi vendéglátás, a kézműves szakmák kutatása terén is vannak olyan kifehéredett foltok, amelyek betölthetők színes emlékkel, képekkel, szavakkal. Mert csak így vagyunk képesek visszalátni a tegnapokba, s úgy élni a jelenben, hogy hozzá méltó jövőt formáljunk, amelyben aztán a hűséget továbbadva élhessenek az utódok.

Farkas Antal felvételei

FRISSÍTVE!

 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb