A múlt év végén megjelent Kényszerlakhelyen Európában című kötet anyaga egy olyan 1944–1946 közötti időszakban keletkezett napló, amely nemcsak egy egyéni sors története, hanem egy egész nemzedék háborús beavatásának dokumentuma, beszámoló arról, hogyan nő fel egy erdélyi fiú a 20. század legnagyobb tragédiájának árnyékában.
E kivételes napló adatanyagát, amely a kevésbé ismert franciaországi fogsági körülményeket taglalja, 2026. február 18-án, szerdán 18 órától a Haáz Rezső Múzeum főépületében mutatják be a meghívottak: Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztő-helyettese, a szerző lányai: Korom Mária és Balázs Katalin, illetve a házigazda: Szabó Zsolt irodalomtörténész, a Művelődés Kiadó igazgatója.
A Kényszerlakhelyen Európában című könyvről
Balázs László (1927-1990) naplója a második világháborús emlékiratok és hadifogolynaplók műfajába illeszkedik, az elbeszélt események idején a szerző 17-19 éves. Székelyudvarhelyről, a szerző erdélyi szülővárosából indul a történet 1944. szeptember 8-án, ekkor kiürítési parancsot kapnak a város állami tisztviselői, mert közelednek a szovjet csapatok. László apja, Balázs Imre a Pénzügyi Igazgatóság tisztviselője, és az intézmény mentési megfontolásból történő áthelyezése miatt kel útra feleségével és négy fiával, akik közül Imre 18, László közel 17, István három, András másfél éves. Vonattal mennek egy hónapon keresztül a magyarországi Egerig. Néhány hetes ottani tartózkodást követően a háborús helyzet miatt újra menekülniük kell, végül Zalaegerszegen állapodnak meg újra hosszabb időre. Ebben az időszakban az idősebb fiúk tanulók. 1945. január 29-én, a család zalaegerszegi tartózkodása során rendelet érkezik, hogy a két nagyobb fiúnak be kell vonulnia a hadseregbe, a családtagok elszakadnak egymástól. Imrét és Lászlót a németországi Friedrichshafenbe viszik, március 16-án elkezdődik kiképzésük. Április 29-én Friedrichshafent francia csapatok foglalják el, ekkor László és Imre fogságba esnek. Embertelen körülmények között szállítják őket Comperbe, egy bretagne-i fogolytáborba, ahol nyolc hónapot töltenek. Közben vége lett a második világháborúnak, de az internáló és fogolytáborok tovább működtek. A fiúkat átvezényelik Rennes-be, az ottani fogolytáborba. Itt is négy nehéz hónapot kellett kibírniuk. Végül 1946. május 5-én szabadultak. Ezt a történetet meséli el a napló.
A napló részletesen rögzíti a háború mindennapjait, a menekülők félelmét, a bombázások borzalmát, a hideget, az éhezést, az emberi megaláztatásokat és a kiszolgáltatottságot. A hadseregbe történő besorozást követően, Friedrichshafenben a mindennapokat éhezés, hideg, katonai fegyelem szorítása és állandó légiriadók jellemzik. A napló hitelesen mutatja be, hogyan alakul át a gyermeki élethelyzet és világszemlélet, hogyan válik túlélésre kényszerített felnőtté a szerző: a bombázások, a sebesülések, a halál közvetlen közelsége megtanítják az élet legkeményebb leckéit. 1945 áprilisában Friedrichshafenbe bevonulnak a francia csapatok, és a magyar fiatalokat hadifogolyként internálják. Innen kezdődik a napló legdrámaibb fejezete: a franciaországi hadifogság. A comperi, majd rennes-i internálótáborok embertelen körülményeit – a nyomorúságos szállásokat, a szűkös élelmet, a hideget, a betegségeket és a kilátástalanságot – megrázó részletességgel írja le a napló, az emberi jóság és szolidaritás epizódjaira is kitérve az 1946-os szabadulásig.
A napló nemcsak egy egyéni sors története, hanem egy egész nemzedék háborús beavatásának dokumentuma – beszámoló arról, hogyan nő fel egy erdélyi fiú a 20. század legnagyobb tragédiájának árnyékában. A napló adatanyagát tekintve is kivételesnek tekinthető, hiszen a második világháború magyar hadifogoly-történetei közül ismertebbek azok, amelyek a Szovjetunió fogolytábor-élményeit rögzítik, ezúttal viszont a franciaországi körülményeket ismerjük meg. Balázs László naplója feltárja a francia lakosság és a francia hatóságok második világháborús magyar hadifoglyokhoz fűződő viszonyának visszatérő elemeit: az ellenséges, előítéletes viszonyulást, a kegyetlen bánásmódot, az ismerethiányt, illetve az együttműködések nyomán kialakuló pozitívabb viszonyulás lehetőségeit is.
Élete további részében a napló szerzője a kolozsvári Bolyai Egyetem diákja lett, később megbecsült nyelvész, aki a Babeș-Bolyai Egyetemen tanított. Naplója a családi archívumban őrződött meg, ez az első kiadása.
535600 Székelyudvarhely,
Bethlenfalvi út 2-6. szám
Tel/Fax: +4 0266-218375
E-mail: info@hrmuzeum.ro
www.hrmuzeum.ro
A múzeum fenntartója
