Maros- és Udvarhelyszék határán fekszik Siklód, hatvan kilométerre Marosvásárhelytől; Szovátától Sóvárad felé talán tíz-tizenkét kilométer. Közigazgatásilag Etéd községhez tartozik, Hargita megyéhez. Első temploma 1635 és 1645 között épült, amelyet aztán a csúszós talaj miatt folyton javítani kellett, míg végül 1948-ban Kós Károly elvállalta, hogy elkészíti az új templom tervét. 1950-ben az esőzések miatti földmozgás következtében életveszélyessé vált a régi hajlék, bontani kezdték, és ezzel párhuzamosan imaházat építettek.
A hatóság cselt alkalmazott: az imaházat templomnak minősítette, és új hajlékra nem adott engedélyt. Az új templom terve közel fél századon át porosodott az íróasztalfiókban, míg 1994-ben az akkori lelkész, Incze Zoltán már 1990-ben elkezdett szervező tevékenysége, a gyülekezet hozzáállása, holland és német hittestvérek, más adományozók nagylelkűsége folytán felépülhetett az új templom. 1994-ben szentelték fel.
Murádin László művészettörténész aannak idején az új siklódi templomról elmondotta, hasonlít a kolozsvári írisztelepi templomhoz. A templom felépülésének történetéről, az épületről, a tervezőről, mennyezetének kazettáiról és Siklód népének kultúrájáról szól az a magyar és angol nyelven írt pazar kiállítású kötet (Siklód temploma és népe), melynek szerzői – Incze Zoltán, Anthony Gall, Kós Károly – a székely népi építészetről és a lakóház művészetéről szóló tanulmányrészekkel – , Pogány Gábor és Madar Ilona néprajzkutató.
Példa nélküli két festőművész, Stevanovits Péter és Elekes Károly vállalkozása, akik elkészítették a templom mennyezetének festett kazettáit. Nem dekoratív táblák ezek, mondotta Murádin Jenő, hanem a mai, modern művészet szellemében fogant olyan alkotások, amelyek megfelelnek mind a református kánonnak, mind a modern művészet elvárásainak. A hideg és meleg tónusú képek sajátos ritmust kölcsönöznek „a templom egének”, harmóniájukat Pap Gábornak köszönhetik, aki a párba állított rendszert kidolgozta.
Siklód, ez a színmagyar falu megteremthette magának azt a szakrális környezetet, melyben jól érzi magát a gyülekezet.
„Csak úgy tudtak a mi apáink is meglenni ezen a földön, hogy ha szükség volt, segítettek” – idézi Madar Ilona az egyik siklódi öreget. Így válik a közösségépítés szép szimbólumává a siklódi református templom. Egyaránt belengi Kós Károly építő és a két kortárs művész szintetizáló, hitvilágunkat újraálmodó szelleme. Hogy is mondotta csak Incze Zoltán, a Siklódi zsoltár szerzője? „A képek prédikálnak, a pap magyaráz.”
Ez az írás 1998. október 13-án, a Népújság hasábjain jelent meg. A frissített változat 2026 február elején készült.
Kapcsolódó
SIKLKÓDI SOKADALOM – Izgalmas hétvége – Bánja-e székely (5.2.)
ELSŐ SIKLÓDI SOKADALOM – Építő jellegű kezdeményezés – Bánja-e a székely? (5.3.)
Milyen alkalmakkor hordjuk a népviseletet?
