Jó volt találkozni annak ürügyén, hogy megjelent az ECCE… MAJLA SÁNDOR című kötet. A költő halála óta eltelt tíz esztendőben kevés szó esett Róla, holott egykor fontos személyisége volt a székely anyaváros közművelődési életének korán elhunyt barátunk.
A Székelyudvarhely-Belvárosi Unitárius Egyházközség imatermében – a parókia szépen kialakított pincéjében – többnyire pálya- és iskolatársak gyűltek össze szerdán a koraesti órában. Levetítettük Szabó Károly közel harminc éve készült rövid portréfilmjét, amely elérhető ugyan a YouTube-videómegsztón, de a megjelentek közül csak kevesen ismerték. A nem túl jó minőségű felvétel – amely az adott időszak nálunk elérhető technikai színvonalán őrzi Majla szavait és mozdulatait – annyira közel hozta alakját, hogy meghatottan vettük tudomásul a „jelenlétét”. Közöttünk levőnek éreztük mindvégig. Ezért is ragaszkodtunk ahhoz, hogy készüljenek olyan fotók, amelyeken egy kimerevített képkockán megjelenik a társaságunkban.
Szabó Károly, a produkció készítője elmondta, hogy ma is hasonló módon forgatná le a filmet. Nyilvánvaló, hogy a digitális technika nagyobb, szélesebb lehetőségeket biztosítana, sokkal hatásosabb effektusokat tudna beépíteni, de így is megfogható a katarzis: közel hozza azt az embert, aki annyira hitt az írott szó, a vers, a kultúra, „az egyenes beszéd” erejében…
A kötet másik közreműködője, Szakács István Péter magyartanár, író, irodalomtörténész is személyes élményeket osztott meg, amelyek akkor villantak fel emlékezetében, amikor az Ablak című folyóirat szerkesztési és kiadási gyakorlatát – a manuális „összehordás” – időszakát idézte. „Ha a ragasztó illatát nem is, de a hitet és a meggyőződést érzem” – mondotta, amikor a Városháza 22-es szobájában végzett munkálatok időszakáról beszélt. Az Ablak kapcsán megnyíló vajdasági, kárpátaljai, őrségi, kanadai, hollandiai kapcsolatok egy új világot nyitottak meg számára is; történetesen épp a kanadai magyarok szolgáltattak témát később a disszertációja megírásához.
Anno – 1976 és 1979 között – Sánduly Lajos nevelőtanár volt a Gimnázium bentlakásában. Egyrészt. Másrészt pedig hajdani fiatal költő, aki Majla Sándorral együtt kezdte a pályát. „Többszörösen visszaeső” felvételiző is a kolozsvári bölcsészkaron. Ráadásul a színjátszás terén ugyancsak gyakran találkozhattak. Egy régi plakátot hozott magával a hőskorból, amikor az Énekes madár egyik színrevételében többen is együtt tűntek fel a szereposztásban a jelenlevők közül.
Az emlékkötet nem hibátlan; csak bizonyos pályaszakaszokat érint, de ugyanakkor korrajz – állapították meg többen, akik megélték/ megérték azt az időszakot. Érdemes folytatni az életút, a pálya és a hátrahagyott mű teljes ívének megismertetését. Ehhez akarat, elszántság és empátia szükségeltetik.
Vannak még rendelkezésre álló példányok
A közeljövőben újabb könyvbemutatók várhatók – Zeteváralján, a Gimnáziumban – , amely alkalmak segíthetnek minket a múlt század utolsó harmadának értelmezésében, segítenek abban is, hogy Majla Sándor munkásságát, írói-költői üzenetét jobban megértsük.
A szerző felvételei
Simó Márton
Kapcsolódó:
