Barlangfesztivál volt Homoródalmáson

Hogyha augusztus vége, akkor Falunapokat és Barlangfesztivált tartanak Homoródalmáson. Így volt ez idén is: háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelt a község. Augusztus 30-án és 31-én, azaz pénteken és szombaton a faluban, szeptember 1-én, vasárnap pedig Karácsony-gátjánál lehetett részt venni a szabadtéri programokon, amelyek egyik fénypontja a főzőverseny és a fúvosok szabadtéri programja, majd az eseménysorozatot záró koncert volt.

Ilyenkor sokan hazatérnek a közeli és a távolabbi településekre, illetve a küldöldre elszármazottak közül, idelátogatnak a testvértelepülések képviselői, hogy együtt ünnepeljenek az almásiakkal.

A Barlangfesztiválhoz kapcsolódik immár hosszú évtizedek óta a hagyományos szüreti bál is, amely szombat délelőtt, a csőszök felvonulásával veszi kezdetét, majd az istentiszteletről kijövőkkel, a fúvósok zenés kíséretével a Szabó Gyula Művelődési Ház kertjébe vonulnak, ahol kézműves- és helyi termékek vására, büfésor, kulturális program várja az ünneplőket.

Nem fejeződött még be teljesen a kultúrház felújítása, de a helyiségek alkalmasakká váltak arra, hogy befogadjanak bizonyos eseményeket.

Nehezítette a programok indítását az áramszünet, be kellett üzemelni a községi mobil-aggregátort, de miután a hangosítás-világosítás megoldódott, kezdetét vehette az Udvarhely Néptáncműhely előadása.

Délután négy órától Oláh Sándor társadalomkutató kötetét Rigó Mihály alpolgármester, pedagógus és dr. Tódor Csaba unitárius teológiai tanár, lelkész, szakíró ismertette. A szerző vallott a munka keletketzéstörténetéről, majd elárult néhány „műhelytitkot”, amely segíti majd az olvasást.

Oláh Sándor (1954) a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának alapító tagja. Az intézet megalakulásától (1990) részt vett a különböző kutatási programokban, illetve bekapcsolódott anyaországi és székelyföldi kutatásokba (Politikatudományok Intézete, Kisebbségkutató Intézet, Teleki László Intézet). Kutatási témái: vallási és etnikai identitás a két világháború között egy Homoród menti faluban, székelyföldi életformaváltás a szocializmus korszakában (kutatás oral history módszerrel), cigány-magyar kapcsolatok székelyföldi falusi környezetben, a falusi térségek gazdasági-társadalmi változásai 1989 után, elszegényedési folyamatok, falusi vállalkozások a Székelyföldön, hatalom és társadalom az ötvenes években a Homoródok mentén, (a kollektivizálás korszakának társadalmi, politikai változásai, 1949-1962), állam és társadalom viszonyrendje 1940-1944 között két székelyföldi megye példáján (kormányzati fejlesztések, modernizációs törekvések) interetnikus kapcsolatok vizsgálata a Székelyföld peremvidékén; a Székelyföldről Magyarországra irányuló időszakos munkavándorlás hatásai kulturális intézmények társadalmi környezete Hargita megyében. Társszerzője az intézeti kiadványoknak (12 közös kötet, folyóirat), szakmai tanácskozások, konferenciák résztvevője volt. A frissen megjelent kötet interjúinak készítése és itt közölt kutatásainak jelentős része még a nyolcvanas-kilencvenes években történt. A nagy impériumváltozásokat vizsgálja a múlt század elején született generációk szemszögéből, akik megérték a trianoni traumát, a kicsi magyar világot, a létezett szocializmus berendezkedését 1945 után, a kulákosítást, majd a kollektivizálást is.

Kádár-Dombi Péter (1954) szobrász, nyugalmazott pedagógus most Székelykeresztúrról érkezett ugyan, de sokan ismerik itt, a két Homoród-mentén, hiszen Homoródszentmárton szülötte, hosszú évek óta részt vesz a Román Viktor nevét viselő nemzetközi alkotótáborokban. Műveit Magyarországon, Ausztriában, Németországban és másutt is gyakran kiállítják. Ő kisplasztikákból álló kiállítását hozta el. A szobrokat meg lehetett tekinteni, s aki úgy gondolta, egyiket-másikat meg is vásárolhatta. Fiatal pedagógusként került Korondra, ahol törvényszerű volt, hogy találkozzék Benczédi Sándor (1921-1998) „nyomaival”, azzal a látásmóddal, amellyel a későbbi jeles szobrászművész-keramikus – amikor a fazekasfaluban és annak tanyavilágában tanított – ábrázolni kezdte hőseit. Az agyag pedig és az agyaggal való foglalatosságok sora ott nem volt ismeretlen.

Kádár-Dombi Péter nem végzett képzőművészeti főiskolát, de számára példát szolgáltatott édesapja is, Kádár-Dombi Mózes, aki Homoródszentmártonban bútorfestőként és fafaragóként működött, ma is több alkotása megtekinthető a környéken – többek között a szentmártoni unitárius templomban, illetve magángyűjteményekben is.

Ráadás még, hogy Kádár-Dombi modelljeiként azok az emberek szolgáltak, akik megjelennek, megszólalnak Oláh Sándor kutatásaiban, illetve nagylélegzetű prózai művek megírására ihlették egész pályája során Szabó Gyulát is. Így érnek össze a „dolgok” Almás-gödrében.

A szombati nap másik fénypontja Sorbán Enikő zenetanár, énekvezér, népdalénekes Tájházának avatója volt. Homoródalmás szülötteként mindig a helyi értékek őrzésére és gyakorlására törekedett. Tette és teszi ezt pedagógusként az iskolában, a civil és az egyházi életben egyaránt.

Nem csupán a népdal és a népzene területén tevékenykedik, hanem bebizonyította, hogy a népviselet és a népi építészet, a hagyományos életmód és a tárgykultúra is érdekli. Néhány éve a szülői ház közelében, a Sósdombon megvásárolt egy bennvalót, amelyen egy régi faház és egy csűr található. A házat hagyományos formáját megtartva újíttatta, restauráltatta, a csűrt pedig modern lakóházzá alakíttatta

Divattá vált úgymond az utóbbi években a „kultúrcsűrök” létrehozása. Mivel a hagyományos csűrök funkciójukat elveszítették az utóbbi egy-két évtizedben, végveszélyben vannak, sok helyen eltűnőben a falukép e meghatározó eleme. Gyakran különböző pályázati lehetőségeket kihasználva történik csűrmentés, itt azonban teljes értékű magánkezdeményezésről van szó, amely fölöttébb dicséretes. Tájházként határozza meg Sorbi ezt az objektumot, amely a továbbiakban is nyitva áll majd a látogatók számára, akik megtekinthetik, hogy milyen tárgyak, milyen munkaeszközök társaságában éltek az elődök két-három generációval ezelőtt, illetve még korábban.

A szerző felvételei