Zsibó Zilahtól 26 kilométerre északkeletre, a Szamos bal partján fekszik. Neve először 1387-ben Zybotheleke néven fordult elő. Ez a német eredetű Zsibót személynév és a telek köznév birtokos összetétele, amelyből téves tagolás útján keletkezett a Zsibó név. Azonban 1205 és 1235 között és 1219-ben Chybur néven is szerepelt. 1423-tól százötven évig a Kusalyi Jakcs család birtokolta. A 16-17. században mezőváros, vásároshely volt. Az erdélyi országgyűlés 1571-ben harmincadvámszedő hellyé nyilvánította. Báthory István Hadad várával és tizenhat faluval együtt 1584-ben Wesselényi Ferencnek adományozta hűsége jutalmaként. Ettől kezdve a Wesselényi család uradalmi székhelye volt.
A tatár csapatok 1658-ban elpusztították. 1705. november 11-én a zsibói csatában a település mellett szenvedett vereséget a II. Rákóczi Ferenc által vezetett kuruc sereg Ludwig von Herbeville tábornagy, császári főparancsnok hadaitól. A Rabutin parancsnoksága alatt álló szerb határőrök ezután felégették. A csata emlékére a Szamos jobb partján emelkedő, piramis alakú hegy a Rákóczi-hegy nevet viseli… Tovább
A Népújság közlése nyomán
